Illetve, aki elolvasta már a Csirkejáték című regényét, az pontosan tudja, ki volt a csütörtökön elhunyt író. Én tavaly találkoztam vele. Nem gondoltam volna, hogy ismeretlen remekművek lapulhatnak még a magyar irodalomban. Azt hittem, minden lényeges regényt ismerek, nem mondhat újat senki sem. Akadhatnak talán olvasatlan kincsek, de tudok a létezésükről és bármikor fellapozhatom őket. Aztán ezek a szemfüles németek megint lefordítottak maguknak valamit, amely komoly visszhangot keltett Berlinben, és Esterházy, aki már a kilencvenes években felhívta a szerzőre a figyelmet, nemrég újra megemlítette egy kitűnő cikkében. Földényi F. László pedig éleslátó írást közölt róla az ÉS-ben. Nem haboztam, kihoztam. Mármint a könyvtárból, mert legutóbb 2004-ben jelent meg és már alig lehet beszerezni a boltokban.
Rubin Szilárd – vajon ismeri valaki ezt a nevet? Én például azelőtt sohasem hallottam róla, Tapolcán élt, betegen és elfeledve. A Csirkejáték című kisregénye a magyar próza egyik tetőpontja. Nem holmi tisztes munka, hanem mestermű. Alig létezik néhány olyan regény, amely ennyire felszabadító hatással volt rám. Pár óra leforgása alatt, akár egy őrült expresszvonat, átrobogott rajtam ez a minden elemében káprázatos, lenyűgöző kisregény. 1963-ban keletkezett és ha bele akarnám helyezni a világirodalomba, akkor mindenképp azt mondanám, hogy Sartre és Camus korai egzisztencialista alapművei mellett a helye, valahol az Undor és a Közöny (inkább Az idegen) mellett, Goethe Wertherjének kései utóda, Csáth pszichoanalitikus tartományait bejárva, Ottlik és Mészöly pontos mondataival versengve.
Földényi azt írja, hogy Rubin Szilárd regényének hőse olyan, „mint akiről lenyúzták a bőrt és a puszta idegeivel érzékeli a világot". Vagy hogy a könyvből idézzek, ez a hős „egy világűrbe lőtt állat árvaságával” szembesíti az olvasót.
A regény egy nincstelen fiatalember, a beszédes nevű Angyal Attila története, aki beleszeret egy gazdag lányba, Carletter Orsolyába. 1944-et írunk, a kornak meghatározó szerepe van a regényben, de nem válik külön a történelem a személyes tragédiától. Kezdetben minden szépen és kellemesen alakul, egy ifjú pár első lépéseit követhetjük nyomon, de később megmutatkoznak a végzetes repedések. Attila önsorsrontása, fatalizmusa, beváltatlan írói tehetsége és magánya óhatatlanul összeütközik a jómódú lány polgári világával.
Kapcsolatukat a fiatalember tébolyult ragaszkodása és démoni imádata határozza meg. Menedéket, otthont keres a lányban, aki először lélekben, később gyakorlatilag is szakít vele. Attila azonban nem adja fel. Infernális cselekedetekre ragadtatja magát és a pokolnak olyan köreit járja meg, amilyenről és ahogyan még nem olvashattunk a világirodalomban A regény fejezetei ennek a hét éven át elhúzódó átkozott viszonynak rövid és sokkoló villámfényeiből állnak. Nem szimpla szerelmi történet, hanem egy tudatállapot megragadása, a világgal szembeni ellenállás reménytelen foglalata, mesteri nyelven. Nem csupán az árvaság, a tiszta szeretettudat és az illúziók elvesztésének lélektanilag felkavaró ábrázolása, hanem egy korszak történeti vetülete is, akár a jelenünket is érintő tanulságokkal.
Rubin Szilárdnak sokféle okból nem sikerült egyetlen hazai kánonban sem otthonra találnia az elmúlt évtizedekben és ezért megfeledkeztek róla. Nincs mentségünk, már megint egy olyan írótól búcsúzunk, akivel szemben komoly tartozásaink vannak.
