Könyves magazin 2014. nyár
Színes, 96 oldalas magazin, csak könyvekről és írókról
Mit találsz a magazinban?
- Grecsó Krisztián és a Viharsarok
- Interjú Sofi Oksanennel és Jo Nesbovel
- Saiid és a slam poetry
- X-Men és a másság
- A modern fantasy kezdetei
- Tízéves a Bogyó és Babóca
Fontos tudni!
- A magazint megrendelheted online kedvezménnyel: Bookline
- A Libri boltokban és újságárusknál is megvásárolható
- Még több infó a magazinról>>
Libri-Shopline, 2014, 96 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF
A Könyves Magazinban megjelenő K&V rovatunkban húsz kérdést teszünk fel íróknak, ismert embereknek könyvekről, irodalomról, kedvelt és utált szokásaikról, egyszóval az életről. Most Csányi Vilmos világhírű etológus, író válaszolt nekünk.
Mi volt ez első regény, amit az elejétől a végéig elolvasott?
J. F. Cooper: Az utolsó mohikán.
Csalódott már íróban? Kiben és miért?
Igen. Gyerekkoromban olvastam Felix Salten Bambi című könyvét, amely elkallódott, és én egész ifjúságom alatt úgy emlékeztem, csodálatos olvasmány volt az erdő állatainak életéről, mindig élvezettel gondoltam rá vissza. Nem lehetett kapni, mert újabb kiadások nem születtek. Azután a rendszerváltás elején megjelent, gyorsan belenéztem, hogy a régi varázst újra felidézzem, és néhány oldal után kiderült, hogy rettenetes giccset olvasok. Nagyon bosszantott.
Lehet jó író egy szörnyű ember?
Sok szörnyű ember van, miért pont egy író nem lehet az? Sőt továbbmegyek, a legtöbb jó író szörnyeteg. Képes lenne egy normális ember napi sok órányi munkával annyi sületlenséget tartalmazó többszáz oldalt összeírni? Ugye belátják, hogy rendes ember ilyet nem tesz, nem is képes rá.
Mellesleg nem tetszettek definiálni a “szörnyűt”, lehet, hogy maguk szerint én is szörnyű vagyok. Pedig élvezem.
Csányi Vilmos
- 1935-benszületett Budapesten, Széchenyi-díjas biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár.
- Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései.
- A kutyák viselkedéséről írt ismeretterjesztő regényei hatalmas sikert értek el. A Bukfenc és Jeromos, a Bukfenc mindent tud…, a Jeromos, a barátom és a Segítség, kutyás lettem! az állatszerető olvasók tízezrei számára tanította meg, hogy a kutyák igazi „szőrös gyerekek”.
- Tudományos munkássága mellett hosszú évek óta foglalkozik szépirodalommal, számos novellája és regénye jelent meg. Legutóbbi könyve, A tökéletesség illata Avilai Szent Teréz életéről szól.
Mely írók hatottak önre a leginkább és hogyan?
Van egy külön könyvespolcom, ahol azokat a köteteket tartom, amelyeket a legjobban szeretek, hogy mindig kéznél legyenek, ha valamelyikbe bele kívánok lapozni. Néhány tucat könyv van itt. Werfel, Thomas Mann, Karinthy, Hašek, Vian, Borges, Kafka és mások művei. Nem könnyű analizálni a művek hatását, ez nagyon összetett. Attól is függ, mint az előbbi kérdésből is kiderült, hogy milyen életkorban olvastam először, milyen személyes problémák közepette. Azt gondolom, kedvenceim mindegyike képes volt arra, hogy egy magába zárt, tökéletes világot konstruáljon, Thomas Mann József és testvéreit többször elolvastam, és olyannak tűnt, mint egy természeti képződmény, minden újrajárásnál találtam benne valamit, amit előzőleg nem vettem észre. Ha belépek egy ilyen konstrukcióba és megértem a belső világának nyelvét, az események logikusan következnek, a meglepetések, váratlan fordulatok is. Karinthytől tanultam iróniát, egy jó poénért az ember eladja a kedvesét is, ha van rá vevő. Werfelnek a Meg nem születettek csillaga című könyvét itthon csak egyszer, 1946-ban adták ki. Életem legkülönösebb olvasmánya, legalább harmincszor olvastam már, szinte kívülről tudom, mégis újra és újra élvezem. Egy magasan civilizált, érett, sok százezer évvel utánunk élő kultúra összeomlását mutatja be, abban a pillanatban, amikor úgy érzik, hogy eljutottak a csúcsra. Tulajdonképpen a ll. világháború problémáiról szól, de az emberiség létének, kultúrájának összes kérdése megjelenik benne, válaszok nélkül. Sokszor teszem próbára új barátságaimat, kölcsönzöm a Werfel könyvet, és ha nem látom szemükben az elragadtatott révületet, amikor visszaadják, hát megnézhetik magukat, lapos, érdektelen, kulturálatlan, merkantilista személyiségek.
Használ könyvjelzőt?
Gyakran.
Könyv / e-könyv?
A könyvnek nemcsak tartalma van, de szaga, terjedelme, súlya és fogása is, ami tudat alatt hozzájárul a történet élvezetéhez, ahogyan a meséknél sem mindegy, hogy kitől hallottuk annak idején. De nem vagyok az e-könyv ellensége sem. Más, apró előnyei annak is vannak. Egyszerre egy egész könyvtárat a hónom alá csaphatok.
Novella / regény / vers?
Ilyeneket olvasok. Az emberi evolúció során alakult ki az a tulajdonságunk, hogy szeretjük a történeteket, mert azok tapasztalatot, élethelyzetek megértését, eljárási módokat, érzelmekkel való küzdelmet vagy a szabad fantázia konstrukcióit nyújtják. Eleinte csak a mese, a mítosz elbeszélése elégítette ki ezt a vonzódásunkat. Mindegyiket sokszor kellett hallani, a jobbakat sohasem felejtettük el, a kultúránk részeivé váltak. Az írás és a könyvnyomtatás elképesztő választékot állított elő belőlük, és megnövelte a történetek lehetséges komplexitását, hiszen a könyvben vissza lehet lapozni. A novella apró remekmű, ha jó. A már ismert történetekre épít, csak akkor élvezem igazán, ha nagy olvasmányanyag van már a memóriámban, mert ez teszi lehetővé a novella kikristályosodását. A vers egészen más. Szavaival érzelmi hálózatokat szikráztat fel az elménkben, olyan mint a zene, csak nekem szól, csak engem érint meg, az enyém.
Szerző: Szekeres Dóra
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2014. nyári számában jelent meg. Teljes terjedelmében elolvasható a magazinban.
