Első képregényének borítóján Superman a fejé fölé tartott egy autót, és hozzácsapta azt egy sziklához (Supermanről minden itt és itt). Amikor Batman először felbukkant, a háztetők felett suhant, és egy rémült gazember vergődött a szorításában (Batmanről minden itt és itt). Alig pár évvel később Amerika Kapitány a Captain America Comics első számának borítóján nemzeti színekbe, illetve csillagokba és sávokba öltözve, egyenesen Hitlernek kevert le egy jobbhorgot – az ő debütálása mellett a többi szuperhősé egyenesen visszafogottnak hat. Ez Amerika Kapitány ikonikus státuszának egyik fő oka, és egyben ez az átka is: ékegyszerűségű karakter, akinek jelleme, világnézete, lojalitása szó szerint rá van rajzolva a jelmezére. Ő a megtestesítője mindannak a ragyogó ideológiának, ami mentén Amerika meghatározza (vagy legalábbis megpróbálja) önmagát.
Amerika Kapitány volt a Marvel első nagy szuperhőse – bár a kiadót akkor még nem Marvelnek hívták, és már korábban is előállt egy-két kevésbé jelentős karakterrel. Superman és Batman felbukkanása (1938-ban és 1939-ben) egy egészen új korszakot, sőt, új zsánert teremtett az amerikai képregényiparban, az írók és a rajzolók a következő években egymás sarkára taposva igyekeztek megalkotni a jelmezes igazságosztók következő nagy alakját. A Marvel 1939-ben alapított elődje, a Timely Comics először a Human Torch nevű karakterrel próbálkozott (egy android, aki képes volt manipulálni a tüzet – semmi köze a Fantasztikus Négyes jóval későbbi tagjához), majd jött Namor, Atlantisz hercege, aki a következő években hol gonoszként, hol hősként bukkant fel a képregényekben. De a nagy áttörést Amerika Kapitány jelentette a kiadó számára.
A Captain Amerca Comics #1 1940 decemberében jelent meg – az USA-nak még egy éve volt Pearl Harbor lebombázásáig és a háborúba való belépésig, de hazafi hőse már itt a majdani ellenség Führerét pofozta (igaz, csak a borítón – magában a képregényben nem találkozott Hitlerrel). A karaktert Joe Simon találta ki, és eredetileg a Szuper Amerikai nevet szánta neki, de mivel túl sok hős futkározott már a „szuper” szóval a nevében, végül a militáns témát is figyelembe véve Kapitány lett belőle. Elég csak ránézni, hogy tudjuk: Amerika Kapitányt propagandának szánták.
Simon és rajzolója, a legendás Jack Kirby politikai és ideológiai meggyőződésből írták meg történeteiket, állásfoglalásnak szánták azokat, mivel visszataszítónak találták a náci Németország előretörését Európában, és úgy vélték, hogy a háború Hitlerrel elkerülhetetlen (nem is tévedtek).
Amerika Kapitány debütálása merőben szokatlan volt, a szuperhősök ugyanis jellemzően egy antológiamagazinban bukkantak fel először (akárcsak Superman és Batman), és később, sikereik hatására kapták meg önálló sorozatukat. A Kapitány viszont rögtön a saját szériájában startolt, egyszerre több történettel.
Az első, nyolcoldalas sztori az eredetét mesélte el:
Egy titkos amerikai laboratóriumban a nyeszlett, patrióta Steve Rogersnek, akinek jelentkezését a hadseregbe elutasították nem megfelelő állapota miatt, Dr. Josef Reinstein (ezt a nevet később megváltoztatták Abraham Erskine-re) bead egy szérumot, ami rendkívüli módon megnöveli a fiatalember mentális és fizikai képességeit. Közvetlenül ezután egy náci kém agyonlövi Reinsteint, szérumának titka pedig vele száll a sírba – így aztán Amerikai Kapitány lesz a világ egyetlen szuperkatonája. (E sztori szerint a magas intelligenciáját is a beléinjekciózott formulának köszönheti, de ezt idővel szerencsére hagyták kikopni a kánonból.)
