Ben Brooks
A fiatal angol szerző, Ben Brooks az első könyve óta eltelt négy év alatt öt regényt írt, és nem úgy tűnik, hogy ez a lendület a minőség rovására menne - éppen ellenkezőleg. Lolito című új könyve (kritikánkat a regényről itt olvashatod) nyílt és őszinte mese két magányos ember, egy 15 éves fiú és egy érett háziasszony tabudöntögető kapcsolatáról. A szerzővel többek között a személyes megítéléséről, a fiatal írók helyzetéről és a hardcore pornóról beszélgettünk.
A Lolito az ötödik regényed, egyben az első, ami magyarul is megjelent. Angliában már tavaly óta olvasható, milyenek az eddigi visszajelzések?
Azt hiszem, olyan fele-fele arányban szeretik, ami tulajdonképpen jó. Emlékszem életem első rossz kritikájára, utána nagyon csúnyán berúgtam, kikelni alig tudtam az ágyból, talán sírtam is. De aztán persze az egész röhejesnek tűnt.
Az első kiadott műved, a Grow Up 18 éves korodban jelent meg. Mesélj egy kicsit arról, hogy manapság milyen lehetőségei vannak egy feltörekvő fiatal szerzőnek. Te például hogyan lettél író?
Az internet szinte mindenre megoldást jelent. Amikor 16 voltam, a létező összes szövegemet szétküldtem, minden olyan helyre, ami rendelkezett e-mail címmel. Mellette sokat beszélgettem olyanokkal, akik akkoriban már régóta foglalkoztak írással. Szerencsére sok kiadó elérhető online, és érdemes nekik kéziratot is küldeni. Pop Serial, Muumuu House, Bear Parade, Shabby Doll House, Housefire, Pangur Ban Party, Metazen. Ha valamit igazán keresel, előbb-utóbb úgyis megtalálod.
Néhány kritikus és olvasó véleményét olvasva feltűnt, hogy néha elég ellenszenvesen, amolyan bölcs öregként kezelnek a korod miatt. Bele szoktál futni ilyesfajta előítéletekbe?
Igen, néha előfordul. De mostanában már nem nagyon, főleg amióta 21 éves lettem. Persze még mindig fiatalnak számítok, de ez már nem tekinthető egyfajta ürügynek, sem tőlem, sem másoktól. Nem lehetek többé „egész jó, de még nagyon fiatal”, ez már a múlt, most már simán csak jónak kell lennem.
Írtad, hogy szereted a mai fiatal írók munkáit, többeket a saját korosztályodból, és vannak nagyon jó bloggerek is, akiket érdemes folyamatosan olvasni. Mit gondolsz, ők könnyebben szót értenek a mai fiatalokkal?
Néhány író esetében, akiket szeretek, a stílus talán egyszerűbb, minimalistább, ami passzol mai megváltozott igényekhez, a szűkösebb figyelemhez, az új kommunikációs eszközökhöz. De végeredményben a témák és a tartalom nem változik. Az Éhség Knut Hamsuntól lényegében hasonló, mint a Witch Piss Sam Pinktől, és így tovább.
Etgar, a Lolito főszereplője tapasztalt tinédzser, ugyanakkor természetesen sok minden másban még eléggé gyerek. A könyvben sok a piálás, narkózás és esetenként a szex is. Szerinted a mai tinédzserek gyorsabban felnőnek?
Szerintem ez tévhit, a folyamat inkább kifejezetten lassabb, hosszabb lett, itt felénk legalábbis biztosan. Sokan nagyon hosszú ideig a szüleikkel élnek, így nincs tényleges felelősségvállalás és a komolyabb kihívások az életükben. Aztán esetleg egyetemre mennek, ami szintén lehet időhúzás, ad egyfajta biztonságérzetet, és utána még mindig vissza lehet menni újra a szülői házba. De a nem is olyan távoli múltban a 15-16 éveseknek már teljes munkaidős állásuk volt. Drogokat kipróbálni, piálni még nem jelenti a felnőtté válást, általában inkább az ellentétét jelenti. Nem is értem, miért hiszik sokan, hogy ez az érettség egyik jele.
