„A fülünkben úgy van, hogy ha csirke, akkor Csirkefej, ha játék, akkor Macskajáték. Akkor tehát ne feledjük: van Csirkejáték is. Nincs minden meg, de ez megvan" - hívja föl Esterházy a figyelmet Rubin Szilárd legjobb művének tartott Csirkejátékra még 1998-ban, ugyanitt a fejezetek felütését és zárását Kunderához hasonlítja. Pilinszky Ottlik prózájával említi egy lapon, mások Céline-nel. A svájci Neue Zürcher Zeitung új Proustot lát benne. A németek Alain-Fournier és F. Scott Fitzgerald mellé emelik. Mi pedig elkezdhetjük felfedezni magunknak az idén áprilisban elhunyt szerzőt. Rubin Szilárd életművéről Keresztesi József kritikus, Dunajcsik Mátyás költő, műfordító, a Rubin-hagyaték gondozója és Szolláth Dávid, a Jelenkor folyóirat szerkesztője beszélgetett Pécsett.
Boldog-szomorú magyar történet az egyik legantiszociálisabb írónkról. A Csirkejáték 2008-ban jelent meg németül a Rowohlt Kiadónál, ahol az év egyik irodalmi sikere volt, az ő felfedezésük kellett ahhoz, hogy a magyar közönség elkezdje birtokba venni az itthon elfelejtett író könyveit. Ahogy elfelejtettük a Sorstalanságot, úgy a Csirkejáték sem lett a kánon része, külföldről csodálják, mi meg csak csodálkozunk, hogy milyen kincseink vannak még talonban. A sikerhez talán kellett a szerző halála is, mert posztumusz felfedezni valakit és beszélni a sors igazságtalanságáról jó érzés. Szóval Rubint észrevette Európa, nagy presztízsű kiadók érdeklődnek iránta, franciára pedig Marc Martin szeretné fordítani, aki jelenleg a Párhuzamos történeteken dolgozik (így 6-7 év tesitanári felmentése van - teszi hozzá Szolláth). Nálunk pedig egyre többen keresik Rubint, a kedvenc pécsi antikváriusomnál 30 előjegyzés van az először 1963-ban megjelent Csirkejátékra, szerinte egyszerűen azért, mert a szocreál menő. De Rubin Szilárd életműve ennél jóval összetettebb kérdés, kritikusai szerint nem érződik rajta a kor, ír a szexualitásról politikai és testi gátlások nélkül, világirodalmi kontextusban gondolkodik és Dunajcsik szavaival élve „elképesztően, brutálisan szentimentális" úgy, hogy képei mégsem válnak giccsé.
Keresztesi Józsefet a már említett Esterházy-kritika vezette Rubinhoz, majd fedezte fel azt, hogy a Csirkejáték első és második kiadása között a szerző gyakorlatilag mondatról mondatra átírta a regényt, még a végét is megváltoztatta. A regény széles horizontjára jellemző, hogy a 63-as regényben megjelenik egy 55-ös James Dean-film képe, a „chicken run" . Az közös metafora nem véletlen, Rubin 1956-ban látta az Ok nélkül lázadót Bécsben, ahová az Írószövetség hajóútján jutottak. Dunajcsik Mátyás februárban találta meg magának Rubint, „gyors lefolyású, szenvedélyes történet" volt, annyira, hogy szakdolgozatát is belőle írja. Szerinte Rubin Szilárd el nem ismertségének egyik oka, hogy itthon Proustot sem ismerik el igazán. Rubin Proust-tanítvány, prousti az akaratlan emlékezés és az időkezelés is. A véletlen folytán aztán a szerző halála után Dunajcsik foglalkozhat a Rubin-hagyatékkal is, de mivel az írónak „se kutyája, se macskája, se végrendelete nincs", a lakásában talált kéziratok gondozása is elakadt egy eljárási intermezzo miatt. Rubin életműve pedig nagyon szélsőséges, az 1953-as Partizánok a szigeten sztálinista regény a jelen lévő kritikusok szerint magasan a legrosszabb könyve, ott van a Feldobott kő szocreál családregény és más felejthető művek, majd a két kiemelkedő alkotás, a Csirkejáték és a Római Egyes.
Az, hogy a jéghegy csúcsa alatt van-e jéghegy, a hagyaték kérdése volt, amely két stócnyi kéziratból áll. Az egyik fontos írás a Kutya az országúton, amely egy furcsa és bonyolult bűnügyi regény, ám a történet nincsen befejezve, így még nem tudni, mi lesz a szöveg sorsa. A másik pedig az a titáni projekt, amelyen Rubin 1965 óta élete végéig dolgozott, és fő műveként kezelt, az Apró szentek. A regény, amelyet Capote Hidegvérrel-jéhez hasonlítanak, egy brutális sorozatgyilkosságot dolgoz fel, amelybe -ahogy a beszélgetésen elhangzott - Rubin bele is csavarodott. Jancsó Piroska, a gyönyörű, huszonéves lány Törökszentmiklóson kislányokat rabol el, erőszakol meg és fojt bele a latrinába az 50-es évek Magyarországán, ahol hivatalosan bűn sincsen, nem hogy pszichopata női bűnözők. A lányt elítélik és kivégzik a per után, a szerző pedig megszállottan kutatni kezdi az esetet, többször beszél a lány elmegyógyintézetbe zárt édesanyjával, eladja jóbarátja, Pilinszky leveleit is, csak hogy az üggyel foglalkozhasson. A sokat ígérő téma 180 oldalas kéziratából készült könyv valószínűleg jövőre jelenik meg a Magvető gondozásában.
