A Vice magazin idei irodalmi száma teljes egészében az írónőkre fókuszált. A Women in Fiction készítői gondoltak egy merészet, és megjelentettek egy divatanyagot, amelyben a modellek öngyilkosságot elkövetett írónők bőrébe bújtak. A haláluk idején viselt (fiktív) ruhák pedig márkát, és árcímkét kaptak. Az olvasók kiakadtak, a Vice pedig bocsánatot kért, ha valakinek a lelkébe gázolt volna, és úgy döntött, a Last Words című fotósorozatot nem teszi közzé a honlapján. (Arról már nem szól a történet, hogy a felháborodott olvasók mit szóltak a lap első, modern írónőket bemutató cikkének címéhez, ami így hangzik, Bitches Be Writing.)
Fotók: Annabel Mehran
Épp 50 éve annak, hogy az amerikai költőnő, Sylvia Plath belehajtotta fejét a Fitzroy Road 23-as szám alatt álló londoni ház egyik lakásának sütőjébe, és megnyitotta a gázcsapot – írtuk a fiatalon elhunyt írónőre emlékezve januárban. (Ha kíváncsi vagy, miért döntött úgy, hogy saját kezével, illetve saját sütőjével vet véget az életének, kattints ide.)
Az amerikai történész-újságíró, Iris Chang 2004 novemberében lett öngyilkos. Három könyvet hagyott maga után. A Thread of the Silkwormot, ami az amerikai űrkutatás úttörőjének, Tsien Hsue-Shennek életrajza. (A férfit kommunistának bélyegeztek, és kiutasították, így lett később Kína rakétaprogramjának megalkotója.) A nankingi tömegmészárlásról szóló The Rape of Nankingot, és a The Chinese in Americat, ami az Amerikába bevándorolt kínaiak életéről szól. Roberto Bolaño helyett inkább ő lehetne az irodalmi világ Kurt Cobainje, ugyanis pár hónappal súlyos ideg-összeroppanása után a szájában egy pisztollyal intett búcsút életének.
Dorothy Parker költő, novellista többször is megpróbálta megölni magát. Egyszer sem jött össze neki, de azt elérte, hogy bekerüljön a Vice sorozatába. Végül szívroham vitte el 1967-ben.
A feminista írónőnél, Charlotte Perkins Gilmannél 1932-ben diagnosztizáltak mellrákot. 1935-ben úgy döntött, hogy a lassú és fájdalmas helyett a gyors és fájdalommentes halált részesíti előnyben. Kloroform-túladagolás végzett vele. Leghíresebb novellájában, a saját tapasztalatain alapuló A sárga tapétában egy mentálisan sérült nő válik egy hivalkodóan sárgára tapétázott fal megszállottjává, ezért orvosa (és egyben férje) egy kis életmódváltozást javasol neki. (Mint ahogy az egészsége érdekében az önkéntes szobafogságra is ő kötelezte korábban.) Gilman saját orvosának ajánlotta a novellát, aki sok-sok pihenést javasolt depressziója ellen. A fotó pedig hol máshol ábrázolhatná, mint egy sárga tapétás szobában.
Nem tudok tovább harcolni – írta a férjének hátrahagyott búcsúlevelében Virginia Woolf, aki a negyvenes évek legelején súlyos depresszióval küzdött. 1941. március 28-án magára öltötte kabátját, a zsebeit kövekkel tömte tele, és belegázolt az Ouse folyóba. Holttestét csak április 18-án találták meg.
Chen Mao Ping, vagyis a több mint húszkötetes tajvani írónő, Sanmao (San Mao) 1991-ben, 47 éves korában akasztotta fel magát a tajpeji kórházi szobájában. A művelethez saját harisnyáját használta. Barátja, Rick O'Shea szerint a nőnek tervei voltak, ám egyes feltételezések szerint a ráktól való félelem, néhai férje, John 12 évvel korábbi halála, vagy egy elvesztett filmes díj hajszolta az öngyilkosságba. San Mao idén márciusban töltötte volna be hetvenedik életévét. (Írói álneve a kínai karikaturista, Zhang Leping hősének, a sanghaji utcagyereknek nevéből ered.)
Allen Ginsberg közeli barátja, a beatköltő, Elise Cowen egész életében mentális problémáktól szenvedett. 28 éves korában bevonult a Bellevue kórházba, hogy kezeljék hepatitiszét és pszichés zavarait. Az orvosok tiltása ellenére hamar megunta a dolgot, és hazament szülei házába, majd kiugrott a nappalijuk ablakán. Nem élte túl a hétemeletes zuhanást.
Forrás: Jezebel
