Ez a hétvége különösen rosszul kezdődött az irodalomrajongóknak: pár órával Harper Lee halálhíre után érkezett a hír, hogy 84 éves korában meghalt a legendás író-filozófus, Umberto Eco. Mutatjuk az Eco-életmű kapudrogjait, azt a három könyvet, amit mindenkinek ismernie és olvasnia kell tőle, hogy aztán még mélyebbre merülhessen az olasz szerző összeesküvés-elméletekkel, irodalmi és történeti utalások sokaságával és Borges szellemével átitatott univerzumában.
A rózsa neve
Eco első, 1980-ban megjelent, immár kultikus regényében irodalomelméleti, történelmi és vallási kérdések mentén bomlik ki a cselekmény, amely a klasszikus detektívregény elemeire épül. A 14. században sorra halnak a szerzetesek egy bencés kolostorban, és a nyomozás során minden út a kolostor könyvtárába, valamint az egykori vak könyvtároshoz vezet. A nyomozást irodalomelméleti és kanonizációs kérdések teszik igazán izgalmassá, a gyilkos cselekedeteit pedig többek közt Arisztotelész Poétikájának rejtélyes második része mozgatja. A regény magyarul 1988-ban jelent meg először.
Hogyan írjunk szakdolgozatot?
A szakdolgozatírást övező félelmeket eloszlató alapmű egyetemisták részére íródott, és előbb vagy utóbbi mindenki farkasszemet néz vele felsőfokú tanulmányai során. A konkrét formai és bibliográfiai tudnivalókkal kapcsolatos gyakorlati tanácsok mellett Eco arra igyekszik rádöbbenteni az olvasót, hogy a kutatás tulajdonképpen detektívmunkához hasonló izgalmas intellektuális játék. Eco itt most nem mint regényíró, hanem mint jóságos, jóhumorú professzor áll előttünk, aki az oktatásban eltöltött évtizedekből meríti és osztja meg tapasztalatait. A könyv eredetileg 1977-ben, magyarul 1996-ben jelent meg.
A Foucault-inga
Eco 1988-as (magyarul 1992-ben megjelent) második regénye a dekonstrukciós irodalom ikonikus alkotása. Három könyvszerkesztő és egy retro számítógép szórakozásból gyárt benne pszeudo-összeesküvéselméletet, mely aztán – ahogy ez lenni szokott – túlnő kitalálóin, és átveszi az irányítást. A Foucault-inga A Da Vinci-kód-szerű, ám magát sokkal kevésbé komolyan vevő, pastiche-ba hajló metaregény a könyvkiadásról, mely Ecót, a szemiotikaprofesszort visszavonhatatlanul beemelte az irodalmi kánonba.
+ 1
Mutatványszám
Magyarul a Könyvfesztiválra érkezik Eco utolsó fikciója, a 2015-ös Numero Zero. Van itt minden, az álhíreket közlő újságtól, a félresikerült Mussolini-merényletig, I. János Pál pápa meggyilkolásától egy bukott szellemíró és egy bulvárújságíró között kibontakozó szerelmi szálig. Meg persze egy hulla Milánó sikátoraiban. Egy szélhámos újságot alapít, ami oknyomozó újságírás címszó alatt mindent elmond, és pont annyival többet, hogy az rossz fényt vethessen az újságot pénzelő üzletemberre, akit nem nehéz Silvio Berlusconival azonosítani. Az üzletember mindenkinél korábban láthatja a még publikálatlan nulladik lapszámot, a szélhámos pedig abban bízik, hogy inkább enged a zsarolásnak, még mielőtt mindenki tudomást szerezne mocskos (ál)ügyeiről. Eco politikai szatírába oltott thrillerben ítéli el a korrupciót és a kapzsi médiát, regénybeli, 1992-es Olaszországa a kortárs olasz állapotokat visszhangozza.
