Kőrösi Zoltán: Magyarka

Kalligram Könyvkiadó, 2013, 208 oldal, 2900 HUF

A

Magyarkáról, a kilátástalanság elől egy osztrák bordélyba menekült magyar nő kálváriájáról szólna Kőrösi Zoltán azonos című regénye, erre erősít rá a fülszövegbe kiválasztott idézet, és hasonló irányba visz el a borító hátoldalán díszelgő mondat: „A kavics a kurva, ami felsebzi az ember lábát”.

Nem kell azonban mindennek bedőlni. Maga a szerző a Literának adott interjújában megerősítette ugyan, hogy az alapsztori valóban egy, a régmúltból felbukkant ismerős élettörténetéből fakadt, a Magyarka azonban ennél sokkal szerteágazóbb históriát ölel fel. Anyaregény ez, még ha főszereplői (Nagyanya, Ilonka, azaz Anya, és a „magyarkává” lett Kati) az esetek túlnyomó többségében nem alakítói, csak elszenvedői saját sorsuknak. A kezdeti lázadás (Nagyanya nyolcszor kosarazza ki Bukovszkit, mire végre igent mond, Ilonka a szülői harag ellenére is a cigányprímással randevúzik) szürke, fáradt beletörődéssé lesz, a hétköznapok egyhangúságát csak a családi mantra töri meg („Mostantól minden jó lesz (…), nem is csak, hogy jobb, de jó. (…) és meglátod azt is, hogy ha valamit nagyon akar az ember, az előbb-utóbb úgyis sikerül, lehet, hogy nem úgy és nem akkor, de sikerül, ez biztos”).

A baj az, hogy Kati nem is igazán tudja, hogy mit akar, ha vannak is céljai, azok egy idő után kontúrtalan foszlányokká válnak, melyekért küzdeni nincs se kedve, se ereje. Hiába marad le csak két ponttal az orvosiról, és fogadkozik, hogy a következő év csak a tanulásról szól majd, szinte kódolva van, hogy az egészből nem lesz semmi. Mint ahogy a takarékszámlán kuporgatott pénzből se lesz soha OTP-öröklakás, és az ígéretesen indult párkapcsolatok is valahogy mindig gajra mennek.

A női hármas teljes életét ez hatja át: mindig van egy ígéretes kezdet (egy szépnek induló szerelem, egy túlélt háború, egy rendszerváltás tele lehetőségekkel), az ő életükben azonban az egész valahogy félresiklik. Az egyetlen kivétel Nagyanya, a regény talán legplasztikusabban megrajzolt, de mindenképpen legszimpatikusabb szereplője, akinek a lehetőségei történelmileg és társadalmilag is sokkal behatároltabbak, mint Ilonka vagy Kati esetében.

A nagy társadalmi változások hullámszerűen hatolnak át a szereplők életén, melyben egy-egy finoman felskiccelt részlet (a platánfa foltosan hámló kérge, a szurkos, aprókavicsos tető, vagy nagymama napszagú ruhája) erősebben rögzül, és később intenzívebb emlékeket idéz fel bármi másnál.

Hármójuk történetében az igazán megrázó nem az, hogy a harmadik generáció végül egy osztrák bordélyban köt ki, hanem hogy mindez milyen természetességgel, szinte az események logikus folyományaként történik. Kati nem lázad, egyszerűen beletörődik, hogy neki ez jutott, ezzel egyidejűleg pedig nem csak ő, hanem a környezete is prostituálódik. Sokatmondó, ahogy a fia ráhagyja a döntést: „Anya, a te tested, te tudod, mi az, amit kibírsz”.

Így lesz azután, hogy Kati élete nem rosszabb lesz, hanem rossz, a dolgok pedig nem is vele, hanem mintha rajta kívül történnének – ami azonban már messze-messze túlmutat az unásig ismert vagy ismerni vélt prostisztorin.