A lengyel tényirodalom az irodalom és az újságírás határán mozog, valós eseményeket tárgyal, de technikailag sokat merít a szépirodalomból. Népszerűségét és társadalmi reflexióját tekintve akadnak, akik egyenesen azt állítják, hogy a lengyel riport az új skandináv krimi. Az idei Margó Irodalmi Fesztivál mindenesetre a lengyel tényírók nyomába ered, ahol a lengyel riport három jeles művelője, a már számos kötettel rendelkező Lidia Ostałowska, valamint a Gazeta Wyborcza újságíró-riporterei, Bartosz Wieliński és Grzegorz Szymanik mesélnek arról, mitől olyan izgalmas ez a műfaj.
Lengyel tényirodalom a Margón:
2015. június 3. - BEZ FIKCJI: A lengyel riportirodalom nyomában (Wieliński, Szymanik, Ostałowska)
2015. június 5 - BEZ FIKCJI: Lidia Ostałowska Akvarellek című könyvének bemutatója
Bartosz T. Wieliński 1978-ban született, tanulmányait a Sziléziai Egyetemen és a Politikatudományok Nemzetközi Iskolájában végezte. 17 éve dolgozik a Gazeta Wyborcza lengyel napilapnál, eleinte a lap katowicei szerkesztőségben, majd 2005-től berlini tudósítóként. 2009-től visszatér hazájába, és a lengyel fővárosból ír a németekről és az osztrákokról. Az osztrák nevelőintézetekben nevelkedett gyerekek pokoljárását elbeszélő A 71-es (Jesteś nr. 71) című írásáért 2013-ban elnyerte a Grand Press díjat, 2014-ben pedig az Amnesty International díját.
A 71-es című írásban megszólaltatott idős férfiak kisgyerekként járták meg az osztrák árvaházak poklát. Ahogy egyikük felidézi: egyetlen bűnük az volt, hogy megszülettek. Terror, szexuális erőszak, kínzás, megalázás, megfélemlítés - mindez a mindennapjaik része volt. Hosszú évekig képtelenek voltak beszélni erről, egyikük, a magyar származású Jenö Molnár egy műtét után kezdett el újra emlékezni.
Kapcsolódó cikkek:
Igaz történet a családról, amely a náciknak gyártott krematóriumot
Olvassátok el a cikket:
A szöveget a Gazeta Wyborcza napilap hozzájárulásával közöljük. Az eredeti lengyel cikk az alábbi linken olvasható.
