(Wisinger István dokumentumregénye, A Nobel-díjas kém Szent-Györgyi Albert életének eddig kevéssé vagy egyáltalán nem ismert részleteit tárja az olvasó elé. Az oknyomozó újságíró-riporter a tőle megszokott precizitással nyúlt a magyar Nobel-díjas történetéhez, melynek megírásában a személyéhez fűződő események pontos feltárása is legalább ennyire fontos szempont volt. Bár a Dénes Gábor filmrendezővel, André Libik filmproducer-rendezővel és Szegvári Katalin újságíró-riporterrel folytatott beszélgetés során kevés részletet tárt a hallgatóság elé, néhány műhelytitkot mégis elárult.
Wisinger István: A Nobel-díjas kém
Athenaeum Kiadó, 2016, 413 oldal, 3990 HUF
Hogyan kezdődött?
1983-ban Dénes Gábor filmrendező és Wisinger István Amerikába utazott, hogy riportfilmet készítsen Szent-Györgyi Albertről. "Jelkép Magyarországnak" – mondta Dénes Gábor. Az egyetlen hazai természettudományi kutatásáért Nobel-díjjal elismert magyar kutatóként mindenki ismerte nevét. Straub F. Brunó, Szent-Györgyi tanítványa szerint azonban két Nobel-díjat érdemelt volna, mert az izomműködéssel kapcsolatos kutatásai legalább annyira jelentősek voltak, mint a C-vitaminnal kapcsolatosak. Dénes Gábor és Wisinger István három napot töltöttek Szent-Györgyinél Woods Hole-i kutatóintézetében, és az elkészült riportfilm 1985-ben elnyerte a miskolci filmfesztivál fődíját.
A zseniális tudós-figura mögött egy sokszínű, érdeklődő, ám mégis végtelenül magányos, csak kevesek által ismert ember rejtőzött – Wisingerék számára azonban szinte kézzelfogható volt ez a magány. Ekkor negyedik feleségével, a fiatal és dekoratív Marcia Houston festőművésszel élt, idejét pedig, ahogy Wisinger fogalmazott, többek közt a személyes, családi tragédiák folyományaként a rákkutatásnak szentelte, melyben azonban nem ért el átütő sikereket. Erről szerényen úgy nyilatkozott, ha többet tudnánk az életről, akkor a rákról is tudnánk mondani valamit.
Wisinger azonban nemcsak a riport tapasztalatait írta meg A Nobel-díjas kémben, hanem többek közt André Libik személyes tapasztalatait is. Ő jelenleg Szent-Györgyi utolsó magyarországi rokona: a nála több mint tíz évvel idősebb bátyja ugyanis Szent-Györgyi veje volt. Gyermekkorában többször találkozott vele, és bár emlékei nem adnak pontos, részletes képet Szent-Györgyiről, történetein keresztül mégis rengeteg olyan mellékszereplőt, sorsot mutat be a regény, akik által színesebb, teljesebb leírást kaphatunk a korabeli Magyarországról.
Mennyiben dokumentum, mennyiben regény?
Wisinger az eseményeket precízen rekonstruálta, annak ellenére, hogy a narráció és a párbeszédes betétek eljátszanak a regény-fikcióval. Példának Hitler és Horthy klessheimi találkozóját és heves vitáját hozta fel. Kutatásai során nemcsak a klessheimi kastélyt látogatta meg, melyet eredeti állapotában őriztek meg, illetve annak megőrzése érdekében rekonstruáltak, hanem még arra is rábukkant, hogy Hitler mit evett a fogadáson – grízes tésztát lekvárral és kukoricát, ez utóbbit a többiek megrökönyödésére rendkívül hangosan, illetve mentateát, amihez hozzá sem nyúlt. Horthy és Hitler összeveszésének Szent-Györgyi is témája volt, aki a Kállay-kormány 1943-as nyugati béketapogatózásainak részese volt: isztambuli kiküldetésének célja a szövetségesekkel való béketárgyalás volt. A németek erről tudomást szereztek, Hitler személyesen adta ki ellene az elfogatóparancsot, kontrollálatlan dührohamában pedig Horthy előtt disznónak nevezte Szent-Györgyit. Az isztambuli eset miatt lett Wisinger dokumentumregényének címe kissé provokatív, mellyel kapcsolatban megjegyezte, akár azt is adhatta volna neki: Az ismeretlen Szent-Györgyi Albert.
Szerző: Szmerka Dániel