A könyvedben Etgar hasonló érdeklődéssel és közönnyel bámul Disney filmeket, kemény pornót és snuff filmeket. A mai fiatalok szerinted immunisabbak ezekre a dolgokra?
Korábban az emberek első ilyen élménye legfeljebb egy olyan pornómagazin volt, amit egy bokor alatt, vagy az apjuk szekrényében találtak. Manapság ezek a dolgok nyilvánvalóan könnyebben megtalálhatóak. Gyakorlatilag bárkinek bármikor közvetlen elérése lehet a legkülönfélébb pornófajtákhoz, BSDM, anorexiás vagy állatos szexfilm, akármi. És persze ott vannak a snuff website-ok. Rátalálsz, unatkozol, megnézed. Emlékszem, annak idején egy csomót lógtam a Charonboat-on, és a hozzá hasonló durva oldalakon. Nem is tudom, hogy léteznek-e még. Lefejezésekről, öngyilkosságokról, meg ilyen dolgokról voltak fent videók, amik egy 14 éves számára rettentő furcsák, egyben érdekesek voltak.
A Lolito után elolvastam egy csomó kritikát, és akkor futottam bele egy nagyon jó kis Lolita-Lolito összehasonlításba. Te olvastad Nabokov könyvét? Van egyáltalán közük egymáshoz?
Nem igazán, nincsen. Olvastam a könyvet, de már nagyon régen. Inkább csak a cím tetszett meg, viccesnek tűnt, de azért nem próbáltam olyan magasra jutni, és leülni Nabokov mellé.
Néhányan azt írták, hogy szerintük Macy és Etgar kapcsolatát túl finoman kezelted. Mit gondolsz, mi a társadalom helyes válasza arra, ami köztük történt?
A könyv nem akar megbotránkoztatni a kettejük kapcsolatával, és szerintem fontos, hogy ez soha ne is legyen így. Amikor az ilyesmit elkezdik botrányként kezelni, pletykálnak és rágalmaznak, abból csak melodráma lesz, és az emberek többnyire mindenféle alaposabb ismeret nélkül, előítéletesen önbíráskodni kezdenek. Ha a kapcsolatukból semmi mást nem látsz, minthogy az egyik egy 40 éves nő, a másik egy 15 éves srác, ahelyett, hogy önállóan gondolkodó emberként vizsgálnád őket, mondjuk a körülményeket is figyelembe véve, abból nagyon gyorsan elvakult, szemellenzős hozzáállás lehet. Végeredményében pedig úgy bánsz majd velük, mintha sima bűnözők lennének, amit semmi esetre sem érdemelnek.
Macy és Etgar története sok minden mást is megmutat, például, hogy mit tesz a magány, a depresszió ma az emberrel, és mennyire vékony válaszfal lehet egy fiatal kölyök és egy idősebb nő között.
A magány és a depresszió azt hiszem mindig ugyanaz, csak mindenki más-más menedékeket és kiutakat talál magának. Jelentős különbség, hogy ma már tisztában vagyunk vele, ha depressziósak vagyunk, és persze gyorsan diagnosztizálni is tudjuk saját magunkat a legkülönbözőbb betegségekkel. Például mindenki, akit ismerek, azt hiszi, rákja van. Néha én is azt hiszem, hogy rákos vagyok.
Nagyon bírtam a Lolito humorát, és sokszor arra gondoltam, milyen jó indie-film lehetne belőle. Olyasmi, mint Thomas McCarthy-tól a Win Win. Nem gondolkodsz forgatókönyvíráson, filmes pályán?
Minél több és több könyvet olvasok, annál jobban élvezem őket, és azt hiszem a könyvírásnál akarok maradni. Valahogy a könyvek világa nekem nagyobbnak tűnik, több bennük a szoba, szabadon lehet jönni-menni, és mindig több dobásod van.
Dolgozol valamin mostanában?
Próbálok javítani a testtartásomon, és elterelni a figyelmem az internetes játékoktól.
Szerző: Andok Tamás
