A besúgó monológja

Valuska László | 2014. szeptember 07. |

 


Bán Zoltán András: Keserű

Bookart Kiadó, 2014, 176 oldal, 2890 Ft

Első mondat: Borzalmas álmom volt.

Bán Zoltán András megírta Tar Sándor megrázó történetét: hogyan lesz egy íróból egy korszak jelképpé váló szomorú főszereplője. A debreceni munkásból előbb a budapesti értelmiségi köröket megnyerű, rendkívüli íróalak lesz, majd egy rendszer jelképévé válik azáltal, hogy kiderül róla, éveken keresztül jelentett az államhatalomnak. Tar Sándort 1979-ben, 38 éves korában szervezte be a III/IIII, hogy Kenedi Jánosról és baráti köréről jelentsen.  Tarról 1999-ben derült ki, hogy besúgó volt, története nagy vitákat generált annak idején, felemésztette az írót is, aki 2005-ben hunyt el.

A magányos, alkoholista, debreceni lakásának száműzetésében élő író utolsó éveit dolgozza fel Bán Zoltán András nagy figyelemmel és érzékenységgel, megmutatva a főszereplőben dolgozó, lelket emésztő feszültségeket, szorongást. A regény főszereplője egy Sólyom Ferenc nevű író, aki Keserű néven írt jelentéseket.  Az élete fordulópontját később így írja meg: “Aztán lebuktam, és annyi”.

A tartótiszt és a jelentéseket író ügynök ülnek egymással szemben egy fedett lakásban Pesten - mondjuk egy olyanban, mint A vizsga című filmben. A tartótiszt barátkozni akar, jobban megismerni a Keserű nevű ügynökét, mert ők egy sötét világ két féltekéje, amit az ősbűn, az árulás tart össze nagyon szorosan. Az előbbi magabiztosan kínálja a különböző italokat, hogy oldja saját feszültségét és a másik bűntudatát. Keserű ezzel szemben gyanakvással figyeli a helyzet alakulását, távolságtartással kezeli a tarttóiszt közeledését, de közben feloldódik a beszélgetésben.

Bán Zoltán András borzasztóan sűrű, mindenféle szélsőségeket árnyaltan megmutató párbeszédet írt meg, ami talán pontosan ábrázolja egy korszak működésének lényegét: a tartótiszt és a besúgó örök és elválaszthatatlan kapcsolatát.  

“Sebestyén: És a macskái? Igor és Bonifác, ha jól tudom.

Keserű: azok is megvannak. Nyávognak néha. Ezentúll a macskákról is jelentenem kell?

Sebestyén: Maga hozta őket szóba a múltkori jelentésében.

Keserű: Hát igen. Elnézést. De szükségem volt némi emberi elemre is.

Sebestyén: Csakhogy a jelentésírás nem irodalom, Sólyom barátom. És a macskák nem emberek. No mindegy. Olyan borostás a modora, mint a képe; ráférne egy borotválás. Folyton ez a szembeállás. Már az italban is.

Keserű: Nem volt időm borotválkozni, rohannom kellett. Nem szoktam késni. És: nem állok én szembe semmivel, csak egyszerűen ma nem iszom.

Sebestyén: Akkor kénytelen leszek egyedül. Remélve, hogy közben megjön a kedve. Heineken! Holland. Hozzá valódi orosz vodka, a békés egymás mellett élés jegyében. Na, egészségére. Szeretném, ha kicsit jobban megismernénk egymást.

Keserű: Egyébként ez most kihallgatás?

Sebestyén: Dehogy. Egyszerűen csak eljött az ideje, hogy egyszer kicsit személyesen is elbeszélgessünk. Barátilag.

Keserű: Azt mondta, komoly beszélgetés lesz.

Sebestyén: A barátság komoly dolog, Sólyom elvtárs.

Keserű: Szólítson csak nyugodtan Keserűnek. Nem harapok érte.” (46-47.)

A párbeszéd végig elképesztő ritmusban pörög, Keserű megtörik, inni kezd, Sebestyén az jelentéseit elemzi, amiben talán a kelleténél több a helyzetrajz, hosszúak a szövegek (“a legutóbbi 19 oldal”). Ha ez egy filmjelenet lenne, akkor a videomegosztókon önálló életet élne ez a párbeszédsor, mint Michael Mann Szemtől szembe című filmjében Al Pacino és Robert De Niro párosa.  

Sólyomért még saját tartótisztje is rajong, imádja olvasni a jelentéseit, dedikáltatja a könyvét vele. A jelentéseit novelláknak nevezi. A regény két nagy részből áll össze: az első felében főleg első szám első személyben hadakozik a történet elbeszélhetetlenségével a szerző, miközben múltjából sok fontos részletet feltárnak, így például a beszervezést, és annak előzményét, a homoszexuális kapcsolatot, amivel megzsarolhatták Sólyomot. Mindkét egységben kiemelt szerepet kap egy-egy tartótiszt, az elsőben Sebestyén, a másikban Kemenczés története. Amíg Sólyom magányosan, szinte száműzetésben él, addig Keserű identitásában mindig fontos szerepet kap a tartótiszt, akinél a besúgó sem létezhet, hiszen ha nincs kinek jelenteni, akkor a besúgás sincsen. A tartótiszt és az ügynök beszélgetésében hangzik el egyébként a James Bond névjegyszerű bemutatkozását is verő mondat: “Azt írom alá: Keserű. Ebben a lakásban ez a nevem.”

