Rovatunkban különleges könyvborítók tervezőit kérdezzük meg arról, hogyan dolgoznak, miként születnek a nagy ötletek, és milyen tendenciákat látnak a szakmájukban itthon, illetve külföldön. Ezúttal Tillai Tamással, a Libri Kiadói Csoport vezető grafikusával beszélgettünk Viktor Pelevin iPhuck10 és Omon ré című könyveiről.
Viktor Pelevin a mai orosz irodalom kultikus, világszerte népszerű szerzője. Nevezték már a „gogoli hagyományok továbbírójának”, a „posztmodern orosz irodalom fenegyerekének” és a „cyberkor pszichedelikus Nabokovjának” is, míg ő maga „turbórealistaként” határozta meg prózáját. Sztahanovi tempóban bővülő, jelen állás szerint tucatnyinál is több regényből és megannyi elbeszélésből összeálló életműve javarészt magyarul is olvasható. Az iPhuck10 a legújabb kötete.
Hogyan készültek a Pelevin-könyvek borítói? Mennyire lett más a végeredmény a legelső változatokhoz képest?
Viktor Pelevin régi kedvencem, majdnem húsz éve, hogy olvastam tőle A rovarok életét, azóta a rajongója vagyok. Rettentő közhelyes, mégis igaz, ő a kortárs orosz irodalom egyik fenegyereke. Amikor elolvastam az iPhuck 10-t (külön öröm, hogy M. Nagy Miklós nagyszerű fordításában tehettem) azonnal azt éreztem, Pelevin visszatért. Olyan borítókat képzeltem ehhez a sorozathoz (az iPhuck 10 és az Omon Ré egyszerre jelent meg most a Helikon Kiadó gondozásában), amilyeneket a fiatal olvasók is örömmel vesznek kézbe, mert „belemenősek és vagányak”. A végleges tervek nagyjából az első változatok, két színverzió készült mindkét kötethez, ebből választott a kiadó.
Mennyiben hatottak a tervekre az eredeti borítók?
Azt hiszem, semennyire. Próbáltunk Pelevinnek teljesen új arcot, arculatot adni. Őszintén szólva, a már ismert magyar kiadásokon kívül szándékosan nem is néztem meg egyetlen külföldi Pelevin-borítót sem.
Hogyan kapcsolódik vizuálisan az iPhuck10 és az Omon Ré borítója?
A sorozatot több pont is összeköti: mindegyiken egy-egy figura jelenik meg, amelyek a történetben fontos alapmotívumok. Harsogó színpárokat használtam, tolakodó kontrasztokat, amilyennek Pelevin világát megismertem. Közös vándormotívum a csillag a borítókon, Pelevinnél nagyon fontos a mai orosz valóság viszonya a szovjet örökséggel. Ezeket igyekeztem apró kiegészítőként használni, ahogy például az Agatha Christie-életműsorozaton is rengeteg apróságot rejtettem el, amiket csak alaposabb megfigyelés után lehet megtalálni. Úgy gondoltuk, a sorozatnál a szerző nevére helyezzük a hangsúlyt, ezt segíti a borító tipográfiája is. És ugyan felmerült egy „oroszosított” verzió, megfordított E betűkkel, de ez nehezítette volna az olvashatóságot, ezért lemondtunk róla.
Melyik friss külföldi megjelenés az, aminek a borítója különösen megragadott?
Stanisław Lem köteteihez (a szerző műveit a Helikon Kiadó épp most kezdi kiadni) készül a cseh Albatros kiadónál egy sorozat, ezt, bár részleteiben nem különleges, mégis nagyon szeretem. A borító háttereként működő, a régi sci-fi borítókat idéző fekete-fehér kollázsvilág kedves zavarosságát a hatalmas szerzőnév nem elnyomja, hanem kiegészíti. A dutone színvilág egyszerűsége pedig jól rímel Lemre, mint nagy klasszikusra.