Később, mikor a Kapitány híre már mindenfelé elterjedt, a tinédzser Bucky (az ezred kabalája) felfedezi, hogy a csillagos-sávos hérosz nem más, mint Rogers, aki ezután maga mellé veszi őt segítőtársnak. (Mert a Batmanben bő fél évvel azelőtt debütált Robin már demonstrálta, hogy egy szuperhős népszerűségének igen jót tesz egy tizenéves sidekick.)
A többi sztoriban a Kapitány és Bucky amerikai földön harcoltak idegen kémek és szabotőrök ellen, az egyikben pedig már felbukkant a főhős nagy nemezise, a Vörös Koponya is (bár róla aztán kiderült a 7. számban, hogy csak az „igazi” Vörös Koponya bábja volt), aki mindannak a megtestesítője volt, ami ellen Steve Rogers harcolt. Ebben az első füzetben a Kapitány pajzsa még nem kerek volt, és kifogást is emelt ellene az MLJ Magazines, mert túlságosan hasonlított az ő Shield nevű, bő egy évvel korábban debütált karakterük jelmezére (a Shield hasonló „szuperhazafi” volt, mint a Kapitány). A második résztől ezért Simon és Kirby már a később majd ikonikussá váló kerek pajzsot adták főhősük kezébe. Érdekesség, hogy ezt a pajzsot aztán Stan Lee dobatta el először a főszereplővel – az azóta legendává vált alkotó a Captain America Comics harmadik számában kapta meg első képregényes munkáját: ő írta a füzet Captain America Foils the Traitor’s Revenge című szöveges novelláját, amiben a címszereplő csak úgy tudott megakadályozni egy gyilkosságot, hogy pajzsát hozzávágta a helyiség másik végében álló gonosztevőhöz. Simon és Kirby már rögtön a következő, negyedik részben újrahasznosították ezt a momentumot vizuálisan is – az eldobott, majd a kézbe visszatérő pajzs pedig azóta is a Kapitány harcmodorának egyik legfontosabb aspektusa. 
A sorozat már az első számtól kezdve nagyjából egymilliós eladásokat produkált, ami azt jelenti, hogy népszerűségében utolérte Supermant is. A helyzet akkor sem változott, amikor a 10. számot követően a Simon-Kirby duó lelépett a konkurenciához – a második világháború vége viszont már nagyon is új szeleket hozott. A ’40-es évek második felében egyébként is meredeken zuhant a szuperhősök népszerűsége, Amerika Kapitány pedig propaganda-eszközként (emlékezzünk csak az ökle és Hitler állának találkozására) túlságosan is korának gyermeke volt, a többieknél is jobban be volt betonozva egy olyan időszakba, amit már meghaladott a világ. A sorozat 1949-ig, a 73. számig futott, bár a kiadó még gyorsan megpróbált alkalmazkodni a képregényiparban előretörő horrortrendekhez: átnevezte a szériát Captain America’s Weird Tales-re, de a mindössze két (!) számot megélt kísérlet, amiben szuperhősök (és többnyire Amerika Kapitány) nélküli rémtörténeteket meséltek el, nem járt sikerrel.
1953-ben a Timely Comics utódja, az Atlas Comics igyekezett feltámasztani a karaktert, akit ezúttal is Amerika aktuális ellenségei, vagyis a kommunisták ellen állítottak csatasorba. De ez a próbálkozás sem húzta tíz résznél tovább. A ’60-as évek elején aztán minden megváltozott. Kirobbant Stan Lee szuperhősforradalma, jött Pókember, Vasember, Hulk, a Fantasztikus Négyes… és a Bosszú Angyalai. Amerika Kapitány utóbbi sorozat negyedik részében bukkant fel újra, 1964-ben. A szuperhőscsapat tagjai halászták ki jégbe fagyott testét az Atlanti-óceánból, ahová a világháború utolsó napjaiban, sidekickje, Bucky halálával egy időben zuhant (a „természetes hibernációt” a szuperkatona-szérumnak köszönhetően élte túl). Ez persze okozott némi fennakadást a kontinuitásban, ha egyszer a korábbi történetek szerint még az ’50-es években is tevékenykedett, de ezt később azzal magyarázták ki, hogy akkoriban mások viselték a Kapitány maszkját. A karakter ezzel új rajongótábort talált magának, és gond nélkül illeszkedett be az új szuperhősuniverzumba – a Bosszú Angyalainak szinte azonnal ő lett a vezetője. 
