Cserna-Szabó András: Az író profi bohóc

.konyvesblog. | 2015. szeptember 23. |

A marosvásárhelyi Dragomán-kirándulás után ezúttal Cserna-Szabó Andrást vitte haza az ambivalens érzéseket keltő vidékre a Litera. Nőgyógyászdinasztia, pottyantós vécé, másnap és a Rózsa Sándor. Az irodalom hazatalált Szentesre.

  • Cserna-Szabót a fővárosban máig vidékiként kezelik, ám ő sosem érezte magát annak.A kisvárosban alapvető élmény a csend, amit sosem szeretett: már gyerekként sem játszott a kertbe vagy sétált az erdőben, és gimnazistaként is folyamatosan elvágyódott a zöldből.
  • A kisfilmben Ifj. Poszler Gyögyel látogat el kamaszkora ikonikus helyszínére, a Delelő-csárdába, ahol gimnáziumának szellemi része zajlott, és elevenít fel egy jelentős pénzdíjjal kecsegtető iskolai pályázatot, melynek megnyerésével kivívta az évfolyamtársai gyűlöletét. Cserna-Szabó 1988 és 199 között volt gimnazista, akkor robbant a rendszerváltás, ő és a kortársai pedig hiába feszegették a határokat, nem lehetett annyira feszíteni őket, hogy el is törjenek. 1989-ben heten megalapították a Fideszt, és másfél évig „fideszes despotaként” uralkodtak a város felett: felmásztak a szovjet emlékműre, a Lenin arcába csapódó narancsról plakátoltak, ám ő hamar rájött, hogy a politika nem pontosan olyan, mint képzelte.
  • Az Írók Boltjában választotta ki, hogy milyen irodalmi folyóiratoknak küldje el a munkáit, azok pedig 90 százalékban el is fogadták a szövegeket. Egyszer Morcsányi Géza hívta, a Magvető akkori igazgatója, a hívásnak pedig albán konyakozás és egy (több) novelláskötet lett a vége. 
  • Cserna-Szabó szerint az írás: pengeélen egyensúlyozás az intellektualitás és a szórakoztatás, a mélység és a fogyaszthatóság között olvasóként ő is olyan irodalmat szeret fogyasztani, ami ilyen is, meg olyan is. Senki sem úgy ír, hogy kitalálja, hogy akkor most ilyen meg olyan író lesz: olyan író leszel, amilyen sikerül, folyamatosan próbálgatni kell, hogy kiderüljön, mit tudsz és mit nem. Az irodalom elsődlegesen örömforrás, épp mint az evés, vagy a szerelem. Ő rosszul attól a fajta művészettől, ahol csak mélység van, és szenvedés, mert úgy véli, az író profi bohóc, akinek az az elsődleges feladata, hogy szórakoztató legyen.
  • Új könyvének, a Sömminek Rózsa Sándor a főhőse, akinek története a nagy alföldi táj egyetlen sztorija. Ráadásul elég szimbolikus sztori, sokat elmond a vidékről, és vannak benne jó nagy lyukak, amiket betömhet az írói fantázia.
  • Fontos, hogy egy író arról írjon, amit ismer, vallja Cserna-Szabó, így született meg Darida Benedekkel közös könyve, a Nagy macskajajkönyv. Egy olyan kocsmai ötletből, amiből végül lett is valami. Mostanra négy kiadás.
  • Édesapja két dologért rajongott, az egyik a horgászat, a másik az opera. Neki mára csak az operával sikerült megbarátkoznia, a horgászattal még mindig hadilábon áll.
  • Cserna-Szabó megmutatja a  fábiánsebestyéni Cserna-malmot, ami egykor anyai nagyanyja családjáé, a középbirtokos Cserna családé volt. A malom az egyetlen dolog, ami megmaradt a birtokból, a kúria ma már nincs meg. Lelki zseni volt, mesél nagyanyjáról , akinek 1945-ben Marx téri panelgarzonra kellett cserélnie a jómódot, ám aki ennek ellenére sem panaszkodott soha. Ha bármilyen magaslat, vagy mélység volt a családban, azon a nagymama kormányozta át a többieket. Amikor tömegneve, a szinte már szégyellt Szabó mellé felvette a Cserna nevet, rájött, hogy ez a gesztus nagyon jól esett a nagymamának, mert így biztosítva lett a kihalófélben lévő Cserna-vonal jövője.