Kötter Tamás, Pék Zoltán és D. Tóth Kriszta (Fotó: Valuska Gábor)
Hogyan lehet egyetlen éjszaka alatt megjárni Angliát és Belgiumot; a jelenkori, a múltbéli és a képzeletbeli Budapestet; a tizenhetedik század Erdélyét és a jövő csillogó üvegvilágát? Hogyan találkozhatunk néhány órán belül egy pimasz angol kisfiúval, egy dúsgazdag magyar playboyjal, egy pedofil nagypapával és egy foltos hiénával? Hogyan válhatunk egy alternatív univerzum lakójából presszóban ücsörgő íróvá, majd szorongó fiatal lánnyá? Mielőtt bárki rosszra gondolna: egy ilyen utazáshoz semmi szükség tudatmódosító szerekre, elég, ha valaki ellátogatott tegnap az Irodalom Éjszakája szuper felolvasásaira.
Négy helyszínen huszonkét író olvasott fel csütörtök este a Margó fesztivál második napján, az Irodalom Éjszakája rendezvényén. Beszámolónk – Harry Potter-es időnyerő hiányában – csak ezek egy részéről szól, de talán kiderül belőle, milyen fantasztikus utazásra hívták a szövegek a hallgatóságot.
Lázongó ifjúság
Egy másik program miatt kicsit késve érkezem az OSA Centrális Galériába: mikor beérek az épületbe, éppen tapsolnak. Ez azt jelenti, hogy lemaradtam Bódis Krisztáról – mire felérek, már Dragomán Gábor, az ország legfiatalabb műfordítója olvas fel egy Tom nevű kisfiúról, aki éppen azzal van elfoglalva, hogy jelentősen megnehezítse szülei és tanárai életét. A felolvasóról ennek éppen az ellenkezője mondható el: a büszke anya, Szabó T. Anna az első sorban ülve fényképezi, videózza fiát. Azért egy mikrofon nem ártott volna: bár közel ülünk a szereplőkhöz, a nagy légtérben elveszik a hang. A következő felolvasót, Lakatos Istvánt is nehezen érteni, pedig ezúttal egy nem kevésbé rosszcsont kisfiú, Mirkó óraverzumi kalandjai kerülnek terítékre. Jó volna tovább hallgatni a történet kimenetelét, de a felolvasás véget ér, nekem pedig sietnem kell a következő helyszínre: az Alap Caféba.
Régen minden jobb volt
Ezúttal korán érkezem, igaz, az írók már gyülekeznek. Egressy Zoltán izgatottnak tűnik, Ugron Zsolna csinos és visszafogott, mint mindig. Ő kezdi a felolvasást: bár a blokk címe „régen minden jobb volt”, az ő regényeiből inkább az derül ki, hogy régen minden rosszabb volt – mentegetőzik. Egy mikrofon itt is jól jött volna, mert így Várday Kata erdélyi nagyasszony történetének csak minden második szavát érteni.
Csurgó Csaba, Egressy Zoltán és Ugron Zsolna
Szerencsére Csurgó Csaba hangja már sokkal jobban betölti a termet: egy hirtelen ugrással a tizenhetedik századi Erdélyből egy képzeletbeli Lajos király alternatív Magyarországára csöppenünk: hangsúlyozottan fiktív világ ez, mert hát a valóságban hogyan is történhetne meg, hogy egy magyar felsővezető sportlétesítményekre és luxuscikkekre költse az ország pénzét?! A kitalált múltból aztán egy nagyon is valós és nem is túl távoli múltba repít Egressy szövege: egy füstös presszóba kerülünk, ahol a szerző egykori bálványával, a már nem teljesen józan Törőcsik Andrással találkozik...
Éjjel-nappal Budapest
Még tart a felolvasás, de már lassan befutnak a következő kör szereplői. Éjjel-nappal Budapest, ez az újabb blokk címe, ám a szövegek szerencsére nem a reality-sorozatról szólnak, hanem csak egyszerűen a fővárosról. Időben is, miliőben is elég nagyokat ugrunk: Kötter Tamás novellájában még egy elegáns étteremben ülünk és várjuk, hogy a Wall Street (illetve inkább a Váci utca) farkasa végre bevallja szilikonmellű feleségének, hogy szeretője van – aztán máris átkerülünk a hetvenes évekbe, egy nyolcadik kerületi lakásba, ahol éppen D. Tóth Kriszta édesanyja készül bemutatni angol lovagját „vérproli” szüleinek.
D. Tóth Kriszta
Majd a képzeletbeli jövőbe röpülünk Pék Zoltán idegenvezetésével: Buda és Pest már rég szétszakadtak, Budát egy faji-vallási szekta uralja, Pest pedig a „keleti blokk” egyik fényes fővárosa lett üvegépületekkel, magasvasúttal és alig hallható elektromos autókkal. Mikor a felolvasás végén kilépek az utcára, a Bajcsy-Zsilinszky út morajlása hangosan és benzinszagúan figyelmeztet, milyen távoli is még mindez: mégis jó a levegőn lenni, hiszen a kávézó végül zsúfolásig megtelt, a levegő pedig hamar elfogyott.
Családban marad
Éppen akkor érek vissza a Galériába, amikor Péterfy-Novák Éva elkezdi olvasni az est talán legmegrázóbb szövegét. Ez a blokk már a földszinten kapott helyet, van kivetítő, mikrofon – ülőalkalmatosságként kis fekete párnákon ülünk a padlón. Olyanok lehetünk, mint a kis ovisok, akik hallgatják az esti mesét. Ez a mese azonban borzalmas. Borzalmas, és mégis gyönyörű – úgy záporoznak ránk az ártatlan gyerekmondatok, mint a nyári eső.
Pacskovszky Zsolt és Péterfy-Novák Éva
A szöveg fájdalmasan hű a „családban marad” címhez: egy olyan kislány mondatai ezek, aki nem is sejti, hogy az imádott nagypapa éppen szexuálisan molesztálja őt. A szavak bekúsznak az ember bőre alá, nem könnyű elviselni. Egy házaspár mellettem például nem is bírja: inkább kimennek, és csak Kollár-Klemencz László felolvasására jönnek vissza. A néhány sorral előttem ülő Péterfy Gergely nyugodtan hallgatja a feleségét.
Ez a város egy távoli bolygó
Az utolsó blokkban vicces módon állattól állatig jutunk el: Kollár-Klemecz kandisznójával kezdünk Szentendrén és Kedves Tibor foltos hiénájával fejezzük be a Klazuál téren. Közben, mintegy kitérőként, átugrunk Nádasdy Ádámmal Londonba egy meleg esküvőre (bocsánat: élettársi kapcsolat bejegyzésére) és Mán-Várhegyi Rékával Belgiumba, egy esős-álmos hangulatú utazásra.
Kollár-Klemecz László, Nádasdy Ádám és Mán-Várhegyi Réka
Mikor az utolsó felolvasás is véget ér, és a metrómegálló felé veszem az irányt, tényleg az az érzésem: ez a város csak egy távoli bolygó. Inkább a szövegek tűnnek közelinek – a szövegek, amik az elmúlt néhány órában körberöpítettek az időn és a téren. Jó volt egy kicsit az írókkal röpködni: látni rajtuk az izgalmat, az örömet, a megilletődést, hallani a hangjukat, még akkor is, ha éppen nem olvastak annyira hangosan vagy szépen. Jó volt a szavak mögött egy kicsit meglátni az embert, és jó volt látni azt is, hogy ez sok mindenki mást is érdekel. Jó volt együtt éjszakázni – az irodalommal, az irodalomban.
