Darvasi László: A 3 emeletes mesekönyv
Magvető, 2013, 248 oldal, 2542 Ft
Virág hat és fél éves. Elsőbe jár, most tanul írni és olvasni. Nagyon szereti a meséket, és elég nagy dózisban kapja a klasszikusokat és a kortársakat is. Darvasi László Pálcika-történeteit kedvelte, ezért nem volt nagyon kérdéses, hogy az új kötettel (A 3 emeletes mesekönyv) is érdemes próbálkozni nála. Az eredményről meséljen inkább ő maga. Rendhagyó recenzió következik, sok kérdéssel, nevetéssel, egy rakás fura nevű szereplővel és egy kupacos történettel.
Trapiti és Pálcika után Darvasi László idén ősszel újabb gyerekkönyvvel jelentkezett (a kötetbe olvass bele itt). A 3 emeletes mesekönyv annyiban mindenképpen különleges, hogy olvasója előtt íródik: nemcsak az író, hanem maga a könyv is fontos szereplője a történetének. Ők ketten a harmadik emeleten laknak. Alattuk a Magyar Történelem, az elsőn a Tanító néni, a földszinten pedig a pupákok élnek.
Illetve élnének boldogan, ha nem forgatná fel a mindennapjaikat a végzetét a nevében hordozó Sztrófa Kata, az ármányos Sámánova vagy a karikalábú Frász Marika. Az írót varangyos mobillá változtatják, a Mesekönyvet megtagadják. Szerencsére vannak barátaik (Kuruc Béla bácsi, Labanc Palika és a két vecsési káposzta), akik bár a legkritikusabb pillanatokban elbújnak, mégis megállíthatatlanul ontják magukból a jó tanácsokat.
A könyv célközönségét nehéz behatárolni: az első fejezet pupáktörténetei jól és könnyen értelmezhetőek a kisebbek számára is, ellenben a Magyar Történelemről szóló írások olyan háttértudást feltételeznek, amellyel már egy felsőbb éves iskolás rendelkezik („Trianon, Trianon, ezt rikácsolta az a szörnyű kislány – szipákolt a Magyar Történelem, és bizony nemigen lehetett megvigasztalni.”). Mi most mégis egy 6,5 éves véleményét kérdeztük, aki már lelkesen próbálja kisilabizálni a 3 emeletes alcímeit, és valószínűleg örök barátságot kötött a vecsési káposztákkal.
Hogy tetszett A 3 emeletes mesekönyv?
Nagyon tetszett.
És mi tetszett benne?
A legjobban a két vecsési káposzta. Olyan viccesek voltak… Meg káposzták… (Nevet)
És mi nem tetszett a könyvben?
Az nem tetszett, amikor háborúztak a szobában. De mondjak még egyet, ami nagyon jó volt?
Persze…
Amikor a Szuvas beugrott a Fene szájába. Amikor a lyukas fogába ugrott. (Megint nevet)
És melyik történetre emlékszel a leginkább a könyvből?
(Kicsit gondolkozik) A kis kupacra és a kis gödörre.
És el tudod mondani, hogy az miről szól?
Ásott valaki egy gödröt és nem temette be. És amikor meleg volt, akkor együtt izzadtak, amikor hideg volt, együtt fáztak. És egyszer megszólalt a kis gödör: „Kis kupac, nekem nagyon hiányzol!” „Nekem is hiányzol, kis gödör!”, mondta a kis kupac. „Kis kupac, inkább minden nap beszélgessünk!” És akkor azt mondta a kis gödör: „Kis kupac, gyere vissza hozzám!”. És akkor a kis kupac az összes puha földjével visszaborult. És olyan lett, mintha nem is lett volna se gödör, se kupac.
Szerepel a könyvben a Magyar Történelem. Az tudod, hogy mi?
Hmm… nem.
Értetted, hogy az miért szerepel benne?
Nem értettem.
És mit szóltál ahhoz, hogy az író is szerepel a könyvben?
Semmit.
Tulajdonképpen a könyv is szerepel a könyvben, ugye?
A könyv is szerepel saját magában. Itt a mesekönyv (a borítóra mutat), itt a Zalhúber Tibike, és itt a két vecsési káposzta.
És ki az a Zalhúber Tibike?
Egy kisfiú, aki nagyon kíváncsi.
Ki volt a legfélelmetesebb szereplő a történetben?
A karikalábú Frász Marika és a Sztrófa Kata.
És mit szólsz a rajzokhoz? Azok hogy tetszettek?
Hát, nagyon jók voltak, csak kár, hogy nem voltak benne színek, csak fekete, kék és fehér.
