A fában rejtőzködő apa is jobb, mint aki nincs ott soha

Ruff Orsolya | 2017. június 27. |

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apuka, aki egy hideg áprilisi reggelen diófává változott” – a meseszerű kezdés dacára ez az egyik legszívbemarkolóbb első mondat, melyet az utóbbi időben gyerekkönyvben olvastam. Kolozsi László már az Apufa első oldalán nem hagy kétséget afelől, hogy ez a könyv miről fog szólni. Hőse két kisfiú, Bence és Noé, akiknek váratlanul meghal az apjuk. Leáll a szíve, soha többé nem tér haza. Természetes reakció, hogy az anyukájuk sír és szomorú, a gyerekeket viszont látszólag nem viseli meg annyira a dolog: ők ugyanis tudják, hogy az apukájuk a kertben álló diófába költözött.

Kolozsi László: Apufa, illusztráció: Igor Lazin

Manó Könyvek, 2017, 44 oldal, 2490 HUF

 

Egy pszichológus ezen a ponton biztosan jól ki tudná mutatni a gyász különböző fázisait, a tagadástól egészen az elfogadásig, de a gyerekek ebben a történetben természetesen nem akarnak analizálni. Kolozsinál természetesnek tűnik fel, hogy az apuka a fába költözött, és bár testileg nem tud velük lenni, ebben a formában mégis az életük része marad. Ami a gyerekeknek vigaszt nyújt, ám az anyának kicsit sem: a könyv fontos témája még a gyász sokfélesége, és az, hogy a megfelelő támogatás mellett hagyni kell mindenkit a maga módján gyászolni. Az anyának végeredményben a gyerekei segítenek túljutni a legnehezebb időszakon, és paradox módon éppen a veszteség az, amely szemléletbeli változást hoz az életükbe.

Az Apufa ugyanis nemcsak a halál utáni mindennapokat mutatja be, hanem azt az időszakot is, amikor az apa még velük élt – elméletben legalábbis. Az elfoglalt orvosnak ugyanis nagyon kevés ideje jutott a családjára: ünnepszámba ment, ha az esti fürdetésre hazaért, nem volt ideje a közös játékra, hancúrozásra. Az ő halála döbbentette rá az anyát is arra, hogy változtasson az életén, és többet legyen azokkal, akik igazán számítanak neki. Ezen a ponton érdemes felidézni Kolozsi László szavait, aki a Facebookon azt írta, hogy az Apufánál tulajdonképpen nem is a gyerekek és a halál problémája foglalkoztatta:

„Egyszerűen egy apát álmodtam meg magamnak. Egy olyat, amilyet szerettem volna. Mert nem olyan jutott. Egy éves sem voltam, amikor apám lelépett. Hogy miért, nem tudom pontosan. Ritkán találkoztunk, és a találkozásaink valahogy félrementek. Emlékszem, egyszer, augusztus 20-án, együtt utaztunk a tűzijátékra, olyan tizenöt éves lehettem, kb, és mellettünk a buszon egy férfi megfogta apám elég helyes és kedves csajának a fenekét. Mire apám odament a pasihoz, és egyetlen rohadt erős, felülről érkező parasztlengővel lesújtott rá. A férfi elesett, vérzett az orra, mire apám lehajolt, és a földön fekvő arcába vágott még kétszer, amíg az könyörögni nem kezdett, hogy hagyja. És a csaja azt nem mondta, hogy elég. Apám felállt, és igen bosszús volt, mert elszakadt az óraszíja. Remegtem. Meg sem mertem szólalni. A legfurább, hogy pontosan emlékszem a tűzijáték minden pillanatára. Arra is, hol álltunk, kik álltak körülöttünk. Az Apufa látszólag arról szól, hogy mennyit dolgoznak az apák, sosincsenek a gyerekükkel, pénzt keresnek, nem érnek rá. De valójában nem ez a lényeg. Nem ezt akartam mondani. Hanem azt, hogy egy olyan apa, aki alig van otthon és keveset látni, keveset szól, mintha egy fában rejtőzködne, sokkal, de sokkal jobb annál, aki nincs ott soha. És akinek az árnyával még így is viaskodni kell.”

Az Apufának ezt a kettősségét (élet-halál, jelenlét-távollét, stb.) nagyon jól visszaadják Igor Lazin részben színes rajzai, melyek csak felerősítik a mese és valóság, álom és ébrenlét határán billegő figurák (és olvasók) érzéseit. Az Apufában nincs hollywoodi értelemben vett happyend, ez nem az a mese; van viszont megbékélés és elfogadás, egy komor, fájdalmas időszak lezárulásában pedig valószínűleg ez a legtöbb, ami gyerekkel és felnőttel megtörténhet.

Mutatunk pár oldalt a kötetből:

Apufa részletby konyvesblog on Scribd

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!