- Mindketten az irodalmon kívülről érkeztek.
- Mindkettőjük pályakezdése viszonylag kései, de nem megkésett.
- Mindketten hamar felhívták magukra a figyelmet, nem toporogtak – mint olyan sokan – az irodalom előszobájában.
- Kötter Tamás első könyvét negyvenhárom, míg Kerékgyártó István negyvenhét évesen adta ki.
Kötter Tamás: IKEA, vasárnap
Kalligram, 2017, 304 oldal, 2990 HUF
Az előbbi esetében a be- és áttörés kevés időt vett igénybe. Rablóhalak című elbeszéléskötete 2013-ban jelent meg, és a rákövetkező két könyve - Dögkeselyűk (2014), Harcból nincs elbocsátás (2015) – után a 2016-os Körképből már nem maradhatott ki. Ez utóbbi a beérkezettség jeleként is értékelhető. Kerékgyártó közel húsz évvel idősebb Kötternél. Debütálása is korábbi: a Vagyonregény 2001-ben jelent meg, amely a rendszerváltás utáni hazai privatizáció (jobb volna a magánosítás kifejezéssel élni, de egyszerűen nem ezt használtuk) történetét tette a kortárs magyar prózában témává, és ennek kapcsán legalább két megállapítás tehető. Rajta kívül szépirodalmi igénnyel az azóta eltelt másfél évtized alatt senki nem nyúlt a témához. Ugyanakkor az is igaz, hogy a vállalás merészsége és a megvalósítása között komoly különbséget érzékelhetünk, vagyis Kerékgyártóé nem jó regény. Mégis, a téma újszerűsége az irodalomtörténet részévé tette. Figyelemre méltó, hogy megjelenése és az azt követő év alatt összesen tizenhét (!) kritika született a kötetről.
A kormánypárti polgármester sem úszhat meg mindent
Az erős borító után trailert is kapott Kerékgyártó István Könyvfesztiválra megjelenő regénye, A rendszerváltó. A regény egy Vidra Milán nevű férfi életének negyven évét beszéli el, joghallgató korától egészen napjainkig. A történet a rendszerváltás évétől lépdel előre, és megmutatja, hogyan építik...
Nem csupán azt rögzíthetjük, hogy Kötter Tamás és Kerékgyártó István az irodalom világán kívülről érkeztek, hanem egyben azt is, hogy élettörténetük és vele szocializációjuk erősen különbözik a szokványos magyar írói életutaktól. Kerékgyártó még 1990 előtt egyetemi oktató, tanácsi hivatalnok, majd a rendszerváltást követően privatizációs tanácsadó, befektetői konzorciumok tagja, közép- és nagyvállalatok társtulajdonosa volt. (Ma már egyik sem.) Sőt, rövid ideig a Médiatanács jogelődje, az ORTT elnöki tisztét is betöltötte, ahonnan lelkiismereti okok miatt távozott. Kötter Tamás előbb multinacionális cégek jogászaként dolgozott, utóbb egy budapesti ügyvédi iroda alapító társtulajdonosa lett, amit szokványos szakmai önéletrajznak ugyancsak nem nevezhetnénk, ha a kortárs magyar írók CV-jével vetnénk egybe. Életútjukból sok minden következik – alkotói értelemben: témaválasztásuk, írói alapállásuk és identitásuk feltétlenül. Kötter íróként – legalábbis eddig – a budapesti A-kategóriás irodaházak belső, a kívülállók számára ismeretlen világát mutatja be. A hazánkban megtelepedett multinacionális cégek belső viszonyainak ábrázolását elsőként tette kortárs irodalmunk témájává.
Mindketten szélesítették a 2000-es évek hazai prózájának horizontját, olyan világokba engedtek bepillantást, ahova az érkezésükig irodalmunknak nem volt bejárása. Ez Kötter eddig megjelent mind a négy könyvére érvényes. Kerékgyártónál kicsit összetettebb a kép. Bemutatkozó kötete után két olyan regényt írt – Makk ász az Olajfák hegyén (2003), Trüffel Milán, avagy egy kalandor élete (2009) –, amelyek a merész kezdet után nagyon is megszokott mederben láttatják alkotói útját. Éles fordulatot jelez nála a 2012-ben megjelent Rükverc című regény, amely olyan korproblémák boncolgatását tette témává, amilyen az egzisztenciális lecsúszás, a peremlétre sodródás, a személyiség társadalmi ellehetetlenülésének kérdésköre. Ha nem is vezetett innen egyenes út a Hurok (2014) című regényéhez, abban az értelemben mégis egyfajta visszatérést kell látnunk az életpályán, hogy ez a mű kendőzetlen egyértelműséggel napjaink politikáját és azok szereplőit tematizálja. Ebben az értelemben ez visszatérés és/vagy visszacsatolás a Vagyonregényhez. Ám ami ennél még fontosabb: a Hurok megnyitotta az utat az idén tavasszal megjelent új regény, a már címével is beszédes, A rendszerváltó felé.
