Jeff VanderMeer: Expedíció, fordította: Török Krisztina
Agave, 2014, 176 oldal, 2980 HUF
Végre valami más, szokatlan és új! Sokan ezzel fogadták néhány éve a kétszeres Word Fantasy-díjas Jeff VanderMeer munkáit. Különös tekintettel a több novellából és regényből álló Ambergis-ciklusra, középpontjában egy ősi és groteszk metropolisz, és Gray Caps nevű fura, spóra alapú humanoid lakói. VanderMeer nemcsak a sztorijai mögé vetített, látványos, de üres díszletnek használta városát, hanem horror, krimi, thriller, és szépirodalmi hangon Ambergis több mint 200 évét mesélte el. A háborúktól terhes történelmétől a borzongatóan furcsa társadalmán és technikai fejlődésén át a gazdag kultúrájáig. Érthető hát, hogy a korszak 2009-es lezárása után a szerző szabadságra ment, és pár évig non-fiction művek összeállításán dolgozott. Végül tavaly, egy lázálomtól inspirálva kezdett bele új műveibe, ebből kerekedett ki az Expedícióval nálunk is elstartolt Déli Végek-trilógia.
Kapcsolódó anyag:
Az X térség nem az a hely, ahol szívesen vakációznátok (interjú)
A történet szerint négy kutató, egy geodéta, egy antropológus, egy biológus, és az őket szemmel tartó pszichológus hatol be az úgynevezett X Térségbe, melyet 30 évvel ezelőtt valami rejtélyes, felfoghatatlan esemény sújtott. Legalábbis ezt állítja róla a kutatásával megbízott Déli Végek kormányügynökség. Mások katasztrófáról pletykálnak, ami legalább annyira lehetett a természet, mint ember vagy idegenek keze által. Ráadásul a sorban tizenkettedik expedíció tagjai azzal a kellemetlen ténnyel kénytelenek neki vágni, hogy minden egyéb felfedezői törekvés elbukott. Eltűntek, öngyilkosok lettek, vagy ha vissza is tértek, mindössze elenyésző, apró tudás-morzsáik voltak arról, valójában mi történt velük.
Az aktuális csapat tagjainak neve és múltja, vagy bármilyen egyéb személyes információ róluk ismeretlen és irreleváns. Kiképzésük lényege éppen az egymástól való totális elidegenítés volt, hogy az útjuk során objektívek maradjanak, és csak a kutatásra fókuszáljanak. Lehetetlen megjósolni, meddig lesznek bent, talán napokat, talán hónapokat, de a feladatuk végig ugyanaz: minél többet megtudni az X Térség furcsaságairól. Az éjjelenete felharsanó sikolyok és jajongások forrásáról, az egykori városok nyomait mutató, romos, aggasztó épületekről. Az egész burjánzó ökoszisztémáról, ami egyszerre megbabonázóan gyönyörű éden, és kísérteties, veszélyes vadon. Ahogy a történetet meséli biológus fogalmaz: „Ahogy végignézek ezen a néma vidéken, nem hinném, hogy bármelyikünk is sejtené, mi vár ránk.”
VanderMeer két cselekményszálat mozgat, és lényegében az X Térség zárt vadonját a biológus mizantróp, zárkózott személyiségével hozza párhuzamba, ráadásul igen érzékletesen. Innen nézve a mű horror, weird fiction és egyéb jellemvonásai mellett legalább annyira pszichológiai, és szól finoman az önismeretről (és annak hiányáról). VanderMeer az introvertált alaptermészet, a csoportmechanika, a minket körülvevő természethez való viszonyulás kérdéseihez egyaránt érdekesen nyúl. Kár, hogy a rövidtáv miatt kevés lehetősége marad igazán kiteljesedni, viszont a 172 oldalas mű még így is sok regénymonstrumot megszégyenítően komplex.
Ám ez, vagy az egyébként jól kimért sztori másodlagos a szerző lázas, sodró prózája, és a lassan eluralkodó, nyomasztó hangulat mögött. A naplószerű szöveg hol a biológus tudós énjének rideg, tárgyilagos stílusát követi, hol csodálattal teli, gyönyörű leírásokkal, abszurd, rémisztő jelenetekkel csodálkozik rá az X Térség világára. Persze az információ- és gondolatmaradványok, vagy VanderMeer felröppenő eszmefuttatásai betöltendő űrt hagynak, és ilyen szempontból a szerző legalább olyan titokzatosan és mostohán bánik az olvasóival, mint a Déli Végek az ismeretlenbe küldött kutatóival. Ám a mű jellegén (és a mítosz szépségén) inkább rontana, ha végül mindenre mereven választ próbálna adni. Ráadásul ne feledjük, lesz még két folytatás.
Az Expedíció egy igazán különleges regény. Már csak az a kérdés, VanderMeer merre mozdul majd a májusban nálunk is megjelenő Kontrollal. Ha csak részben kapcsolódnak, az Expedíció érdemein már az sem változtat, de akár tovább is fűzheti a megnyitott szálakat, hogy valami még nagyobbat alkosson. A lehetőség adott.
Szerző: Andok Tamás
