Fotó: Agave
Amikor megírta első regényét, a popkultúrára nemcsak utalgató, de annak filmes, tévés és videojátékos klasszikusait egyenesen a sztoriba építő Ready Player One-t (kritikánk ITT), a fél világ a sci-fi új reménységeként ünnepelte. Nemrég megjelent második könyve, az Armada (kritikánk ITT), és most mindkettőből filmet készít Hollywood – a Ready Player One-ból maga Steven Spielberg. Nosztalgiáról, popkultúráról, geekségről, Star Warsról és a jövőről beszélgettünk vele.
Az első sikerét a Fanboys – Rajongók háborúja forgatókönyvével érte el, de azt mondta, hogy mire nagyjából tíz után film lett belőle, alaposan átírták. Miben különbözik a kész verzió az eredetitől? Jó vagy rossz élményként élte meg az átírást?
Túl sokat változtattak az eredeti forgatókönyvömön ahhoz, hogy csak úgy fel tudnám sorolni. Alapvetően sok alpári humort tettek hozzá, és sok olyan poént, ami kifigurázza a Star Warst. De rosszabb is lehetett volna, elvégre megtartották az eredeti cselekményt és befejezést. Úgyhogy összességében azt mondanám, jó élmény volt. Megcsináltunk a világ legnagyobb Star Wars rajongói filmjét, és az eredeti Star Warsok színészei közül is szerepeltek benne páran. Hihetetlen volt. Ugyanakkor sokat megtanított a filmvilág működéséről.
Voltak más forgatókönyvei, amelyekből nem született film. Azért kezdett inkább könyveket írni, hogy ne kelljen kiadni az ötleteit a kezei közül?
Igen, ide vezetett mindaz, amit a Fanboys készítése során megtanultam. Rájöttem, hogy a forgatókönyvíróknak nem igazán van beleszólásuk abba, hogyan viszik filmre a művüket. A könyvírás ennek az ellentéte, hiszen teljes hatalmad van a történeted fölött, és nincsenek időbeli, költségbeli vagy színészválasztási korlátok sem, azt és úgy mesélsz, amit és ahogy akarsz.
Miért játszódik a Ready Player One egy meglehetősen sötét, kilátástalan jövőben? Elvégre egy optimistább jövőkép is hasonlóképp passzolt volna a virtuális világban zajló cselekményhez.
A jövő előrejelzése mindig problémás, mert óhatatlanul tévedni fogsz. De ha az emberiséget ma sújtó problémákból indulunk ki, mint a klímaváltozás, az olajcsúcs, a túlnépesedés vagy az erdőirtás, nem nehéz egy komor, sivár jövőt elképzelni. Mikor a könyvet írtam, azt is tudtam, hogy minél rosszabb lenne a helyzet a való világban, annál nagyobb lenne egy virtuális valóság vonzereje.
Ernest Cline: Ready Player One
Fordította: Roboz Gábor, Agave Könyvek, 2015, 464 oldal, 3780 HUF
Menekülni kell valamiből ahhoz, hogy az ember igazán beleélhesse magát egy ilyen virtuális világba?
Igen, pontosan.
Ha már a jövőnél tartunk, mit gondol róla? Tudom, hogy klisé erről kérdezni egy sci-fi írót, de túl nagy a kísértés.
Óvatos optimizmussal tekintek a jövő elé. A civilizációnk most rengeteg problémával néz szembe, ugyanakkor éppen szükséghelyzetben születnek a nagy találmányok és gondolatok. Általában akkor állunk elő valami kreatív megoldással a problémáinkra, amikor kollektíve sarokba szorulunk – pusztán mert muszáj kitalálnunk valamit.
Mennyi van önből a Ready Player One és az Armada főszereplőiben? Azon túl, hogy nyilvánvalóan ugyanolyan geek, mint ők.
Sokat írtam bele magamból ezekbe a karakterekbe, ugyanakkor sokban különböznek is tőlem. A Ready Player One Wade-je sokkal antiszociálisabb, az Armada Zackje pedig sokkal dühösebb, mint én az ő korukban voltam. És mindketten sokkal jobbak a videojátékokban, mint én.
Wade afféle tipikus, geek tinédzser, Zack viszont komplikáltabb, van benne valami sötét vonás. Hozzá miből merített inspirációt?
