Claudio Magris: A dolgok kétértelműsége

.konyvesblog. | 2012. április 20. |

A XIX. Budapesti Nemzektközi Könyvfesztivál díszvendégével, Claudio Magrisszal készített a Litera számára Csantavéri Júlia egy hosszú és érdekes interjút, amelyben a szerző politikáról, társadalmi kérdésekről, a múltunkhoz való viszonyáról, kedvenc irodalmi témáiról és emlékeiről beszél. 

 fotó: Valuska Gábor

A Budapesti Könyvfesztivál alkalmával új kiadásban jelenik meg a Kisvilágok című leginkább  regényes esszének nevezhető kötete, amelyben talán legjobban tetten érhető az ön művészi módszere, az utazás nagy parabolája, amelyben alkimista módjára vegyíti össze a tág műveltséget magával görgető esszét, a személyes mikrotörténeteket és a történelem fordulatait felidéző elbeszélést és azt a lírai megközelítést, amellyel a tájat, a környezetet ábrázolja. Ez utóbbi gyakran  ellentmondásban van a történetek hangulatával egyfajta kétértelműséget kölcsönözve az elbeszélésnek. Erről a kétértelműségről szeretném kérdezni. 

Ez nagyon érdekes kérdés, de előbb visszatérnék arra, amit mondott. A dolgoknak ez a vegyes megközelítése, a valóságos és képzelt dolgok keveredése nagyon természetes a számomra, hiszen az élet maga is ilyen.  Amikor az utcán járunk, sétálunk, példádul itt, Budapesten, akkor több dolog kavarog bennünk egyszerre. Ha elámulnunk a folyó szépségén, lírai hangulatunk támad, ha elkezdünk gondolkodni a kultúráról, a politikáról, a társadalomról az olyan, mintha esszét írnánk és vannak drámai pillanataink. Ami a történelmi, kulturális ismereteinket illeti: egy dolog az, ha tudományos vizsgálatok tárgyává tesszük őket, és ez nem is tartozik ide.  De egészen más az, amikor egy vers, egy zene beépül az életünkbe, a vérünkké válik, serkenti a fantáziánkat, táplálja az érzelmeinket.  Számomra nagyon fontos ez az egység. Ebben az értelemben nagyon erős a kontaktusom a tájjal. Mert a táj a számomra olyan, mint Trója, amit Schliemann oly állhatatosan keresett. Nemcsak a legfelső réteg alkotja, hanem minden alatta lévő réteg is és ezt nem pusztán fizikailag értem, hanem az időben is. Ma ezt a napot éljük ugyan, de körülöttünk ott van az egész történelem, a nagy történelem és a kicsi is, a személyeké, akik valaha éltek. Mint a repedések a házakon. Ezek a repedések nemcsak a golyók becsapódását jelezhetik, mondjuk az 56-os forradalomban, hanem az egyszerűbb, kevésbé drámai eseményeket is.

 És most beszéljünk a kétértelműségről. A kétértelműség abból fakad, hogy egy tájban, egy hangulatban, ami megragad bennünket, hirtelen megjelenhet valami, ami bár a táj része, mégis ellentétben áll vele. A tenger, hogy egy egyszerű példát mondjak, számomra maga a boldogság, a felszabadulás, az erotika.  A tenger nélkül, azt hiszem, nyugodtan aszkézist fogadhatnék. Tehát a felszabadulást jelenti. De a tenger ugyanakkor tragédiát, rombolást, eltávolodás is jelent. A táj hordozza ezeket az apró jeleket. Például egy barátságos tájban egyszerre feltűnhetnek a tűrhetetlen igazságtalanság, persze nem szükségszerűen politikai vagy társadalmi igazságtalanság, vagy valamilyen személyes fájdalom jelei. Ekkor megjelenik a kétértelműség, amely magának az életnek a kétértelműsége.  A táj megőrzi ezeknek az eseményeknek a lenyomatát. Mint például amikor kiöntik a lábnyomokat. Megmarad az a lenyomat. Ha nem tudnám felfogni, megérezni ezeket a lenyomatokat, egészen biztosan nem írnék semmit. Ez nagyon fontos. Például az egyik színházi monológom, a Biztosan megérti  is hordozza magában ezt a kétértelműséget. Mert bár egy nagy szerelem története, mégis ebben az erős szenvedélyben is van sandaság, konfliktus, elszakadás, nem lehet kikerülni. Nem azért, mintha örömet okozna. Az ember nem szereti nézegetni a golyó helyét a falon, azt kívánja, bár sose lőtték volna ki, az mégis ott van. Ott van és hozzátartozik a tájhoz. A tragédia is. És ha a golyó nemcsak a falat, hanem a fal előtt álló embert is eltalálta és megölte őt, akkor a halott ott él a tájban. Mindez persze nem számolja fel a dombok,  a folyó szépségét, de nem felejtkezhetünk meg róla. Hozzátartozik a létezéshez, amiből a történelem is építkezik. Trója rétegei alól újabb és újabb rétegek kerülnek elő.

Kisvilágokban az olvasó Trieszt és Torino környékének bizonyos tájait járhatja  végig egy különös, a történetetek és a tájak találkozása által kialakított sorrendben. Hogyan választotta ki az utazás állomásait? Itt nem volt egy olyan szál, mint a Duna esetében ami meghatározhatta volna az útvonalat, ezért úgy gondolom, hogy egy jóval személyesebb választásról lehet szó.

A Kisvilágok bizonyos értelemben a Duna ellentéte. Részben azért, mert itt  valóban egészen   apró  világokról esik szó, mint például a lagúnák, tehát nem valami nagyszabásúról, mint mondjuk Pannónia. Másrészt azért, mert a Duna egy előretartó utazást ír le, ahol nincs visszatérés, befejeződik, amikor a Duna tengerbe ér. Ezzel szemben a Kisvilágok utazója a klasszikus kört járja be, amely valahogyan mindig visszatér a kiindulópontra. Azután itt van még az a tény, hogy itt születtem és itt nőttem fel és szerepet játszott még a véletlen is. 
Én ezeket a helyeket mind belaktam, ismerem őket, ismerem az embereket, a  történetüket. Egyszer kértek tőlem egy rövid írást a lagúnákról. Amikor elkészültem, az volt az érzésem, hogy bár a lagúna igazán nem nagy és nincs is több mondanivalóm róla, mégis mintha valami félbeszakadt volna. Mintha lebuktam volna a tengerbe és megláttam volna ott egy olyan sziklát, amely valójában csak egy darabkája egy egész víz alatti kontinensnek.  Aztán úgy esett, hogy csak úgy, a magam kedvéért elmentem a Monte Nevosóra, Sležnikbe és akkor az az érzésem támadt, hogy valami ezt a tájat összeköti a lagúnákkal, de nem tudtam, mi az. Később a San Marco kávéházban tényleg csak próbaképpen írogattam néhány sort a Nevosóról, aztán kimentem sétálni, tettem egy kört a Parkban. Ott ötlött fel bennem ennek a rövidke, alig háromszáz méternyi  utazásnak a gondolatata a Sacro Cuore templomig és ott jutottak eszembe éppen ezek a helyek. Nem is tudnám bővíteni a sort egyetlen más hellyel sem. Az is igaz, hogy ezek a már eredetileg is apró világok azóta még összébb húzódtak. A Város Park, a templom, ahol az utazás véget ér, ma már kisebbek, mint akkor.

 

TOVÁBB A LITERÁRA AZ INTERJÚ FOLYTATÁSÁHOZ

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!