A legtöbb magyar író nem engedhette meg magának, hogy műalkotásokat gyűjtsön, ám Füst Milán a szerencsés kivételek közé tartozott. Igaz, ő sem írásai, hanem tehetős családból származó felesége, Helfer Erzsébet révén tett szert példátlanul gazdag, 374 műalkotást számláló gyűjteményére. A Petőfi Irodalmi Múzeum „A mester én vagyok” című tárlata a kollekció legszebb, legértékesebb darabjait tárja a nagyközönség elé. A kiállítás 2015 szeptemberéig látható.
A címnek többféle jelentése is van, tudtuk meg Kovács Idától és Szilágyi Judittól, a kiállítás két kurátorától. Egyrészt utal Füst egyik kéziratban maradt regényére, melyet szintén a PIM-ben őriznek, másrészt rávilágít arra is, hogy az író az értékes festmények, szobrok, bútorok között egy olyan inspiráló környezetben élhette le élete második felét, melyben valóban az irodalom fejedelmének érezhette magát, nem is teljesen alaptalanul. Pedig születésekor, 1888-ban valószínűleg még senki nem gondolta volna, hogy a kis Füst egy nap Nobel-díj várományos író lesz, azt pedig valószínűleg még kevésbé sejtették, hogy sok-sok év múlva egy kétszázhatvan négyzetméteres lakás uraként, több száz műtárgy között él majd.
Édesapja egyszerű hivatalnok volt, és még Füst gyerekkorában meghalt: innentől kezdve a fiú neveltetésének minden költsége az anyára, Weisz Jozefinra hárult. Az asszonynak szó szerint végig kellett koldulnia a rokonságot, hogy egy kis Dohány utcai trafikra, és így némi jövedelemforrásra tehessen szert, melyből szűkösen bár, de el tudta tartani fiát, aki anyja nagy örömére végül egészen a jogi egyetemig eljutott. A diploma megszerzése után Füst tanárként kapott állást, kereskedelmi iskolákban tanított jogi és közgazdasági ismereteket. Évekkel később az egyik ilyen iskolában ismerkedett meg későbbi házastársával, Helfer Erzsébettel, aki beleszeretett az őt tanító íróba. Füst 1923-ban vette feleségül az aranykereskedő családból származó dúsgazdag lányt, egy életre biztosítva ezzel magának a kényelmes megélhetést. Bár írásaiban, többek közt a Feleségem történetében viharos házasságokat és gyönyörű, de szeszélyes nőket ábrázol, ezek múzsája egy fiatalkori szerelme, és nem a felesége volt: Erzsébettel való viszonya kimondottan harmonikusnak mondható. Bár az író naplóiból tudjuk, hogy sem nagyon szépnek, sem különösebben okosnak nem tartotta az asszonyt, Erzsébet mégis szeretett és nélkülözhetetlen támasza volt egészen a haláláig: nemcsak anyagilag támogatta őt, hanem egyfajta titkárnőként az irodalmi munkásságát is segítette, például gyakran gépelt neki. Az író halála után a hagyaték gondozását is lelkiismeretesen és fáradságot nem kímélve végezte, ő alapította például a Füst Milán Fordítói Alapítványt, mely jelenleg is birtokolja a hagyatékot.
"A mester én vagyok" kiállítás első terme ennek a rögösen indult életnek a történetét mutatja be rengeteg képpel, illetve kéziratrészlettel illusztrálva. A második terem már Füsték műgyűjteményével, ezen belül pedig a magyar képzőművészek alkotásaival foglalkozik. Ezek egy részét úgy vásárolta a házaspár, míg más darabokat ajándékba kaptak, hiszen Füst több festővel, köztük Berény Róberttel, Bernáth Auréllal és Tihanyi Lajossal is jó barátságot ápolt. A kiállítás legszebb festményének sokan Berény Weiner Leóról készített portréját tartják, mások inkább Gulácsy Lajos Cogito ergo sum című önarcképére voksolnak. (Gulácsy Füst egyik nagy kedvence volt, első nyugatos kritikáját az ő műveiről írta 1909-ben.) Ezeken kívül különösen értékes Berény Füst-portréja, Rippl-Rónai Helfer Erzsébetről festett arcképe, illetve Bernáth Aurél Varró Bélát ábrázoló portréja is. Érdemes még megemlíteni Mednyánszky László, Kmetty János és Nagy Balogh János alkotásait, illetve Petri Lajos Füstről készített mellszobrát. A terem berendezése egyébként többé-kevésbé tükrözi Füst egykori szobájáét: középen az író hatalmas íróasztala áll, rajta bizonyos állandó tárgyakkal, többek között egy Bokros Birman szoborral, egy Tihanyi-torzóval, valamint egy titokzatos fiatalember fotójával, akiről még senkinek sem sikerült kiderítenie, hogy ki lehet – bár egyesek a fiatal Kosztolányira tippelnek...
A harmadik teremben a külföldi művészek alkotásai kaptak helyet tematikus blokkokba rendezve: antik, majd bibliai jelenetek, tájképek, történelmi tárgyú munkák, illetve japán fametszetek láthatóak itt. Bár a házaspár reprodukciókat is gyűjtött (Raffaello Mária és Erzsébet találkozása című képe például sokáig Füst íróasztalával szemben lógott), a kiállítás inkább az eredeti alkotásokra koncentrál. Ezek legnagyobb részben 16-18. századi kevéssé ismert művészek munkái: olyan művek, melyek valamilyen szempontból érdekesek voltak az író számára, például mert szokatlan szemszögből ábrázoltak egy pózt, megidéztek egy általa kedvelt történelmi személyt, vagy éppen emlékeztették valamelyik kedvencére, például Raffaellóra, Tizianóra vagy Brueghelre. A művek közül érdemes kiemelni a 15. századi Schedel-krónika néhány lapját, melyek különösen értékesek.
Füsték a festményeket, metszeteket külföldi útjaik során vásárolták: a magyar műtárgyakkal együtt hamarosan akkora gyűjteményre tettek szert, hogy a képek legnagyobb része már nem is fért el a falakon, ezért még az ágyneműtartóban is műalkotásokat tartottak. Értékes bútoraikra is ezen utazások során akadtak rá: a kiállításon láthatók többek közt tizenhetedik századi kabinetszekrényeik, XIV. Lajos-korabeli ülőgarnitúrájuk, illetve egy reneszánsz-korabeli asztaluk is.
Kazinczy óta egyetlen magyar írónak sem volt lehetősége arra, hogy ilyen inspiráló környezetben alkothasson, éppen ezért a Füst-gyűjtemény igazi különlegesség – foglalta össze a kiállítás jelentőségét E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Bár a műtárgyak a Füst Milán Fordítói Alapítvány tulajdonát képezik, az alapítvány 2013 óta a PIM-ben helyezte őket letétbe: a döntés már csak azért is logikus volt, mert az író kéziratait is itt őrzik. A múzeum dolgozóinak szívügye volt, hogy a példátlanul gazdag gyűjteményt a közönség is láthassa: a kiállításhoz a közeljövőben további izgalmas programok kapcsolódnak majd, többek közt művészettörténészek tárlatvezetései, illetve egy különleges koncert is.