Zacket részben az öcsém, Eric ihlette, akinek az Armadát ajánlottam. Tinédzserkorunkban mindketten küszködtünk némi dühkezelési problémával. De Zack dühe a történetet is szolgálja, mert egy ilyen srác jellemzően nem hátrál ki egy harcból.
Belegondolt valaha abba, amit Artemis mondott a Ready Player One-ben, hogy a pénzzel rendbe hozná a világot és megmentené az emberiséget? Ez egy olyan folytatás lehetne, ami teljesen más, mint az eredeti, mint a Végjáték/Holtak szószólója esetében.
Abszolút. Részben ezért tettem bele azokat a sorokat, hogy arra utaljak vele, mihez kezdene ő és Wade a pénzzel, ha megnyernék a bajnokságot.
Lényegében mindkét regénye afféle vágybeteljesítés: azt mondja velük, hogy a popkulturális tudásunk nem csupán eszképizmus, hanem ténylegesen hasznos, és akár világokat menthet meg. Ez mindössze egy jó narratív fogás, vagy egyfajta pimasz nerdbosszú is azokon, akik lenézik a geek szubkultúrákat?
Nem, sosem szántam én ezt semmiféle bosszúnak – egyszerűen csak eszképizmusnak. Ugyanakkor merítés ez én életemből és az én íróként megtett utamból is, minthogy a popkultúrával, a videojátékokkal kapcsolatos tudásom kulcsszerepet játszott a sikeremben. Én úgy érzem, a popkultúra számunkra MAGA a kultúra, és bizonyos fokig mindnyájunkat inspirál.
Ernest Cline: Armada
Fordította: Orosz Anna, Agave, 2014, 368 oldal, 3480 HUF
Első mondat: Kibámultam a suli ablakán.
Amikor ön felnőtt, volt Star Wars és Space Invaders. Most pedig vannak olyan alkotók, hívjuk őket második generációs geekalkotóknak, mint ön vagy J.J. Abrams, akik az első generáció munkáira, a ’70-es és ’80-as évek klasszikusaira alapozzák a karrierjüket. Mit gondol, miért ilyen erős ma a nosztalgia e korszak iránt, még azokban az olvasóiban is, akik sosem játszottak azon játékok nagy részével, melyekről a Ready Player One-ban ír?
Egyrészt azért, mert a ’70-es és a ’80-as évek a filmek és a televízió egyik aranykora volt, és ebből az aranykorból nőtt ki a videojátékos és a számítógépes ipar, ahogy az internet is. Senki, aki akkor nőtt fel, és ma filmeket csinál vagy könyveket ír, nem tud nem azokból a művekből inspirációt meríteni, amelyeket gyerekként imádott. De George Lucast is ugyanezt tette, amikor megírta a Star Warst, hiszen azokból a Flash Gordon-sorozatokból indult ki, amelyeket gyerekkorában nézett. Azt hiszem, minden generáció ugyanígy találja meg az inspirációját.
Vannak még hasonló ötletei, mint a Ready Player One vagy az Armada? Egyáltalán mit gondol, meddig tarthat ez a nosztalgiahullám?
Én azt mondanám, hogy nagyjából örökké. A nosztalgia része az emberi természetnek. A ma felnövő gyerekek például majd Az ébredő Erőből és az azután következő Star Wars-filmekből merítenek ihletet. Ez egy soha véget nem érő ciklus.
Beszélt már Steven Spielberggel a Ready Player One filmadaptációjáról? Lennénk légy a falon annál a diskurzusnál.
Még nem! De közvetetetten, a forgatókönyvön jelenleg dolgozó barátomon, Zak Penn-nen keresztül már kommunikáltam vele. Zak és én néha beszélünk telefonon a forgatókönyvről. Rendkívül hálás vagyok, hogy ennyire bevonnak a filmkészítés folyamatába.
Mit tud mondani nekünk a következő könyvéről és az Armada filmadaptációjáról?
Még nem kezdtem el dolgozni a következő regényemen, úgyhogy a sztorija egyelőre szigorúan titkos. Viszont most fejeztem be az Armada első forgatókönyvváltozatát a Universal stúdiónak. Remélhetőleg év elején már kiküldhetik majd a potenciális rendezőknek.
