E.L. James: A szürke ötven árnyalata
Ulpius-ház Kiadó, Budapest, 2012, 524 oldal, 3999 HUF 3200 HUF.
Hogy a világot mi mozgatja, azt már elég régóta nagy magabiztossággal meg tudjuk állapítani, de hogy a szex és pénz mellett most már a kemény, kötözős szex legyen a fő motiváció, azon meg tudunk lepődni. A világot az rázta meg az elmúlt hónapokban, hogy egy Twilight-rajongóból valaki úgy lett a világ legsikeresebb írónője, hogy a közhelyes szerelmi történetet egy szadomazo kulimázba csomagolta. Nevet is adtak A szürke ötven árnyalatából kinövő trilógiának, a mamipornót, amit az írónő persze nem szeret.
A Londonban élő EL James története bizonyos szempontból magával ragadó: van két fiatal gyereke, producerként dolgozott egy kis független tévés produkciós cégnél, innen indulva lett hirtelen nagyon gazdag író.
James nem fogta fel még mindig a könyv sikerét. A Comic Conon azt mondta, hogy összesen annyi volt a célja, hogy megjelenjen a könyve, és lássa a könyvesboltokban kitéve. Áprilisban megjelent a könyv Amerikában, hetekkel később a további részek, júliusban már leszerződtek a filmre, negyvenkét nyelvre fordították le közben a regényt.
Ez egy újabb Twilight?
Amikor befejezte a Twilight olvasását, elkezdte írni a saját fan fictionjét 2009 januárjában. A fan fiction népszerű dolog, a rajongók a megszeretett könyv univerzumának történéseit megpróbálják továbbírni, saját történeteket hozva létre. EL James akkor még Snowqueens Icedragon néven Master of the Universe címmel posztolgatta a történeteit, amelyeknek a Twilight-hoz hasonlóan Edward Cullen és Bella Swan voltak a főszereplői. Többen szóvá tették az erősen szexuális tartalmat, úgyhogy fogta, leszedte a gyűjtőoldalról, és saját honlapján kezdte publikálni. A sztori önálló életet kezdett élni, egy kis ausztrál kiadó lassan megjelentette 2011-ben a három részre szabdalt történetet a 28 éves milliárdos Christian Greyről és a 22 éves, szűz főiskolai hallgató Anastasia Steele-ről.
A Master of Universe-t közben eltakarították az internetről, ahogy ezt a Galleycat megírta. Az Internet Archive-on sem találtak semmi infót róla, mindössze az 50shades.com-ról egy képet, amin a Twilight főszereplői láthatóak, illetve a Master of Universe cím. Többen aggódnak, történt-e lopás: EL James mennyit és milyen mélységben vett át Stephanie Meyertől, a Twilight szerzőjétől, de utóbbi azt nyilatkozta, hogy ez egy tök más történet. Amikor James szerződést kötött a Writers Coffee Shoppal, akkor át kellett elvileg írnia mindent, ami emlékezteti az olvasókat a Twilightra, miközben a fan fictionjét eltüntette. A könyvet kiadó Random House végig kitart amellett, hogy ez egy teljesen eredeti és önálló alkotás.
A Master of Universe és A szürke ötven árnyalata között a Dearauthor.com számolása szerint 89 százalékos a hasonlóság, derült ki, miután különböző programokkal leellenőrízték. Vagyis a Twilight fan fiction jelent meg új címen.
Óriássiker nagyon gyorsan
A történet elképesztő sikereket ért el eddig, csak Amerikában 20 millió példányt adtak el belőle. Bret Easton Ellis a Twitteren kezdett kampányba, hogy ő írhassa a forgatókönyvet, ami azért különösen vicces, mert mindaz a cinizmus és társadalomkritika hiányzik a könyvből, ami mondjuk bármelyik Ellis-könyvben benne van a Nullánál kevesebbtől a Holdparkig. A kultíró rendezőnek David Cronenberget képzelte el mellesleg, és a hírek szerint Angelina Jolie is érdeklődni kezdett a film iránt. A megfilmesítési jogokért óriási harc indult, végül a Universal nyerte meg a licitálást, és minden eddiginél nagyobb összeget, ötmillió dollárt fizet a jogokért (összehasonlításul: a Da Vinci-kódért hármat fizettek). A projektet a Facebook-film, a Social Network producereinek, Mike De Lucának és Dana Brunettinek a kezébe adták.
Mondhatnak akármit, A szürke ötven árnyalata nem olyan jó könyv, viszont sokan szeretik olvasni, ezért kell benne lennie valami egészen különleges összetevőnek, ami miatt ilyen siker lett. A szépség és a szörnyeteg felturbózva gumikötéllel kikötözött lánnyal, pálcával fenyegető férfival, aki nem szeretkezik, hanem keményen baszik, ahogy ezt mondja és teszi.
