Szójátékok, csavarok, a narrátorok halmozása, skót dialektus és persze iszonyú sok káromkodás. Irvine Welshnek az utóbbi hónapokban egy régi és egy vadiúj regénye is megjelent magyarul, Bus Andrást pedig, aki a Skagboys, a Mocsok és A sziámi ikrek szexuális élete regényeket fordította magyarra, a welsh-i jellegzetességekről, kihívásokról és a kreatív trágárkodásról is faggattuk.
Röviden hogyan jellemeznéd Welsh narratíváját?
Ösztönösség és tervezettség érdekes elegye. Sokszor érezni, hogy nekilódul, és szinte megszállottan ír, de közben az is nyilvánvaló, hogy szeret matekozni, nagyon is módszeresen építgetni a történetet, csavarokat, utalásokat helyezni el benne, csattanókra játszani, tudatosan machinálni a nyelvvel. Valószínűleg épp emiatt elég változékony is a narratívája. A markáns alapstílusa persze minden mondatán átsüt, sőt bizonyos értelemben ugyanazokat a témákat írja meg újra és újra, jó értelemben rögeszmésen, de mindig talál új perspektívát, hangvételt, szerkezeti megoldásokat.
Welsh szövegeinél a fordítónak mi jelenti a legnagyobb kihívást?
A skót dialektus még mindig tud meglepetéseket okozni. Emellett egy könyvben általában több narrátor is megszólal, vagy levelek, könyvrészletek, újságcikkek egészítik ki a sztorit, és a különböző részek hangvétele néha egészen eltérő. Még a Mocsokban is ott van második elbeszélőként a bélféreg, de a Skagboysra és A sziámi ikrek szexuális életére még jellemzőbb volt ez, utóbbiban a két egyes szám első személyben megszólaló főszereplő mellett például előkerülnek részletek egy fiktív művészeti albumból, egy szintén nem létező regényből, és rengeteg benne az email is. A karaktereknek gyakran vannak jellegzetes szófordulataik, és sok a szójáték, néha még a szakzsargon is (állatpreparálástól a rendőrségi kifejezésekig), ezekkel is lehet izzadni.
Könyves magazin 2014/3.
Libri-Shopline, 2014, 104 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF
Mit találsz a magazinban? 5 exkluzív Gyarmati Fanni-fotó,
Tévésorozatok és irodalom, Putyin és a legfontosabb orosz írók,
Interjú Vámos Miklóssal, Lionel Shriverrel, Irvine Welsh-sel
Welsh előszeretettel használ skót kifejezéseket – ezeket hogyan lehet átültetni a magyarba?
Annak a skót dialektusnak, amiben a szereplők beszélnek, semmi nem feleltethető meg a magyar nyelvben, tehát tájszólást használni vagy hasonló dolgokkal próbálkozni elég nagy öngól lenne. A szlengben viszont meg lehet találni a párhuzamokat, így azzal igyekszem dolgozni. Szerencsére bőven van is mivel, gazdag a magyar szleng.
Welsh nem fogja vissza magát, ha a káromkodásokról van szó. Mindig mindenre van megfelelő magyar szó?
Törekszem a következetességre, de a folyamatos fuckozást azért persze muszáj cifrázni valahogy magyarul. Másfelől ezekből a könyvekből az is kiderül, hogy a közhiedelemmel ellentétben lehet kreatívan trágárkodni angolul is, ezért előfordul az is, hogy el kell venni az eredetihez képest, mert magyarul már természetellenes lenne. Ritmusbeli különbségek is akadnak, de a végére azért szerintem sikerül kijönni egálra.
Kapcsolódó cikk:
Az új könyv, A sziámi ikrek szexuális élete fordítói szemszögből mennyire volt más, mint mondjuk a Mocsok?
Az a könyv teljes egészében az USA-ban játszódik, a szereplői is amerikaiak, és a nyelvezete is igazodik ehhez, úgyhogy sok szempontból más. Kicsit talán kevésbé vaskos és zsigeri, de nagyon markáns a nyelvhasználat abban is, hiszen a szerző is Amerikában él már egy ideje. Mivel az eredeti könyv amerikai angolban íródott, és amúgy is napjainkban játszódik a történet, a hétköznapi magyar nyelvű beszédben is előkerülő angol szavakat ott helyenként meghagytam angolul, és óvatosan, de valamivel modernebb szlenget is próbáltam használni, hogy egy kicsit azért érződjön a különbség a nyolcvanas-kilencvenes évek Edinburgh-jában játszódó sztorikhoz képest.
(A cikk eredetileg a Könyves Magazin téli számában jelent meg.)
