Anna Arutunyan: A Putyin-varázs - Isten, hatalom, korrupció Oroszországban, fordította: Vígh Zoltán
Európa Könyvkiadó, 2014, 512 oldal, 3790 HUF
Van egy ország, ahol másképp mennek a dolgok.
Ahol minden kudarc külső ellenség műve; ahol a feljelentőből hamar vádlott lehet; ahol az íratlan szabályok felülírják az írottakat, mert az írottak betarthatatlanok, ezért tulajdonképpen mindenki bűnöző; ahol ha kritizálni mersz, rögtön azt kérdezik, ki áll mögötted; ahol a sikeres vállalkozásokra vércseként csap le az állam; ahol gyakorlatilag nem létezik - mert nem is létezhet - oknyomozó újságírás; ahol az apparátus ijedten pislog felfelé, miközben vadul vicsorog lefelé; ahol az apátia alapállapot, de azt sem lehet lelketlenül csinálni; ahol mindenre oda kell figyelni, mert rád is mindenki odafigyel. És mégis, ez az egész mintha senkit sem zavarna.
Anna Arutunyan könyve nem Vlagyimir Putyinról szól. Nem az emberről az elrajzoltan komor álarc mögött, mert róla semmit sem tudunk, de ha tudnánk, akkor sem számítana. A Putyin-varázs - bűnrossz - borítója a kortárs orosz valóság látszólag véletlenszerűen egymásra dobált epizódjait takarja, a vaku néha felvillan, a fény egyszerre világít meg évszázados múltat és groteszk jelent. A szerző mintha maga is távolról, kis meglepetéssel szemlélné az általa leírtakat, ritka személyes megjegyzéseiből irónia ugyanúgy dekódolható, mint őszinte csodálat. Kivonni persze ő sem tudja magát az egészből, ilyen opció nincs; a lapokon egy olyan világ körvonalazódik, ahol a dologban az is benne van, aki nincs benne, sőt. Ezt a rendszert - jobb híján nevezzük így, de a hivatalos terminológiával élve hívhatjuk akár szuverén demokráciának is - rakoncaként tartja össze akarva-akaratlanul az ún. nép - a sarki fűszeres, a kegyvesztetté válástól rettegő oligarcha, a közrendőr, a kismama, a politikus, az orvos, a rendőr, a munkanélküli, az őrült, a matematikus és a többiek. A hatalomnak hátat fordíthatsz, a szomszédaidnak nem. Az a kevés, aki mégis megpróbálja, különös helyeken találhatja magát. De ki akar hátad fordítani a hatalomnak egy olyan helyen, ahol az egyetlen stabil pont a hatalom ölmeleg, atyai biztonsága, az önmagát kisemberként definiáló kisember minden gondját és szomorúságát kegyesen átvállaló állam, csúcsán az álomszerűen távoli Vlagyimir Vlagyimiroviccsal, aki mindegy is, hogy kicsoda, a lényeg, hogy van. Állandó. A moszkvai újságírónő szerint élnek a világon olyan népek, melyek számára történelmi sajátosságok folytán egyetlen létezés elképzelhető, a hatalomhoz viszonyított létezés, de ezt saját lelki épségünk megőrzése érdekében jobb, ha nem fogadjuk el. Kötelességünk vitatkozni vele, mert ha nem tesszük, igaza van.
Szerző: Szabó Benedek