Fotó: Valuska Gábor
Virágot a virágnak, súgja oda székszomszédjának egy idős hölgy, amikor Erdős Virág felbukkan a Gödör színpadán, egy virágkosárral a kezében. A kosarat a színpad elejére helyezi, majd ahogy jött, úgy el is tűnik. Ezzel a jelenettel kezdetét veszi az Ezt is el esztrádműsorral egybekötött könyvbemutatója, és az idei Margó Irodalmi Fesztivál.
Virágcsalogató dallal kezdjük a délutánt, Beck Zoli buja beltérről, lemerülő aksiról, és virágzó rozsdafoltról énekel, bőgőn kíséri Kertész Endre. A Trabantfejű Nő utolsó dala a szerelemről megteszi a hatását, és végre ismét a színpadon az est sztárja. Hölgyeim és uraim, Erdős Virág! Időközben Kollár-Klemencz László, Kökény Tamás, a Romano Drom cimbalmosa, és Paizs Miklós, alias Sickratman is megérkezik, ezért a porondmester, Bárdos Deák Ágnes rá is kérdez, hogy kerül ennyi zenész egy könyvbemutató színpadára. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer (de még van) egy Rájátszás, meséli Erdős, ahol kortárs költők írnak új szöveget híres zenészek számaira, és híres zenészek kanyarítanak dallamot kortárs költők versei köré. Az egész például arra is jó, hogy a résztvevők utána eljárjanak egymás könyvbemutatóira, és megtudják, hogy a Trabantfejű Nőt Szilágyi Lenkének sikerül lencsevégre kapnia, a polgári neve Szineg Ildikó, Szini, aki foglalkozása szerint legendás basszusgitáros. Nincs könyvbemutató felolvasás nélkül, és mivel is kezdődhetne egy versesköteté, ha nem A legszebb verssel, ami lehet bármi, egy csunya szótól Rabidranath Tagoréig. Az est során az új kötetből másfél szerelmes vers fog elhangzani, ez volt az egy.
A zene az kell
Azt már Beck Zoli első színpadra lépésénél lehetett sejteni, hogy mini Rájátszást fogunk hallani, úgyhogy a kétakkordos költészet nevében Kollár-Klemencz elő is adja a Pápá nyugodj békébent. A verset teljesen egyedül választotta ki a neki felajánlott megzenesítendőkből, és annyira megkedvelte, hogy még a Kistehén tavalyi lemezére is felkerült. (Egy újabb összesúgásból megtudom, hogy a mögöttem ülő idős hölgy óriási Kistehén rajongó.) Erdős lassan tört meg, és törődött bele, hogy egy dalszöveg teljesen máshogy működik, mint egy vers. Húzni kell belőle, kerekíteni, hagyni, hogy a zenész belemásszon, kénye-kedve szerint átírjon sorokat, felcseréljen szavakat. Ezek a folklorizálódás igéi, a művészi szabadságnak legyen hála! A Téli táj korcsolyázókkal című félszerelmes költeményből nem lett dal, úgyhogy eredeti formájában hangzik el, funkciója pedig az, hogy felvezesse a Karácsonyod című nótát a hirtelen jött júniusi nyárban. Beck Zoli jön, lát, bakizik (belső poénnal élve, nem bekkeli ki), vigyorog. Figyelj, az az egy kis baki belefér, zrikálja Bárdos Deák, majd megkérdezi, hogy többször is előadta-e már ezt a dalt. Beck grimaszol, én nem értem a piszkálódást, de a közönség nevet, úgyhogy kiderül, hogy megint velem van a baj, Én vétkem, gondolom, de ne ugorjunk ennyire előre.
