Fotó: Valuska Gábor
Az utóbbi évtizedekben sorra tűntek fel a különböző területeken az úgynevezett scoutok, akiknek az a munkája, hogy felfedezzék és megkaparintsák az új tehetségeket, például a következő David Beckhamet. De nemcsak a sportban van szükség rájuk, hanem a művészeti területeken, például az irodalomban is. Ma már ugyanis a könyvkiadásban is hatalmas a verseny, mindenki szeretné megkaparintani a legjobb sikerkönyveket, és mindenki azon van, hogy megtalálja az új J.K. Rowlingot. Ez azonban nem egyszerű, hiszen olyan mennyiségű könyv jelenik meg minden évben, amit szinte lehetetlen követni. Ilyenkor segítenek az irodalmi scoutok, akik a kapcsolatrendszerük révén rengeteg információval rendelkeznek, és akik éppen ezért jól tudják, hogy milyen új könyvekbe, szerzőkbe érdemes pénzt és energiát fektetni. Catherine Eccles sikeres irodalomi scout, aki saját ügynökségével folyamatosan keresi a legjobb könyveket és ezzel mintegy húsz kiadónak segít Európa-szerte. Magyarországon a Libri Kiadói Csoporttal áll kapcsolatban, ő is nagy szerepet játszott például abban, hogy Forgách András Élő kötet nem marad című regényének jogait olyan sokan megvették. A napokban Magyarországon járt, így feltettünk neki pár kérdést arról, hogy mit is csinál pontosan egy scout, és ő hogyan látja kívülről a magyar irodalom helyzetét.
Köztudott, hogy a profi sportban mennyire fontos a scoutok munkája. Elemzéseket készítenek, kiszemelnek játékosokat és felfedeznek tehetségeket, akiket még a nagy felhajtás előtt megszerezhetnek. Az irodalomban hogyan működik mindez? Mi pontosan egy irodalmi scout dolga azon túl, hogy rengeteget kell olvasnia?
Szerintem a legtöbb ember úgy képzeli el a munkánkat, hogy van egy csodás irodánk, tele fotelekkel és babzsákokkal, és olvasunk egész álló nap. Valójában azonban ez nem egészen így néz ki, mert bár tényleg sok időt tesz ki az olvasás, erre csak az estéken és a hétvégéken jut időnk. Napközben rengeteg mindent kell elintéznünk ahhoz, hogy egyáltalán eljussunk addig a pontig, hogy olvashassunk. A scoutok munkájának nagy részét a kapcsolati háló ápolása teszi ki, hiszen be vagyunk épülve az ügynökségekbe és kiadókba szerte az Egyesült Királyságban és egész Európában is. Elsősorban angol nyelvű könyveket közvetítünk a kontinensen, az USA-ban viszont nem, mert ott különálló scoutok dolgoznak. Az én cégem viszont kifejezetten a külföldi könyvekre specializálódott. Húsz ország kiadóival dolgozunk együtt, de minden egyes országokban csak egy kiadóval tartjuk a kapcsolatot, exkluzív módon. Magyarországon is csak egy cég számára közvetítünk, és az a Libri Kiadói Csoport. A legfőbb célunk az, hogy a Libri Kiadói Csoport mindig a versenytársainál előbb értesüljön arról, hogy mik lesznek a legjobb könyvújdonságok.
A munkájuk nagy részét tehát a kapcsolati háló kiépítése és ápolása teszi ki?
Igen, abszolút. Még nem számoltam meg soha, hogy hány szerkesztővel működünk együtt, de nagyon sokkal. Húsz országban vagyunk jelen, így úgy tippelem, hogy olyan háromszázzal. Ez nagyon nagy szám, ennyi szerkesztővel kell kommunikálnunk nap mint nap. Szóval a munkánk legnagyobb része a kommunikáció, az olvasás csak ezután jön. Beszélünk a szerkesztőkkel, próbáljuk meggyőzni az ügynököket, hogy engedjenek betekintést bizonyos könyvekbe minél előbb. Előfordul az is, hogy a szerkesztők titokban küldenek nekünk kéziratokat, szóval gyakran olvashatunk olyan írásokat, amelyeket még nem küldtek szét a nemzetközi piacnak. Viszont mindez nagyon sok időt és erőfeszítést igényel. Állandóan kommunikálni kell mindenkivel, hogy mindig tudjuk, mi történik éppen. Ha csak várnánk az ügynökségeket, hogy küldjenek nekünk szövegeket, és annak megfelelően reagálnánk, akkor nem tudnánk elég jól és gyorsan végezni a munkánkat.
Milyen képességek kellenek ahhoz, hogy valakiből jó irodalmi scout legyen? Vannak olyan tulajdonságok a nyitottságon és a jó kommunikációs képességen túl, melyek elengedhetetlenek ehhez a munkához?
