A halál az egyik legnagyobb tabu, és egy szülőnek mindig hatalmas dilemma, hogy melyik életkorban kezdjen el beszélni róla. Viszont már a hazai könyvesboltokban is elég sok olyan gyerekkönyv található, melyek fő témája a halál, a gyász és az elengedés – ezek közül mutatunk be most ötöt!
Patrick Ness: Szólít a szörny
Patrick Ness és Siobhan Dowd: Szólít a szörny, illusztráció: Jim Kay
Fordította: Szabó T. Anna, Vivandra Könyvek, 2012, 216 oldal, 2950 HUF
A lista legismertebb könyve talán a Szólít a szörny, melyet a 2007-ben elhunyt Siobhan Dowd ötlete alapján Patrick Ness írt. Hőse a 13 éves Conor, akinek az anyja halálos beteg, a családtagok pedig semmiféle támaszt nem nyújtanak a fiúnak abban, hogy akár csak egy kicsit is meg tudjon birkózni a rá váró veszteséggel. Az iskolában is pokollá válik az élete, egyre jobban elszigetelődik, egyetlen fix pont a mindennapjaiban a szörny, aki – ahogy az a szörnyeknek szokása – rendszerint nem sokkal éjfél után jelenik meg. A szörny viszont nem ijesztgetni akar, sokkal fontosabb feladata van, és rajta keresztül egy olyan dolgot tanul meg Conor, ami egész további életére kihatással lesz. Korábban ezt írtuk a könyvről: „Hogy hogyan élhetjük túl a halált, vagy egy tragédiát, hogyan élhetjük túl a néha legnehezebbnek tűnő valóságot, azaz magát az életet, arra nincsen tökéletes recept. Patrick Ness könyvében egy tragikus, ám kellő iróniával és némi humorral színezett történetet olvasunk. Egy olyan történetet, amit alig lehet túlélni. És Conor mégis túléli. Úgy látjuk őt, mintha egészen belül helyezkednénk el a lelkében (…), és gyakran mintha a szörnyhöz is egyre közelebb kerülnénk, hogy aztán egyszer csak elengedhessük őt is, mint ahogy annyi mindent elengedni kényszerülünk. A könyv végén az is kiderül, hogy Conornak sikerül-e elengedni azt, amit talán az egyik legnehezebb dolog elengedni az életben”.
Kolozsi László: Apufa
Kolozsi László: Apufa, illusztráció: Igor Lazin
Manó Könyvek, 2017, 44 oldal, 2490 HUF
Kolozsi László gyerekkönyvének két kisfiú a hőse. A harmadik főszereplő az ő életükben már láthatatlan, mégis a kötet minden egyes lapján jelen van. Ő a kisfiúk apukája, aki egy szívroham következtében váratlanul meghalt, vagy ahogy a kötet kezdőmondata fogalmaz: „egy hideg áprilisi reggelen diófává változott”. Bár az édesapa a maga testi valójában nincs velük, a gyerekeknek mégis vigaszt nyújt a tudat, hogy ebben a formában az életük része maradt. „Az Apufában nincs hollywoodi értelemben vett happyend, ez nem az a mese; van viszont megbékélés és elfogadás, egy komor, fájdalmas időszak lezárulásában pedig valószínűleg ez a legtöbb, ami gyerekkel és felnőttel megtörténhet” – írtuk korábban a kötetről.
Dezső Andrea: Mamuska
Dezső Andrea: Mamuska
Fordította: Szabó T. Anna, Csimota Könyvkiadó, 2010, 40 oldal
Fantázia és valóság képei keverednek a főszereplő kislány fejében, amikor felidézi azokat a történeteket, amelyek vele és az azóta elhunyt nagymamájával estek meg. Eszébe jut az árvíz, amikor Mamuskával kavicsokat dobáltak a vízbe (hiába veti közbe az anyja, hogy „Mamuska egy hónappal az árvíz előtt halt meg”), vagy amikor a vőlegényvásáron a nagymama megismerkedett a nagypapával. Az anyukája nem hiszi a meséket, de a kislány képzeletbeli barátai társaságában vigaszt talál. Ők akkor is mellette voltak, amikor Mamuska meghalt és a kertben búcsút vettek tőle: „A szél megállt, a csillagok forgása megtorpant egy pillanatra, hogy aztán mégiscsak újrakezdje a nappalok és az éjszakák váltakozásának lassú és biztos ritmusát”.
Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Fordította: Nádori Lídia, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2018, 155 oldal, 2699 HUF
Adott egy lány, aki sírásó apja miatt minden idejét a temetőben tölti, sőt, nemcsak, hogy örökké a sírok között kóborol, hanem még a temető mellett is lakik. Ami másban talán viszolygást vagy félelmet kelt, az neki teljesen természetes közege. Adott még egy fiú is, akinek ikertestvére balesetben veszítette az életét. A fiú nem tud még mit kezdeni a veszteséggel, órákat tölt a sír mellett és próbálja feldolgozni, amiről azt hiszi, sosem lehet. A gyász és annak megélése fontos eleme a kötetnek, ahogy a folytatás, a továbblépés lehetősége is, így Rosemarie Eichinger könyve hiába szól látszólag a halálról, végeredményben az életről is fontos dolgokat üzen. Olvass bele a könyvbe!
Benji Davies: Nagypapa szigete
Benji Davies: Nagypapa szigete
Fordította: Szabó T. Anna, Móra Könyvkiadó, 2016, 32 oldal, 2699 HUF
Benji Davies kötete látszólag egy varázslatos utazás történetét meséli el: egy Peti nevű kisfiú és a nagypapája egy titkos padlásajtón átlépve nyakába veszi a világot, átszeli a tengereket, és megérkezik egy meseszép szigetre. Együtt fedezik fel a sziget csodáit, és a kisfiú azt kívánja, bárcsak sosem kellene elmenniük, de tudja, hogy ez nem lehetséges. Ám legnagyobb meglepetésére a hazaúton a nagypapa már nem tart vele, és ott marad örökre a szigeten. Davies egy varázslatos utazás metaforáján keresztül mesél gyászról és elengedésről, és ezzel együtt azok emlékéről, akik egy életen keresztül velünk maradnak.
