5 regény, amiből jobban megérthetjük Oroszországot

.konyvesblog. | 2015. január 20. |

Vlagyimir Putyin meglehetősen szűkszavú, ha irodalomról van szó, annyit viszont tudni lehet, hogy a történelem és a filozófia kiemelten érdekli, főként ha olyan orosz kiválóságok életrajzáról van szó, mint Rettegett Iván vagy éppen I. Péter cár. Ha kérdezik, megemlíti, hogy a XI. századi perzsa költő, Omar Khajjám lírája közel áll a szívéhez (kedves kötetét egyébként volt feleségétől kapta), emellett listáján Ernest Hemingway, Jack London és Jules Verne is megfordult már, hazafias érzelmeit pedig Tolsztoj és Dosztojevszkij sorolásával szokta letudni. Saját bevallása szerint kifejezetten élvezte Alexandre Dumas művét, A három testőrt, de állítólag egyszer, még 2006-ban látták a fiatal író, Zahar Prilepin egyik thrillerét, a Szankját is a kezében. A hozzá közel állók szerint viszont az elnök nem kifejezetten a betűk szerelmese.

Érdekes egyébként, hogy Putyin ízlése valamelyest leképezi az orosz társadalom irodalmi érdeklődését is – létezik már egy százas lista, amire bárki szavazhat a 100bestbooks.ru oldalon, jelenleg a lista első helyén Bulgakov áll és A Mester és Margarita, a top 10-ben Tolsztoj kétszer, Dosztojevszkij háromszor szerepel, Dumas Putyin által is kedvelt műve viszont kicsit lecsúszott, az 55. helyen feszít jelenleg.

Mutatunk öt könyvet, ami valószínűleg soha nem kerül fel a fényes homlokú KGB-tiszt kedvenceinek listájára, de kicsit jobban megérthető belőlük, hogy milyen is keleti barátaink élete. 

covers_39849_masolata.jpgVlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

2028-ban Oroszországban győzött a nemzeti eszme, és visszatér Rettegett Iván modellje. A Nyugati Fal mögött ismét a cár atyuska az úr, minden nyugati szabadságjogot eltöröltek, és működik az opricsnyina, a magánhadsereg, amelynek legfőbb feladata a könyörtelen büntetés. A regény egy Komjaga nevű opricsnyik egy napját meséli el, aki lecsillapítva kínzó másnaposságát elindul a szokásos napi fenyítő körútjára. Szorokin szürreális, kegyetlen regénye egyébként Szolzsenyicin híres lágerregényének, az Ivan Gyenyiszovics egy napjának a parodisztikus parafrázisa. Bár a szerző tagadta, hogy Putyin rendszeréről írta volna művét, az orosz viszonyokat ismerve lehetetlen nem gondolni arra, hogy valójában a jelenkori Oroszország szatírája ez a regény.

Interjúnk Vlagyimir Szorokinnal>>


Dmitrij Bikov: ZSD – avagy kié Oroszország

covers_90505_masolata.jpgA monumentális, csaknem egykilós, 745 oldalas regény szintén a jövőben játszódik. Méghozzá egy olyan világban, ahol az ország belső etnikai feszültségei felszínre törnek, és véres háború robban ki a varégok és a kazárok között. A harc már az elejétől fogva értelmetlen, de történelmi mítoszok és babonák már teljesen rabul ejtették az egymás kiirtásán fáradozó feleket, miközben a törzsökös lakosság várja, hogy a szemben álló ősellenségek végre döntésre vigyék a háborút. Bikov nem hiába dolgozott egy évtizeden át a regényen, hiszen a ZSD valóságos kultkönyv lett, és minden bizonnyal az egyik legkülönlegesebb és leghumorosabb utópia az utóbbi években, amely minden túlzása ellenére mégis rámutat arra a tényre, hogy a jelenkor Oroszországában milyen pusztító erejű etnikai ellentétek feszülnek.

viktor-pelevin-p51.jpgViktor Pelevin: P5 - Pindosztán politikai pigmeusai

Az orosz sztárszerző öt elbeszélését egybegyűjtő kötet borítóján nem véletlenül ékeskedik az Igaz történet alapján felirat. Az elképesztő fantáziájú Pelevin a Pindosztán politikai pigmeusai – Pá, pederaszták alcímű könyvében minden benne van, amiért az írót imádni vagy éppen utálni lehet: a csavaros, groteszk történetek színhelye minden váratlan és hihetetlen fordulat ellenére a jelenkori Oroszország. Az oligarchák uralta világban nemcsak a hatalom, de a bulvármédia és annak kritika nélküli fogyasztói is pellengére állíttatnak. Mindehhez persze nélkülözhetetlen a Pelevinre mindig is jellemző cybervilág, no és némi keleti filozófia.

Kritikánk a könyvről>>

859607_5_masolata.jpgDmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék

Miután az orosz fantasztikus irodalom egyik legnépszerűbb szerzője diszkréten visszautasította a felkérést, hogy vegye át Nyikita Mihalkov helyét Putyin tanácsadó bizottságában, gyorsan tett róla, hogy a hatalomnak még egyszer eszébe se jusson a neve, ha lojális értelmiségit keresnek. Ezzel a kötettel Glukhovsky sikeresen bizonyítja, hogy nemcsak a sci-fi műfajában képes nagyot alkotni. A népellenes mesékben pontosan mutatja be a korrupcióval átszőtt orosz mindennapokat. Az állami szintű népbutítást, a tekintélyelvűség elfogadását leíró történetekből természetesen nem hiányozhatnak azért a szerzőre jellemző fantasztikus elemek sem, de mindezek tökéletesen illeszkednek a nagyon is hihető elbeszélések cselekményébe. 

Kritikánk a könyvről>>

Interjúnk Dmitry Glukhovskyval>>

735666f_masolata.gifAnna Arutunyan: A Putyin-varázs

Az orosz-amerikai újságíró hosszú ideje igyekszik megérteni a jelenlegi orosz rendszer és az elnök titkát. Nem egyszerűen egy politikus életrajzát írja meg ebben a könyvében, hanem történelmi tapasztalatokból próbálja felfejteni a látszatdemokrácia működésének logikáját, bemutatni a mindent átszövő korrupciót, az elhatalmasodó bürokráciát. Feszegeti azt a kérdést is, hogy vajon a maffiaszerűen működő oligarchák irányítják-e ténylegesen Oroszországot, illetve azt, hogy mi a cár atyuska szerepét betöltő Putyin varázsának titka.

Kritikánk a könyvről>>

Szerző: Diószegi-Horváth Nóra

 A cikk eredetileg a KönyvesMagazin téli számában jelent meg.