Tegye fel a kezét az, aki tudja, mit jelent a zumek! Na ugye. Erdős azt hitte, hogy mindenki ismeri ezt a szót, náluk a családban közszájon forog, de a szóljatok légyszi a című toborzó internetes felbukkanása után sorra jöttek az értetlenkedő kommentek. Most kiderül a nagy titok, a zumek azt jelenti, rajta, nosza, gyerünk. Paizs Miklós az interneten találkozott először a na most akkorral, és úgy érezte, kezdenie kell vele valamit. A produkció Kertész Endre segítségével kel életre, bár Paizs nem érti, hogy jön ő ide. Jaj, hát az íróra gondolt, és nincs szüksége Bárdos Deák javítására, tudja ám, hogy neki nem is Endre a keresztneve, de amint meghallotta, hogy Kertész, csak rá tudott gondolni. (Én megértem, eddig legalább háromszor írtam Imrét.) Na most akkor legyen az, hogy mindenki csukja be a szemét, és képzelje el, ahogy Sickratman kánkánként adja elő az említett verset, nagybőgőkísérettel. Ez egy bakizós délután, a második után azért megjegyzi, hogy tényleg tudja a szöveget, bár a közönséget láthatóan az sem érdekelné, ha minden harmadik sort elferdítene, olyan szuggesztívre sikerül az előadás. Ha ilyen memoritereket kellene bemagolni a suliban, akkor a kisdiák rögtön nagyobb életkedvvel görnyedne a könyv fölé. Főleg, hogy túl nagy szavakkal operáló, elrettentő fülszöveg helyett facebookos kommentek kaptak helyet a borító belsején. Az is eszembe jut, hogy a na most akkor lehetne az új Egy mondat a zsarnokságról, amit anno egy vállalkozó kedvű osztálytársam fejből megtanult, lenyűgözve vele az irodalomtanárt. Az most nem számít, hogy egy rekesz sörért vállalta be a tanulást. Bárdos Deák is hasonló dolgokon gondolkodhatott, meg is jegyzi, hogy milyen élményszerűen fejtik majd vissza a múltat a diákok, akik egyszer talán Erdős versein keresztül tanulhatják a zivataros éveket.
Mai programok a Margón:
18:00 D. Tóth Kriszta könyvbemutatója az Urimuriban. Facebook esemény itt>>
20:00 Budapest Noir - szcenírozott felolvasás Bartsch Kata és Andrássy Máté részvételével. Facebook esemény itt>>
21:30 Padfirkák - a József Attila Körrel közösen szervezett programon Garaczi László, Schein Gábor, Szvoren Edina és Bartók Imre olvas fel az Iskolában. A pedellus: Elek Ferenc. Facebook esemény itt>>
22:30 - Summer Slam Days a Dürerben: a Tilos Rádióval közösen szervezett program a (Visegrádi Alap által támogatott program). Facebook esemény itt>>
Valóság(os)show
Az est háziasszonya kezdi úgy érezni magát, mint egy Erdős Virág most mutasd meg show-n, ahol a zsűri majd eldönti, hogy ki volt legjobb. Erre szerencsére nem kerül sor, flitterek sincsenek, bár az én tíz pontomat Paizs Miklós kapná. Megszólal az én vétkem, és a nincs meseként újraértelmezett, félig dalolt, félig verselt Azt hittem érdemes című 30Y szám. Erdős beledalol a refrénbe, ezzel választ is kapok a lesz-e bátorsága énekelni kérdésre. Eddig egyetlen egyszer hallottam két sornál többet, valamikor télidőben, Bartolf Zsuzsa népdalénekessel tartott estjén. Van egy ország, ahol lakom, énekli Erdős, bájosan hamis, de mit számít. Ráadásul nem csak a szöveg, de a zene is saját szerzemény, el is határozom, hogy alapítok egy zenekart, amiben csak cimbalom és nagybőgő van, annyira jól működnek együtt.
Mivel A Trabantfejű Nő című, 2011-es kötetben helyet kapott egy Hol című vers, gondolta ír egy olyat, aminek mikor a címe. Remélem, folytatódik ez a szép hagyomány, és a következőben lesz egy Miért. Ha már a címeknél tartunk, közhírré tétetik, hogy az „Ezt is elviszem magammal” címe, és refrénje Kollár-Klemencz László szellemi terméke. Erdős sosem akart idegen tollakkal ékeskedni, és mind a címet, mind a refrént nagyon köszöni. A Kistehén frontember a két refrén közötti „nagyon sok gondolatért” mond köszönetet. Mindenki boldog, kezdődhet a finálé. Össznépi lalallázás, sláger szól, nem vitás. És hogy ki mit visz magával a bemutató után? Az aláírásért sorban álló tömeg a szerző (saját bevallása szerint) lehető legjobb portréjával díszített kötetet, én meg minimum két verset, amit most megint nem tudok majd kiverni a fejemből néhány napig. Kösz Virág!