A szépség és a szörnyeteg, meg a korbács
A férfi és a lány banális megismerkedési története egy rövid Romana-novellányi terjedelem, mégis 500 oldalon át kitartóan pörög, majd további két köteten fokozódik tovább: a fiatal, visszafogott, szűz lány, Anastasia megismerkedik a mindig baszni vágyó milliárdossal, Christiannel. Kapcsolatuk a kezdeti vonzódásból gyorsan a szadomazo-játékokról és egy szerződésről szólni: a férfi minden vágya, hogy a lány aláírjon egy papírt, amiben vállalja, hogy mindenben aláveti magát urának (itt a szerződés szövege).
A szerződés tárgya, hogy az anal fistingtől a korbácsoláson át a kikötözésig mindent jogilag tisztán hajthasson végre a férfi. Mr. Grey ki is mondja, hogy a szex (és így a világ működése) arról szól, hogy őt boldoggá tegye. A nő orgazmusa is meglepő módon a férfi örömét szolgálja. A szerződés jó hosszú (itt bele lehet olvasni), viszont a lány vonakodik aláírni: erről szól az 500 oldal. Közben persze megismerik egymást, és szerződés nélkül is ugyanazt éri el a férfi, ami amúgy is a célja volt: papírok nélkül megteremti magának a funkcionalizált nőt, aki nem harapdálhatja az ajkát, nem csóválhatja a fejét, hetente háromszor kell tornázzon, a nőgyógyász bevizsgálja és még az étkezésre is figyelnie kell. A könyvben, akár az életben, úgy nevezik ezt, hogy a férfi az uralkodó, a nő az alávetett, kapott egy pofont mindaz politikai mozgalom, ami az 1920-as évektől harcolt a női jogokért, amik között igenis fontos helye van a szexális jogoknak is.
A könyv világa férfiközpontú, amiben a főszereplő Anastasia úgy kolbászol, mint Alice Csodaországban, csak néha keményen döfik, ahogy a regény fogalmaz.
Kemény a szex? Nem eléggé
A könyvet mamipornónak csúfolják, mert a leginkább a harmincon túli családos nők veszik, akik korbáccsal és kemény dugásokkal kompenzálják izgalom- és bilincsmentes életüket. A szürke ötven árnyalatának legnépszerűbb olvasata elsősorban a roamntikus történet és a szélsőségesnek látszó szexuális leírások. Valójában semmi másról nincs szó, mint egy olyan, kifejezetten egyszerű romantikusnak látszó történetről, amit seggre pacsival, szájkipeckeléssel és mélytorokkal próbálnak feldobni. A kemény szex is hazugság sajnos.
Íme egy példa a találomra felütött 358-59. oldalról:
"-Nincs sok időnk. Gyors leszek, és ezt most nekem van, nem neked. Megértetted? Ne menj el, vagy elfenekellek - morogja összeszorított foggal.
Szent szar...hogy állíthatnám meg?
Egyetlen gyors döfés, és teljesen bennem van. Torokhangon nyögök, élvezem a teltségét. Ő a kezemre teszi a kezét, a fejem fölött, könyökével leszorítja a karomat, lábávalbilincsbe fog. Csapdában vagyok. Ott van mindenütt, elnyom, szinte fojtogat. De közben mennyei érzés - ez az én erőm, én teszem vele és ez hedonisztikus, diadalmas érzés. Christian gyorsan, dühödten mozog bennem, élesen zihál a fülembe, és a testem válaszol, megolvad körülötte. Nem mehetek el. Nem. De elé megyek, minden döfés elé, tökéletes ellenpont vagyok. (...)
-Hozzá ne érj magadhoz. azt akarom, hogy frusztrált legyél. Te is ezt teszed velem, mikor nem beszélsz, megtagadod tőőlem, ami az enyém. - Ismét haragosan lángol a szeme." (Hosszabb részlet itt: Vanília szex és Szerződés)
A lánynak nedves lesz a bugyija és zavart a légzése, mindahányszor találkozik a férfival, aki Anastasia életének minden pillanatát egészen idegesítően igyekszik uralni. Megmondja, mit egyen, mennyit tornázzon, hogyan dugjon, mennyit aludjon. Autót, telefont és számítógépet vesz neki. A lány semmi más, csak eszköz a férfi számára, amit az előbb említett szerződéssel igyekeznek nyilvánvalóvá tenni, miközben ennél sokkal láthatatlanabb technikákkal a regény szövege a legteljesebb naivitással termeli újra azt a férfi és nő közötti, ősi hagyományokon alapuló viszonyt, hogy a férfi a minden, a nő pedig csak eszköz a megtermékenyítéshez vagy a szexhez. A nő az örömszerzés legfőbb eszköze, olyan mesterséges intelligenciával bíró robot, aminek nincsenek saját döntései, viszont meg lehet tanítani pár dologra.