Az addig rémegyszerű hős a Marvel hagyományainak megfelelően kapott egy kis árnyalást: gyötörte a Bucky halála miatti bűntudat, és folyamatosan azzal küszködött, hogy beilleszkedjen ebbe a számára új, ismeretlen világba – ő lett a jelenben élő múltbeli ember, a „the man out of time”. A Bosszú Angyalai mellett elindultak a Kapitány önálló kalandjai is: eleinte a Tales of Suspense című antológián kellett osztoznia Vasember figurájával, de 1968 tavaszán végül mindketten megkapták a saját, önálló szériájukat. Amerikai Kapitány élete megtelt régi és új barátokkal és ellenségekkel: kapott egy új sidekicket Rick Jones, majd egy barátot és társat Sam Wilson, vagyis a Sólyom személyében, beleszeretett egy S.H.I.E.L.D. ügynökbe, Sharon Carterbe, visszatért megkeseríteni az életét a Vörös Koponya, és kiderült, hogy a Marvel Univerzum több neves hősével már a második világháború óta ismerik egymást (Rozsomák, Fekete Özvegy, Nick Fury).
A ’70-es években Rogers egy időre feladta az Amerika Kapitány identitást, miután leleplezett egy összeesküvést a korrupt amerikai kormányon belül (a sztorit a való világbeli Watergate-ügy inspirálta). Később visszatért, de aztán a ’80-as években (többek közt Frank Miller Born Again című Fenegyerek-történetének eseményei miatt) újra háttérbe vonult, és onnantól kezdve egy ideig új jelmezben és inkognitóban, egyszerűen csak mint „a Kapitány” folytatta a tevékenységét. Persze ez sem bizonyult tartósnak, de ebből is látszik, hogy az írók már a ’70-es években is felismerték, hogy a karakter (túlságosan is) tiszta, nemes, kiscserkészes ideológiáját nagyszerűen szembe lehet állítani a korrupttá, romlottá vált Amerikával. Világnézetét, személyiségét tekintve Amerika Kapitány Superman marveles megfelelője: az igazság, a szabadság bajnoka, a jóság, a nemesség, a becsületesség megtestesítője, ráadásul született vezető, példakép és két lábon járó inspiráció, és épp azért olyan nehéz és (sokszor) száraz karakter, mert természetéből adódóan nem hajlandó semmiféle kompromisszumokra és félmegoldásokra. 
A 2000-es évek komoly változásokat hoztak a karakter életében. A Káosz című sztoriban a Bosszú Angyalai szétszéledtek, és bár nyomukban rögtön össze is állt az új csapat (aminek a Kapitány ezúttal is tagja volt), Ed Brubaker 2005-ben indult sztorijának (The Winter Soldier – ami alapján az új mozifilm is készült) következményeit már nem heverte ki ilyen könnyen. Az író minden korábbi próbálkozásnál komolyabban, és főleg, hatásosabban szemléltette, hogy mekkora különbség van Steve Rogers, vagyis aközött, amilyennek Amerika látni szeretné magát, és aközött, amilyen Amerika valójában. A bizalmatlanság, a bizonytalanság és a korrupció rengéshullámait (nem is beszélve a halottnak hitt Bucky, azaz a Winter Soldier visszatéréséről) a szuperhősök polgárháborúja erősítette tovább, és a konfliktus, amely során a Kapitány a saját, a szuperhősregisztrációt szorgalmazó kormányával szállt szembe, végül a főhős letartóztatásával és meggyilkolásával végződött.
Rogersről persze idővel kiderült, hogy túlélte a merényletet, és amíg „halott” volt, addig a helyét Bucky vette át, aki elődjével ellentétben nem csak pajzzsal, hanem pisztollyal, és egyéb keményebb módszerekkel is folytatta barátja harcát (könnyen lehet, hogy a mozis adaptáció is efféle irányba tart – talán nem véletlenül szerződtették le a Buckyt játszó színészt összesen kilenc filmre). A lényeg az, hogy Brubaker története annyi év után újra megmutatta, hogy még mindig van potenciál a Kapitány karakterében – ezt egyébként sorozatának jelenlegi írója, Rick Remender is elég jól demonstrálja. 
