Fotó: Valuska Gábor
Mennyire működik a Budapest Noir egy romkocsma falai között? A sötét sikátorok, semmi jót nem ígérő kapualjak, gyorsan megcsusszanó kések világa, a sötét titkokkal terhelt polgári miliő, a két világháború közötti baljós Budapest mennyire képes újrateremtődni két színész tolmácsolásában? És mit szólna Kondor, ha ezt látná? Kérdések éjszakája az Anker’tben.
Nyolc előtt nem sokkal nagyjából tucatnyi ember ücsörög az Anker’t boltívei mögött. Az udvaron zsizseg a péntek este, itt azonban félhomály, elöl egy zongora és két mikrofon. Lassan szállingóznak az érdeklődők a Budapest Noir szcenírozott felolvasására, közben azon gondolkozom, ha a híresen rejtőzködő Kondor a maga fizikai valójában itt lenne, az mennyire rántaná be az embereket? Soha nem tudom meg, szemmel láthatóan sehol egy állítólagos – a reakciókat élénken vizslató – soproni fizikatanár, vagy csak igazán jól álcázza magát, a kis terem azonban így is szépen lassan megtelik.
A harmincas évek fülledt, baljós hangulata mennyire idézhető meg a huszonegyedik század díszletei között, ez az este nagy kérdése, az indítás mindenesetre biztató. Drámai zongorafutamokkal indítunk, majd Bartsch Kata és Andrássy Máté tolmácsolásában felcsendülnek a Budapest Noir első sorai. A szerepek nincsenek különösebben leosztva, váltakozó narrációban bomlik ki előttünk a történet.
Andrássy Mátéhoz mégis nagyon passzol Gordon szerepe, de ő szólaltatja meg a lekvárfőző nagyapát, a perditapecér Csulit vagy a hullaházban vígan falatozó doktor Pazárt is. Bartsch Kata ma esti repertoárja hasonlóan széles. Ő egy személyben a Gordonra előszeretettel rápirító Krisztina, meg az élveteg Vörös Margó („válla széles, melle telt, csípője gömbölyű, a lába hosszú és izmos”) és a boldogtalan, kevély, a lányáért mégis reszkető Szőllősyné is.
Mai programok a Margón:
15:00 Tanár úr, kérem, én filmeztem – Karinthy Frigyes kisfilmpályázat. A díjátadó mellett levetítjük a legjobb alkotásokat, illetve Karinthy Márton tart rendhagyó tárlatvezetést. Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum. Facebook esemény itt>>
17:00 Víg végnapok – Keresztury Tibor és Víg Mihály sírva vigadós estje a Petőfi Irodalmi Múzeumban Facebook-esemény itt >>
18:00 Térey Mollban – Hogy miként szelídült A természetes arrogancia Térerővé, Ultrává, Protokollá, majd végül Mollá, megtudhatjuk az Ankert monumentális lakópark-díszletei között, miközben színészek nyújtanak bevezetést a Térey-misztériumba. Facebook-esemény itt >>
19:00-23:00 Irodalom éjszakája – 21 író egy esten. Különleges helyszíneken a kedvenc íróink rendhagyó felolvasásokkal, színészekkel és zenészekkel kiegészülve jelennek meg a Belvárosban. Facebook-esemény itt >>
A fel-felizzó cigaretta ugyanúgy az estéhez tartozik, mint a kivetítőn felvillanó némafilmes feliratok, vagy Budapest ismeretlenül is ismerős fekete-fehér arcai. Lehet találgatni, hogy akkor ez most az Oktogon? Az meg a régi Erzsébet híd? És merre közlekedett a 33-as villamos? Ez Budapest, nem Chicago, mondja Gordon, és én készséggel elhiszem neki.
A nyomozás itt már csak ráadás. A Nagydiófa utcában talált halott lány gyilkosai után kutatva ugyanis a zsurnaliszta-detektív szépen végigvezet bennünket az egykorvolt fényes-rettenetes Budapesten. Az esőáztatta macskaköveken még alig jár autó, a neonfeliratok a Váncza kekszet hirdetik, a polgári otthonokban pedig az obligát pálmák alatt halkan koccannak a konyakospoharak. Néha megszalad egy-egy kés.
„Cselédek gyufát isznak, villamos elé vetik magukat, borbélymesterek darabolják fel szeretőjüket, elvált asszonyok vágják fel ereiket borotvával, iparossegédek vetik le magukat a Ferenc József hídról, féltékeny tisztviselők szurkálják agyon feleségüket böllérkéssel, üzletemberek lövik agyon riválisaikat revolverrel – a lehetőségek végtelenek, ugyanakkor nyomasztóan egyformák, hiszen a vége mindig ugyanaz.”
Az este nagy tanulsága, hogy Kondor szövegei, főleg a párbeszédek, mennyire jól működnek élőben. Igaz, különösebben nem is vagyok meglepve. A felolvasás végeztével (a rendező: Kálmán Eszter, ne feledkezzünk meg róla sem) mindenesetre nem tudok metróra szállni, muszáj kicsit sétálnom a városban. És miközben átvágok a túlcsorduló Liszt Ferenc téren, azon gondolkozom, mikor lesz már végre film a Budapest Noirból? Legfőbb ideje lenne.