Olvasónak kell lenni. Nem dolgoztam együtt még senkivel, aki ne olvasott volna szenvedélyesen egész életében. Ez nem jelenti azt, hogy mi minden műfajhoz értünk. Nekem például sokkal jobban fekszik a szépirodalom, mint a szórakoztató irodalom. Minél olvasottabb valaki egy adott területen, annál jobb lesz a munkában. Egy különleges scout-képesség az is, hogy ki tudunk szedni másokból információkat, anélkül, hogy mi magunk túl sok információt adnánk ki. Ehhez gyakran szükség van egy bizonyos fokú meggyőző képességre. Ilyen szempontból én elég oldschool vagyok, a kommunikáció nagy részét telefonon intézem. De a fiatalabbak, akik velem dolgoznak, sokkal többet emaileznek. Régebben harcoltam ez ellen, de most már elfogadom, hogy ők egy másik generációhoz tartoznak és ezért máshogy állnak a dolgokhoz. De én továbbra is a telefont preferálom, szerintem produktívabb, mert az emberek sokszor mondanak el olyasmit szóban, amit emailben nem írnának le. Szükség van még kíváncsiságra is. Ha hallunk valamit, ami nagyon izgalmasnak vagy újszerűnek hangzik, akkor állhatatosnak kell lenni, rá kell ugrani, és amint lehet, meg kell szerezni a könyvet, hogy megnézhessük, milyen. Ehhez kezdeményezőkészségre van szükség. Ha csak ülnénk és várnánk, akkor túl lassúak lennénk. És fontos a tárgyalóképesség is. Mert amikor az ügyfeleink megpróbálják megvenni egy könyv jogait, gyakran bevonnak az ügynökséggel való egyezkedésekbe. A mi feladatunk ilyenkor, hogy segítsük a megállapodás létrejöttét. Egyfajta mediátorok is vagyunk, mert nagyon jól ismerjük az ügynököket és az ügyfeleket is. Gyakran előfordul, hogy versenyhelyzet alakul ki, mert több kiadónak is felajánlanak egy könyvet, ilyenkor nagykövetként működünk, segítünk az ügyfeleinknek megszerezni, amit akarnak.
A sportban a scoutok általában egy-egy területet fednek le. Az irodalmi scouting is hasonlóan működik? Érdemes specializálódni vagy egy ügynökségnek minden műfajt le kell fednie ahhoz, hogy versenyképes legyen?
Földrajzi értelemben a legfontosabb terület számunkra az Egyesült Királyság. Felnőtt- és gyerekkönyvekkel, szépirodalommal, szórakoztató és ismeretterjesztő könyvekkel is foglalkozunk. Olyan tíz éve, a Harry Potter után kezdtünk el nyitni a gyerekkönyvek irányába, mert akkor hirtelen minden kiadó gyerekkönyves scoutot akart. Aztán hat évvel ezelőtt elkezdtük kiterjeszteni a munkánkat egész Európa területére, és néhány más nyelvterület irodalmára, például a koreai és kínai könyvekre. Ezekhez szükségünk volt speciális nyelvtudású emberekre, az irodánkban így nagyon sok európai nyelven tudunk olvasni. Magyarul sajnos pont nem.
A könyvek, amiket képviselünk, sokféle műfajba tartozhatnak, bármi érdekes lehet, ami nemzetközi szinten fontos. Személy szerint a szépirodalom és valamelyest az ismeretterjesztő irodalom a területem. De mint cégnek, minden műfajt le kell fednünk az ügyfeleink miatt. A Libri Kiadói Csoport erre nagyon jó példa, ott van az egyik oldalon az Insomnia-sorozat, a másik oldalon pedig a Helikon-könyvek, de a két véglet közt is szinte minden megtalálható. Szóval az, hogy milyen típusú könyveket fedünk le, az ügyfeleink igényeit tükrözik, ami szinte minden, szóval nem igazán tudunk specializálódni. A cégben mindenkinek lehet saját területe, amiben olvasottabb. Van köztünk olyan, aki a thrillereket falja és van, aki imádja az ismeretterjesztő könyveket, szóval csak igyekszünk követni a saját ízlésünket.
Scoutként mi a benyomása a kortárs magyar irodalomról? Van három-négy szerzőnk, akinek rendszeresen lefordítják a könyveit és így külföldön is ismerik a nevüket, de a kis nyelv miatt kevés magyar könyv jut ki a nemzetközi körforgásba. Kívülről milyennek látszik a magyar irodalom?
Az a benyomásom, hogy Magyarország egy kis ország, de nagy történelemmel és hatalmas kulturális múlttal rendelkezik. Szerintem a régióban Magyarország a méretéhez képest nagyobb súllyal esik latba az irodalomban. Van néhány kortárs magyar író, akit már lefordítottak angolra, például Nádas Péter, Forgách András és mások. Sajnos azonban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság nem annyira törekszik rá, hogy túllásson a saját nyelvén és irodalmán. Van egyfajta ellenállás a kiadókban, nem a szerkesztők, hanem a vezetők részéről. Az egész könyvkiadás öt nagy cégcsoport kezében van, és ők mind úgy gondolják, hogy a fordítások drágák. Ráadásul a sales részlegnek nagyon erős befolyása van az ilyen cégeknél, szóval nagyon nehéz a szerkesztőknek fordításokat igényelni, ami engem dühít és elszomorít, mert az angolok, akik alig tudnak más nyelveken olvasni, így kihagynak nagy és fontos könyveket. Mi scoutok egy évben kétszer-háromszor találunk izgalmas és újszerű írói hangot az Egyesült Királyságban, de ez nem igazán elég, szükség van a külföldi könyvekre is. Viszont hozzá kell tennem, hogy mostanában a lapokban egyre több szó esik nemzetközi szépirodalomról és a szerkesztők is több idegen nyelvű könyvet vásárolnak. Nagyon kicsi a növekedés, de van, és ezt ösztönzőnek tartom. Talán ez egyfajta reakció a Brexitre, mert a könyvkiadásban szinte mindenki a kilépés ellen van. Így mutatjuk ki, hogy mi nem akarunk kilépni semmilyen értelemben, igyekszünk új utakat keresni, ahol kapcsolódni tudunk Európához.