A szürke ötven árnyalata sok nő szexuális életét dobta fel, olvashatók imitt-amott szuper felmérések, miközben a regény főhőse, Anastasia a szexről mindössze annyit tud meg, hogy az a férfi örömszerzéséről szól, és ha Mr. Grey úgy kívánja, akkor ő is átélhet egy orgazmust. A férfi annyira mindenható, hogy mint az áldást, úgy osztja. Ha büntetésben van, akkor nem kap a lány: térdre kényszeríti, megduja, de nem engedi neki az orgazmust. Lehetett volna a regény valamiféle szexuális vagy testi útkeresés: hogyan fedezi fel magát a nő korunkban, amikor már jóval kevésbé kell mindennapi harcot vívnia saját szexuális szerepéért és öröméért. Ilyet ráadásul olvastunk már: Catherine Millet 2001-ben jelentette meg a Catherine M. szexuális élete című könyvét, aminek első francia kiadásából elment 400 ezer példány, vagyis hatalmas siker volt. Vallomás, esettanulmány, pornóirodalom a szexualitás felfedezéséről, a szexuális életről, a férfi és a női testről.
Olvashattuk, hogy nem a szex miatt olvassák ennyien A szürke 50-et, hanem a regényben lévő érzelmi és pszichológiai folyamatok miatt. Az érzelmi folyamatot nevezhetjük szerelemnek, a pszichológiait pedig egy nagyon ügyes dominanciaharcnak, amelynek egyetlen célja van, hogy a lány alávesse magát uralkodójának, Mr. Greynek. A vicc az, hogy amit a férfi szerződéssel akar elérni, azt előbb eléri egy hagyományosnak látszó kapcsolatban, ettől egyszerre különleges és kicsit ijesztő is kapcsolatuk.
A szürke ötven árnyalata regényként talán nem túl izgalmas, de társadalmunkra nagyon jellemző. A férfi végső uralomra hajt, mert fél, bizonytalan annak ellenére, hogy milliárdos és óriáscégeket vezet. Ott kompenzál, ahol tud. Az érzelmektől fél, amit lehet, azt pénzzel és hatalommal megoldja. A lány feladja önmagát, miközben végig úgy tesz, mintha nem adná: mindent elfogad a bugyitól a telefonon át a laptopon keresztül az autóig. Kettőjük kapcsolata kizárólag a szexről szól, a funkcionális kielégülésről, az 500 oldal alatt egyszer sem beszélnek másról, bár ez nem biztos, hogy szomorú dolog.
A szöveg nyelvezete egyáltalán nem bonyolult, ellenben közhelyszerű és banális. A főhősnő minden gondolatát és megjegyzését külön kommentálja, amitől a legegyszerűbb gondolatok és állítások is banálissá válnak. Matematikai mérőeszközökkel külön csapattal számoltuk ki, hogy a könyv leghosszabb mondata négy és fél centi hosszú, és a japán szakértőkkel kiegészített mondatelemző egységünk talált egy darab összetett mondatot, de sajnos arról utólag kiderült, hogy csak vaklárma volt, mert a vizsgált példányban nem látszott eléggé a pont. A szövegben ennek ellenére lehetett volna még magyarítani és fésülgetni, illetve nem bennehagyni egy olyan sületlenséget, hogy a szupermacsó Grey, amikor beül a SUV-jába, akkor az Oroszlánkirály zenéjét indítja el. Valójában a népszerű Kings of Leon-t magyarította így a fordító (aki szerint ez nem hiba, nála ezt hallgatja a főhős, derült ki interjúnkból, amiből később mém lett). A fordítás nem jó, mint ez kiderül például a Leiter Jakab szigorú elemzéséből.
Az Ötven árnyalat-trilógiáról szól ez az év mindenképpen. Most jelent meg az első kötet, ősszel és télen jön a második és a harmadik, majd mindent követni fog a film. Ne lepődjünk meg, ha ostorok és szájpeckek jelennek meg a hálószobákban, ha az asszonyok arra kérik uraikat, hogy verjék el őket. A kihagyhatatlan francia író és cinikus, Michel Houllebecq A csúcson című regényében írja: "Történnie kellett valaminek, hogy a nyugatiak nem tudnak lefeküdni egymással; magyarázhatjuk önimádattal, túlfejlett öntudattal vagy teljesítménykultusszal, de ez tökmindegy. Az mindenesetre tény, hogy a nyugati emberek úgy huszonöt-harmincéves koruktól kezdve képtelenek új szexuális kapcsolatokat létesíteni; pedig még mindig vágynak rá, mert ez az igény csak nagyon lassan enyészik el."