Tar Sándor történetéről itt olvashatsz bővebben>>

Regényében Bán Zoltán András megteremti a besúgó író megtört alakját, akit igazán soha nem fogadott be a magyar irodalom, de mégis kiemelték, szerették, viszont abban a pillanatban kihátráltak mögüle, amikor az ősbűn kiderült. Bán nagy feladata, hogy belülről, önéletírásként, sőt vallomásként megírja Sólyom történetét: hogyan birkózik a lélek, a bűn az állandóan részeg, és ezért megbízhatatlan íróban, hogy reflektál a történtekre, és hogyan viszonyul az igazság (?), az őszinteség (?) a narrációval, a történettel. Minden írás egyben fikció is, így Sólyom az írás során elsősorban azzal szembesül, hogy elbeszélhetetlen a története. Az íráshoz szabadság kell, viszont ő saját múltja, története és árulása rabja, ráadásul nem találja a műfajt és a hangot a megszólaláshoz.

Sólyom író: az ő identitása szempontjából nincs különbség a szépirodalom és a jelentésírás között. Viszont ő is érzékeli a morális különbségeket, akármennyire is próbálja értékteleníteni a jelentéseit. Az ő sziszifuszi munkája is ebből ered: írnia kell egy olyan történetet, ami elbeszélhetetlen, megírhatatlan: “De annyit talán tudok, hogy irodalom, pontosabban írás nélkül már nem élhetek. Régebben talán tudtam volna. Ma már nem. Vagy mégis? (Hiszen szinte már nem is írok, alig publikálok.) Ez a legkínzóbb kérdésem.” (36.)

Sólyom képtelen megírni a történetét, így arról ír, mi áll az írás útjában. Például kiemeli, hogy a budapesti értelmiség hogyan szállt rá: “Rohadékok. Az úgynevezett kollégák. Öt éve, amikor lebuktam, teleírták a sajtót. Jól van, lebuktam, annyi. De ezeknek más is kell.” (81.) A közösség és a besúgó viszonyát hosszan elemzi Bán Zoltán András, amíg fel nem fejti az ősbűn előtti állapotot is: miért volt mindig kívülálló Sólyom, miért nem nyert bebocsájtást soha az írók közé.

“Katarzis - egyfolytában ezt hallottam mindenfelől. (Jorgosztól az tanulam, hogy Görögországban a Patyolatot hívják katarzisnak.) De hát ez nyilvánvalóan képtelen történet lenne. Ez nem úgy megy, hogy bedobsz egy érmét, és kijön  egy mosott-vasalt Keserű. Vagy egy Sólyom. Ami megtörtént, azt semmi sem semlegesítheti. Ráadásul az én katarzisom nem lehet a tiétek. Vagy az lenne a cél, hogy én dögöljek bele a ti katarzisotokba? Olyan ez, mint egy haláleset: mindenki szomorkodik és gyászol, hogy nem ő fekszik a ravatalon. Nincs nagy kedvem helyettetek bemászni a koporsóba.” (35.)

Bán Zoltán András regénye erős és lendületes, egy olyan, az egész társadalmunkat megrázó történetet írt meg szinte tényirodalomként, de mégis fikcióként, ami korábban megoldás nélkül veszett el a diskurzusban. Témáját tekintve a Javított kiadás mellett a helye: ha egyszer valakinek el kell magyarázni, hogy működött ez az ország, és ebben az országban az emberek, annak Esterházy Péter aparegénye mellett a Keserűt is ajánlani kell. Nyilván sok problémát vet fel Tar története szempontjából Bán Zoltán András ilyen mértékű belehelyezkedése, de ritkán tanulni ennyit Magyarországról, mint ebből a könyvből.

A végére a realizmus diadaláról

Margócsy István az Élet és irodalomban több szempontból támadta a könyvet, cikkét így zárja: "Úgy vélem, Bán Zoltán András e nagyigényű könyvére a leginkább a híres Lukács György-i kategóriának, a realizmus diadalának inverze illenék: e könyv – a szerzői intenciók dacára –nem más, mint a realizmus kudarca." Bán Zoltán András A realizmus diadala címen írt cikket a Magyar Narancsba 2002-ben Esterházy Péter Javított kiadásáról. Utóbbi könyv ugye arról szól, hogy kiderül, Esterházy apja besúgó volt. Így zárja a cikket: "Szép, kopárságában is patetikus válasz, noha a legkevésbé sem annak szánta az író. Ám a valódi, mély feleletet a könyv egésze adja meg. Hogy sikerült megformálnia a megformálhatatlant, hogy sikerült formát találnia tökéletesen valószínűtlen anyagának, hogy képes volt esztétikai diadallá változtatni az etikai vereséget - ez a Javított kiadás nagy művészi tette. Ekkor kiderül: a realizmus diadala voltaképpen Esterházy Péter szándékai szerint történt. Ez, vagyis az esztétikai győzelem szertefoszlat bármiféle morális kételyt. Ebben a könyvben "etika és esztétika egy", amint azt a szerző által oly nagy örömmel másolt Ludwig Wittgenstein írta egykoron."

 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!