Mennyire nehéz kiadót találni egy magyar vagy kelet-európai könyvnek az Egyesült Királyságban?
Nehéz, szerintem azért, mert túl sok minden elérhető angol nyelven. Ott van egész Nagy-Britannia, az USA, Ausztrália, Dél-Afrika, Kanada. Hatalmas angolul beszélő népesség él a világon, akik mind írnak és kiadnak könyveket. Szóval ez egyfajta lustaság. Ráadásul nálunk nincs nagy tradíciója a nyelvoktatásnak az iskolákban. Az idegen nyelvű könyvek esetében a szerkesztőknek így az ajánlókra kell hagyatkozniuk. És ha egy szerkesztő választhat aközött, hogy kiad egy angol nyelvű könyvet, amit maga is el tud olvasni, vagy meg kell bíznia a beszámolókban – például egy magyar könyv esetében –, akkor valószínű, hogy inkább az előbbit választja. De van azért a szerkesztőknek egy kis csoportja, akik nagyon érdeklődnek a nemzetközi irodalom iránt és próbálják is képviselni. A magyar nem könnyű eset, mert nehéz nyelv és nagyon kevesen beszélik.
Forgách András könyve, az Élő kötet nem marad, nagy utat járt be, több nyelvre is lefordították és számos országban megvették a kiadás jogait. Hogy sikerült ezt elérni?
Nagyon izgalmas volt, mert scoutként mi is együtt dolgoztunk a könyv eladásán a Libri Kiadói Csoporttal. Elvittük a regényt a Londoni Könyvvásárra, ahol gyakorlatilag minden ügyfelünk ott volt és nagy nyüzsgés lett a könyv körül. Alig 48 órán belül legalább hat vagy hét kliensünk csapott le a jogokra, és ami a legizgalmasabb, hogy egy filmes ügyfél is. Szóval már zajlik a munka az adaptáción, nemsokára kész lesz a forgatókönyv. Még nem forgatják a filmet, de meg fogják csinálni.
Vannak olyan magyar könyvek, amik mostanában felkeltették az érdeklődését?
Van valami, amit nagyon várunk. Nem vagyok benne biztos, hogy meg szabad említenem, de a Libri Kiadói Csoportban már meséltek nekem egy könyvről, és a kollégám is említette, aki a magyar részlegen dolgozik. Rubik Ernő memoárja a másik, ami még mostanában izgalmas lesz. Egyelőre várunk a kéziratra, ami angolul fog elkészülni, mert egy amerikai újságíróval együtt dolgoznak rajta.
Hogy lehet felépíteni egy magyar szerzőt angol nyelven? Vannak lehetőségek és források egyáltalán a külföldi könyvek promotálására Angliában?
Ahogy említettem, a lapok mostanában egyre több külföldi könyvről írnak. Persze mindig nehéz ez a kérdés, mert alapból kevesebb oldal jut a könyveknek manapság, mint korábban. Nagyon sok könyv versenyzik nagyon kevés helyért. A legtöbb magyar könyv, amit lefordítanak angolra, szépirodalmi mű, szóval nem jellemző, hogy nagy hirdetésekben, vagy plakátokon promotálnák őket a londoni metróban. Így a kritikákra kell hagyatkozni és arra, hogy beszélnek majd róla. És természetesen a díjakra. Most már van egy jó pár díjunk a fordított szépirodalom számára, például a Nemzetközi Man Booker. De egyébként nemcsak a külföldi könyvek nem kapnak elég figyelmet, hanem más új könyvek sem. Az a helyzet, hogy scoutként madártávlatból látok rá az egész könyvpiacra és azt látom, hogy egyszerűen túl sok új könyv van. Már most rengeteg minden tartozik az irodalmi kánonhoz és ehhez folyamatosan elképesztő mennyiségű újat adunk hozzá. Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, de sok könyvre nem kéne pazarolni a fákat. De pazaroljuk persze, mert a kiadóknak új címekre van szükségük, hogy meg tudjanak maradni. Ráadásul mindenki növekedni akar, amihez több és több könyvet kell piacra dobni. Emiatt nagyon sok minden átjut a rostán, ami szerintem időpazarlás. Ezért is fontos az irodalmi scoutok munkája, mert amit mi keresünk, az a top tíz százalék.
