A Netflixen végre látható Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiájának első könyvének adaptációja, a Natalie Portman főszereplésével készült Annihilation. Az alaposan megnyesegetett, átírt történetnek nem tett rosszat az újragondolás: transzcendentális scifi-horrort, látványorgiát és végtelen nyomasztást kapunk az Expedíció című regényből készült munkában (a könyvről ITT írtunk). A film egyébként sok szempontból hasonlítható az Érkezés című scifihez, amit Ted Chiang elbeszéléséből készítettek Amy Adams főszereplésével: hangulatos, szép és érzékeny, persze minden szempontból nyomasztó mindfuck. Minimális spoilereket tartalmazhat a cikk, főleg azok számára, akik olvasták a könyvet.
Jeff VanderMeer: Expedíció - A Déli végek-trilógia 1. része
Agave Könyvek, 2018, 172 oldal, 2980 HUF
A mint Annihilation, Authority és Acceptance: Vagyis szó szerint Megsemmisítés, Hatalom, Elfogadás. Ezek a Déli Végek-trilógia eredeti címei. A szerző magyar kiadója, az Agave Könyvek kevésbé negatív csengésű, inkább visszafogottabb, hasonlóan erős egyszavas címeket választott. Az első kötetből Expedíció, a másodikból Kontroll lett (a harmadikra még várnunk kell), melyek érdekesen asszociatívak és gazdagon értelmezhetőek, különösen az egyes művek ismeretében.
Minden, amit Jeff VanderMeer univerzumáról tudnod kell - A-tól Z-ig
A film forgatókönyvét jegyző és rendező Alex Garland olyan belső utazásra visz scifijében, hogy Stanley Kubrick is megirigyelhetné, miközben a tudományos-fantasztikus történetbe a biohorrort is belekeveri. Garland írta a 28 nappal később és a Napfény című filmeket, de a legizgalmasabb filmesek közé az Ex Machina című szuper scifijével került, ami újra bizonyította, hogy a tudományos-fantasztikus műfajt nem szabad lesajnálni, mert izgalmas, aktuális és fontos kérdéseket vet fel, amihez még bolondos alieneket sem kell rajzolni.
Az Annihilation leginkább egy pszichothriller sci-fi környezetben: az X-Térséget (a filmben Shimmer) évtizedek óta lezárta az amerikai kormány, katasztrófa-sújtotta területnek nyilvánította. A problémát leginkább az jelenti, hogy ez a terület nem elpusztult, hanem folyamatosan alakulásban van, miközben terjed, szedi áldozatait, vagyis létezik. A Déli Végek nevű ügynökség titkos csapatokat küldött az X-Térség felfedezésére, de mindegyik megsemmisült, úgyhogy most egy új csapatot raknak össze tudósokból.
A regényben egy négy nőből álló tudóscsapatot küldenek a térségbe, akiket a hivatásukkal azonosít a szerző (antropológus, geodéta, pszichológus, biológus), míg a filmben már öten vágnak neki az útnak. A főszerepet az Oscar-díjas Natalie Portman alakítja, akit már a főcím előtt egy szkafanderes védőruhába öltözött férfi kérdez ki, de a zavart nő nem sok mindenre tud válaszolni, és a végére sem leszünk sokkal okosabbak, ami nem meglepő, mert itt tényleg nem a válaszok, hanem az út a lényeg: az ő személyes drámájából következik a motivációja, válaszkeresése és kitartása. Mintha a Predatorban lecserélnénk Arnold Schwarzeneggert Natalie Portmanre, aki oldalzsebes khaki nadrágban, fegyverrel és mikroszkóppal a kezében veszi fel a harcot saját félelmeivel, reménytelenségével és az idegen organizmussal. Végre egy női akcióhős, aki nem csinál különleges dolgokat, egyszerűen tényleg eljut a saját határaiig.
Jeff VanderMeer: „Abszurd, logikátlan rendszerekben élünk"
Az idei könyvmegjelenések különleges és izgalmas darabja volt Jeff VanderMeer új weird fiction (a sci-fi és a horror hatásos elegyével kiegészült) trilógiája. A három regény kevesebb, mint egy év alatt jelent meg, ráadásul - több országban, egy időpontban - egészen érdekes kreatív kampányokkal jutott el az olvasókhoz.
A sok visszaemlékezésből építkező dramaturgia a John Hopkins Egyetemen tanító biológus Lenának egy erős személyes motivációt ad: a férjéről egy éve semmi infója nincs, már gyászol, de még nem lépett tovább. Ennél többet nem fogok elárulni, a lényeg, hogy ő is a csapat része lesz (a könyvben a 12. expedícióé), és ha nem indul el a térségbe, akkor nem kap válaszokat a kérdéseire.
Az X-Térséget és a külvilágot a filmben szuperlátványos cucc választja el, mintha valami színes, folyékony masszába kellene begyalogolnia a csapatnak. VanderMeer nagyszerűen építi be a természettudományi tudását és érdeklődését a történetbe, vagy akár karakterei tudásába, Garland ezt elég látványosan fordította le képi világra, és azt ki kell emelni, hogy a természet bemutatása nem öncélú, hanem a történet szempontjából is fontos. Mutatunk is pár képet a filmből:
Az Annihilation lassú ritmusát és néha giccsbe hajló természeti világát többször brutálisan megtöri Alex Garland: nemcsak olyan grizzlyvel találkozhatunk, ami a halott hangját visszhangozza, vagy végignézhetjük, ahogy felnyitnak valakit, hanem a csoport tagjainak belső paráit is megismerhetjük, ami talán a legfélelmetesebb. Mert nemcsak a főszereplőnek van feldolgozatlan traumája, hanem mindegyik tudósnak, mintha nem is az idegen lények alakítanák át a környezetet és az élő szervezeteket, hanem azok a belső tragédiák, amiktől nem tudnak szabadulni. Az öngyilkos alakulat beveszi magát a térségbe, szembesülnek azzal, hogy az idegen organizmusok átalakítják az állatokat, de még a növények is emberalakká állnak össze, mivel élő organizmus DNS-ét tükrözik. A másolatokból fura dolgok jönnek létre, például saját magunk tükörképe is, amivel elmosódik a határ az én és a másik között. Miközben Lena mindenáron igyekszik az ügy végére járni, olyan alapvető kérdésekkel szembesül, mint a személyiség határai: meddig vagyok én, és mikor kezdődik a másik?
Minden, amit Jeff VanderMeer univerzumáról tudnod kell - A-tól Z-ig
Az X Térség Ismét a kinti megjelenéssel egy időben, május 6-tól olvasható magyarul Jeff VanderMeer new weird, horror és sci-fi elemekkel átszőtt könyvtrilógiájának második része, a Kontroll. ( Itt tudod elolvasni az első 31 oldalt) Hogy néhány kérdésünkre választ találjunk, beleástuk magunkat a szerző munkásságába, és jó sok érdekességre bukkantunk.
A Déli Végek-trilógiának ez volt az első adaptációja. Alex Garland rendező még akkor kezdte el írni a forgatókönyvet, amikor még nem látszott, hogy ebből valaha trilógia lesz, így nem csoda, hogy erősebben hozzányúlt a könyvhöz. Nem érdemes a könyvhöz hasonlítgatni, a film ügyesen megáll önmagában, tessék olvasni a könyveket. Azt meglátjuk, hogy ilyen zárlat után hogyan lehet, és kell-e, folytatni.
