Fotó: Valuska Gábor
Sötét van már a Király utcában, kulccsal nyitják az acb Galéria ajtaját, felkapcsolják a lámpát, a pici, szinte üres fehér térben úgy állnak a tárgyak, mintha egy költözés végére érkeznénk meg: egy kép a falnak döntve, egy iphone bedugva a falba, szintén a padlón. Ez Esterházy Marcell Farkasvakság című kiállítása, ami január 12-én zár, így akik hozzám hasonlóan átaludták az év végét, még pont tudják pótolni. Bár kiállításról van most szó, de kötődik az irodalomhoz, mivel Esterházy Péter (EP) hiánya áll a középpontban. Elsősorban az apáé, másodsorban az íróé, de mégsem emlékkiállítást láthatunk (és akkor van az olvasói probléma: Esterházy mint Édesapám).
Esterházy Marcell (EM) a gyászmunkáját mutatja meg, mit jelent az apa, Esterházy Péter elvesztése. Ez egy intim kiállítás kevés műalkotással: mintha minden a hiányról szólna. Az Artportalnak adott interjúban EM elmondja, hogy apja halála után egy évig nem tudott dolgozni, de olyan nagy a családi archívum, amit bárhol megkapar, új történetszálat talál.
EP beszélt és írt a betegségéről, és bár hiába tabu a súlyos betegségről vagy halálról való beszéd, EP bizonyos értelemben felszabadította a nyelvet a kötöttségek alól. EM a személyes gyász alkotóenergiáiból dolgozik, de a kiállítás mint megosztás közössé formálja a hiányt.
A gyászmunka is egy olyan terület, amit nem veszünk komolyan, nem alakulnak ki stratégiák a veszteség feldolgozására, hanem csak elszenvedjük azt. EM a gyászmunkának a munka részét húzza alá: hogyan transzformálható a megfoghatatlan vagy értelmezhetetlen veszteség művészetté úgy, hogy ne legyen szentimentális, giccses, hanem önmagán túlmutasson.
Nem kiállításkritika ez (ez viszont az), csak az élmény megosztása, ezért csak két művet emelnék ki, amelyek bizonyos értelemben sokkoltak és nem eresztenek.
Az egyik egy talált tárgy, EP egyik pólójának a nyomata (a képen a falnál), amiről EM ezt mondta:
"A póló pedig nagyon speciális tárgy. Évtizedekkel ezelőtt az apám egyik pólóját anyám egy üveg mögé rakta, több mint húsz évig állt benne. Valamikor kivették onnan, de a rárakódott por és a pólóból kicsapódott só az üvegen hagyta lenyomatát. Majdnem kidobtam, amikor a fényben hirtelen megláttam a rárakódott rajzolatot. Talált tárgy. A kiállításban a falnak támasztottam, ne kerüljön ugyanabba a szintbe, mint a többi mű. Erős gesztus, a hiány metaforája. Most, hogy kiállítottam, kapott egy újabb réteget, nem lehet rá úgy tekinteni, mint egy „nem műtárgyra”."
A másik pedig EP fából kifaragott könyvei egy polcon:
"Hirtelen felindulásból készült. Zsigeri dolog volt. A családi kertünkben lévő fákból készültek, amelyek ugyanakkor mentek tönkre, amikor apám beteg lett, és ki kellett vágni őket. Már egy ideje ott álltak a kivágott fák. Egy asztalost kértem meg, vágja ki méretre a megadott hasábokat. Nagyon szépek voltak, láttam bennük a műtárgy lehetőségét, de eltoltam magamtól, az apám betegségének a metaforája volt."
A könyvespolc egészen nagyszerű alkotás: ahogy az apát és az írót is megjeleníti egy olyan műtárgyban, ami még mindig folyamatosan mozgásban van, hiszen a fa folyamatosan szárad ki, változik, alakul.
Viszont milyen könyvek lehetnek a polcon? Balról a tippem: A szív segédigéi, mellette a Harmonia caelestis, jobbról a negyedik a Bevezetés a szépirodalomba.