Mindketten történetmesélők. Nagyon sokat tudnak azokról a világokról, ahonnan érkeztek. Kötter a multikéról, Kerékgyártó a politikáéról. Ne felejtsük el, hogy ezekre a területekre kortárs prózánknak nem volt, mert nem is lehetett bejárása. Ezeket a világokat azok mutathatják be, akik ismerik a félig-meddig zárt övezeteket. Elbeszélések, elbeszélésfüzérek és regények esetében ez az epikai hitel miatt sem lehet másként. A rendszerváltás utáni Magyarország hiányzó történetének egy-egy szeletét írták meg a szemtanú hitelességével. Műveik önmagukban, de még inkább egymásra épülve – külön-külön persze – megörökítik, ábrázolják az elmúlt negyedszázadot. Nem szerény célokat tűztek ki maguk elé: prózájukban a néhány év alatt szinte a felismerhetetlenségig megváltozott világukat ábrázolták. Így lettek egy korforduló krónikásai. Az új és formálódó világban (1990 után) gazdasági, politikai és társadalmi értelemben olyan pályák előtt nyílt meg az út, olyan karrierlehetőségek váltak elérhetővé, amelyekről az egérszürke 1980-as években semmit nem tudtunk. (Honnan tudtunk volna?) A gazdagságnak, a vagyonosodásnak, a jólétnek olyan csúcsai látszottak elérhetőnek és megmászhatónak, amelyek meseszerűnek tetszettek. Bizonyos értelemben azok is voltak. A piacgazdaság és a parlamentáris demokrácia hiába kulcsfogalmai a megidézett időszaknak, ezek mégsem visznek közelebb a mögöttünk hagyott negyedszázad valóságához, annak megértéséhez. Kötter és Kerékgyártó prózája viszont igen.
Kerékgyártó István: A rendszerváltó
Kalligram, 2017, 240 oldal, 3000 HUF
A rendszerváltó az egyik legborúlátóbb látlelet a rendszerváltás utáni Magyarországról. Nem politikai regény, noha az is lehetne. Nem kulcsregény, noha azzá is lehetett volna formálni. A könyv Vidra Milán politikai tündöklésének és bukásának története. Az író és teremtett figurájának élettörténete sok ponton egyezik, ami nyilván tudatos alkotói döntés. Ebben az értelemben szerzői kívülállásról csak korlátozottan beszélhetünk. A regény legalább két ok miatt nyugtalanító olvasmány: egyfelől azt vetíti elénk, hogy a rendszerváltás forgatagában szinte bárkiből lehetett politikus, ehhez sokkal inkább szerencse kellett (jó időben, jó helyen lenni), és kevésbé felkészültség és tehetség. Másfelől a politikusi lét életideje csak árulással, hitszegéssel és hazugsággal hosszabbítható meg. Eközben nem kell hinni semmiben, még politikai nézetekkel sem kell rendelkezni, ahogy a főhős is állítja. Ha azt hinnénk, hogy a nihilizmus kellemetlen állapot, akkor erre éppen a Vidra Milán-féle magántermészetű filozófia cáfol rá. A belső üresség könnyűvé, könnyebbé teszi a korábbi politikai szövetségesek cserbenhagyását. A moralitás hiánya (vagy csak felfüggesztése?) mentesít azoktól a pszichés gátlásoktól, amelyek a lelkiismereti kérdésekkel szembesíthetnének. A rendszerváltó életszemléletének sommás foglalata is lehetne mindez, amelynek érvényességi köre – a regény ezt sugallja – egészen széles körben kiterjeszthető a hazai politikai osztály tagjaira. Vidra Milán csak egy közülük.
Az IKEA, vasárnap más kérdésekre fókuszál. A korábbi Kötter-könyvekkel szemben itt nem a hazai felső tízezer kerül terítékre, hanem azok, akik térben közel helyezkednek hozzájuk, mégis fényévnyi távolság választja el őket egymástól. Egy nemzetközi ügyvédi iroda karrierjükben megrekedt, középszerű jogászai a szereplők, Karcsi és Barna, akik igyekeznek kellemesen élni, pótolhatatlannak hinni magukat, de rádöbbennek, hogy csupán drágán cserélhető alkatrészei annak az üzemnek, ahol robotolnak. Életközepi válság kínozza, olyan dilemmák foglalkoztatják őket, hogy igazolja-e bármi is a létüket. A kínos kérdésnek csupán egyik fele, hogy szakmailag megrekedtek, a másik tönkrement vagy kihűlt házasságaik valósága. Ami talán még ennél is fájóbb: semmivé váltak a korábban vitális apa-gyerek kapcsolataik. A regény negyvenes férf szereplői kezdenek kifutni az időből. Az irodalmilag Houellebecq-hez is köthető fiatalság-kultusz megvalósítása egyre reménytelenebbé válik számukra. Az individuális körkép, a személyes állapotrajz vigasztalan, amit már nem édesít meg a viszonylagos jólét, a konzumkultúra (mások mellett az IKEA) középhaladó szinten elsajátított mindennapos gyakorlata sem.
A két friss regény más-más kihívások elé állította szerzőiket. Kerékgyártó István már a Trüffel Milán óta par excellence regényíró, hosszabb ideje nem birkózik a műfajjal. Ám az most kiderült, hogy lepárolt, élményszerű formában mennyire élvezetes és mély értelmű nagyprózát tud írni a politikáról. Kötter Tamás három novelláskötet után írta meg első regényét.
Kerékgyártó is, Kötter is az irodalom világán kívülről érkezett. Messziről és kicsit későn, de nem megkésve. Olyan világok ismerői, amely tudásukat - és ez irodalmilag is értelmezhető - bennfentessé teszi. Helyettük és hiányukban a kortárs magyar próza sokkal kevesebbet tudna az elmúlt huszonöt év hazai politikai életének és a multinacionális cégek belső viszonyainak ábrázolhatóságáról és elbeszélhetőségéről.
Szerző: Bod Péter
