Fotó: Valuska Gábor
Szív Ernő kicsit gyerekesebb, romantikusabb alkat, Darvasi kézírása kevésbé olvasható, nagyobb benne az elbújni vágyás. Szívé bizonyos értelemben sérülékenyebb, kevesebb benne a kontroll, Darvasi „gy” betűje ugyanakkor kevésbé romantikus, mint Szívé – hosszú még csak hallgatni is, miben más Szív és Darvasi kézírása, a grafológus láthatóan komolyan veszi a feladatát. Darvasi László arca, miközben teljes figyelmét a vetítőn futó képsoroknak szenteli, kész tanulmány. Nagyon kell vigyázni a „gy” betűre, figyelmezteti végül a hallgatóságot.
A Margó Fesztivál első hivatalos programpontja Darvasi Lászlóé, aki nem is annyira magáról, mint inkább Szív Ernőről mesél, kinek gondolatait, érzéseit szerda este ő tolmácsolja a PIM nagytermében. Szív nem puszta fikció, olyannyira nem, hogy a Délmagyar szerkesztőségében egyszer simán elfogadták a nevére kiállított számlát. Karaktere eggyé vált Darvasiéval, pontosabban, mondja ő, „éppen hogy nem vált le”, helyette megteremtette a maga univerzumát. Az írás (Szívé) leginkább a nézésből, tapasztalásból áll (utcán, a hétköznapokban, bárhol, hiszen „az anyag folyamatosan eléd jön”, mondja Darvasi), gondolatait pedig azonnal papírra is veti, úgy hetente kétszer, már több mint húsz éve.
Szív főleg az ÉS és a Délmagyar hasábjain bukkan fel, ezeknek az írásoknak a nagy részét azonban Darvasi sosem látja viszont; Winkler Nórának magyarázva helyzetét ahhoz a műsorvezetőéhez hasonlítja, aki sosem nézi vissza magát a tévében. A tárca „pici ügymenet, aztán meg kiderül, hogy maratonista dolog”. Az ÉS-ből az elmúlt huszonöt évben egyetlenegyszer maradt csak ki, akkor egy hirdetést tördeltek be helyette. Tényleg a pillanat műfaja, bizonygatja Szív-Darvasi, aki segítségül Szép Ernőt citálja; utóbbi szerint az a jó tárca, ami alatt kihűl a kávé. És miközben az író a Szív-féle tárcológia alapismérveit skiccelte fel, a hallgatóság megtudhatta, hogy
- a tárca a napi pillanatban él
- bizony sokszor előfordul, hogy nem jut eszébe semmi, de az első mondat leírása sokat segít
- a tárca az embert folyamatosan szinten tartja, nem lehet elszállni
- ha írója felhagy vele, elvonási tüneteket okozhat (Szív egyszer két hétig küzdött vele)
- a Szív-tárcák jellegzetessége, hogy sokszor el-elvándorolnak egy Darvasi-műbe
- Szív gyors, nem szöszmörög sokat, Darvasi ellenben többször átírja a mondatait
- a tárca szabad dolog, mégis kötött műfaj (nem lehet például túlzottan politikai, nem káromkodhat benne, nem fejezheti ki csúnyán magát az írója)
- a tárcaíró az olvasót figyeli, a regényíró először a mondatot („neki kell először mindent megadni”).
Darvasi szerint Szív tárcáiból viszonylag keveset ismernek az olvasók, pedig sok van belőlük. Ezt az űrt az ősszel megjelenő nagy Szív Ernő-kötet töltheti be. És hogy hogyan lehetett egyetlen kötetbe terelgetni, gyömöszölni több mint húsz év termését? „Meg kellett találni azt a dramaturgiai helyzetet, melyben ezek a tárcák kézen fogják, nem pedig meggyilkolják egymást” – ismeri el Szív-Darvasi. Amikor Winkler arról faggatja, milyen képet lát, amikor Szívről beszél, Darvasi mismásol. Egy homályos, játékos képet emleget: „én is vagyok meg nem is, kicsit elmosódott, félig rajzolt figura”, de nem kapucnis, nem kalapos, hanem sapkás, tudtuk meg még az est elején, amikor kiderült, hogy Szív felháborodottan utasította vissza még csak a lehetőségét is annak, hogy a Margó sajtófotóján arcába húzott kapucniban szerepeljen.
A két szerző amúgy szolidáris egymással, ki is segítik egymást, ha kell. Néha ugyanis Szív helyett Darvasi ad le egy írást, néha meg Darvasi ír meg valamit Szív helyett. Egyszer egy újságíró barátja azt mondta neki, hogy Szív Ernő sokkal jobb író, mint Darvasi. Ernő akkor nagyon büszke volt, most viszont, hogy Darvasi háromemeletes mesekönyve lett az év gyerekkönyve, egy kicsit féltékeny. Mind a ketten fociznak amúgy, igaz, most már inkább dekáznak, fejelnek (Darvasi fontosabb nőismerőseit is próbálja a fejelésre tanítani), és amikor Winkler Nóra arra kéri, tippelje meg a csütörtökön kezdődő foci vébé első három helyezettjét, Brazíliát húzza be az első helyre (melyet Németország és Spanyolország követ). És hogy miért éppen Brazília? Mert otthon vannak, és mert ott van Neymar.
Szív Ernő tippjeit majd elárulják az elcsábított könyvtáros kisasszonyok.
