Ben Brooks: Lolito, fordította: Török Krisztina
Agave Könyvek, 2014, 272 oldal, 1984 HUF
Az Agave Könyvek új szerzőjének 18 éves kora óta, vagyis alig 4 éve jelennek meg könyvei, és a tinédzserekről, de nem kizárólag nekik szóló történeteivel egészen gyorsan helyet talált magának az irodalomban. Lolito című regénye ötödik a sorban, és nagyon szórakoztató kis regény, ha pedig kicsit megkapargatjuk a felszínt, még annál is több. Brooks nem ad többet, mint amennyit ígér, de azért el kell ismerni, hogy kifejezetten érdekes nézőpontból, és mindenképpen hiteles és humoros hangon közelít meg témákat, mondjuk a mindenkori magány, a serdülőkori kihívások, és a társadalmilag tiltott férfi-nő, pontosabban fiú-nő kapcsolat keresztmetszetében.
Etgar, a 15 éves főszereplő mondhatni épp átmenetet él meg, bizonyos dolgokban már érettebb, hosszabb ideje van párkapcsolata, mindenfélébe belekóstol, főleg ami a szexet, piálást és könnyű kis szereket illeti. De azért még elég kölyök ahhoz, hogy paplanból épített várából naphosszat filmeket bámuljon. Etgar szülei, és a csaja, Alice pont ugyanakkor utaznak el a városból, a srác pedig tök egyedül marad azzal a régóta kínzó gondolattal, hogy Alice nemrég megcsalta őt. A haverok heccelését megelégelve elkezd utána járni, előbb egy buliban beleköt Aaron Mathewsba, az állítólagos konkurens fiúba, majd Alice barátnőjétől megtudja az igazságot, miszerint a lány valóban lényegesen közelebb került Aaronhoz. Ettől persze rendesen kikészül, és mivel nincs körülötte senki, semmilyen külső kontroll, bezárkózik, és hol a négy fal között, hol az utcán lézeng, agonizál, megiszik és beszed mindent, ami a kezébe kerül.
Amitől ez az alapszituáció nem válik azonnal sablonossá, hogy Brooksnak, vagyis karakterének, azon túl, hogy egyébként releváns mondanivalója is akad, nagyon jó kis fanyar, néhol betegesen abszurd humora van, ez a könyv egyik legnagyobb erőssége. Etgar a nagy züllésben, két kiütött állapot között feltéved az egyik korhatáros csetre, és jelzálog ügynöknek kiadva magát beszélgetni kezd egy Macy nevű, unatkozó és elhanyagolt középkorú nővel. Kapcsolatuk, ahogy az sok netes ismerkedésnél lenni szokott, viszonylag gyorsan elmélyül, és egy kis csevegés, egy nagy adag hazugság, némi pajzán chat-szex után a srác hirtelen azon veszi észre magát, hogy félkómásan London felé utazik, ahol újdonsült, minimum kétszer olyan idős vadidegen szeretőjével készül találkozni.
Noha néhány epizódon, és általában a könyv egységén azért érződik a szerzői kiforratlanság, Brooks tehetséges író, és a mű stílusa még így is határozottan erős. Etgar fejében lenni fura, ahogy egyszerre gyermeki érzékenységgel és érett egykedvűséggel néz szívmelengető Disney-filmeket és morbid, brutális videókat. Viszont egyes szám első személyű, sokszor abszurd, szókimondó szövegelése pont ennek köszönhetően olyan kicsavart és vicces. Ezen túl a Lolito végre olyan ifjúsági mű, amely találóan mutatja be a mai generáció működésének apró szegletét, anélkül, hogy túl sokat akarna, és mondjuk a kor jellegzetességeinek és szimbólumainak kínos ismételgetésével sulykolna. Vagy csodálkozna rá a mai tinédzserek szokásainak idegenségére, furcsaságaira. Legfeljebb a sok piálás tűnik néha feleslegesen hangsúlyosnak, de még ez sem igazán zavaró.
Amiért Brooks a legtöbb kritikát kapta, hogy Etgar és Macy kapcsolatát, és annak árnyoldalait nagyon súlytalanul tálalja, kvázi elbagatellizálja. Igazából valahogy úgy kerüli ki a piszkos és szenzációhajhász megközelítést, hogy közben az olvasót szórakoztatva is sikerül a téma komolyságát érzékeltetnie. Így a Lolito inkább arról szól, hogy manapság milyen egyszerűen, milyen rövid lépésekből, és teljesen véletlenül akadhat egymásra két magányos ember, jelen esetben két ennyire eltérő személy. Ebből pedig milyen illuzórikus, alig egy pillanatig tartó, eltévelyedett modern szerelem születhet, már ha ezt annak nevezhetjük.
Brooks a végére a kiskorúak védtelenségét, a nevelés és a felelősségérzet fontosságát is szolidan kidomborítja, ám az mindenképpen jó választás volt a részéről, hogy inkább csak sugalmaz, utalásokat tesz. Ezzel levezetésnek kifejezetten jó kis utólagos eszmefuttatásokra hívja az olvasót, például azzal kapcsolatban, hogy most akkor tulajdonképpen ki csábított el kit?
Szerző: Andok Tamás