Rambo-Köbükivel támad a magyar képregény

-Szűcs Gyula- | 2011. március 29. |

B
Pinkhell #7
A Magyar Képregény Akadémia lapja

MKSZ, 2010, 66 oldal, 1500 forint

Milyen lett volna, ha az új Kockásként beharangozott, populáris, ámde méregdrága ZAP összebútorozik az éveken át csak egylövetű, köldöknézegetős sztorikat közlő, kizárólag rendezvényeken meg eldugott comic shopokban árult Pinkhell-lel? Ilyen, mint a hetedik szám: zombikalózokkal, csöcsökkel, lézerfegyverekkel, meg egy Pif-kompatibilis ifjúsági képregénnyel megpakolt, pofás kis képregényantológia, ahol a művészi zsebhokizás helyett végre(?) igazit is kapunk, és még Mézga Géza XXX. századbeli rokonát is lepippantja egy luxuskurva.

Persze a harsogó PINKHELL címről még mindig hamarabb asszociálunk egy elmegyógyintézetben megrendezett transzvesztita show-ra, mint a Magyar Képregényakadémia oszlopos tagjainak antológiájára, de most már tökmindegy. Egy 4 éve futó, bejáratott brandet nem szokás csak úgy kidobni az ablakon, azt meg időközben már magam is megtanultam, hogy az antológia-címadás még a szóvicckényszeres filmcím-fordítókénál is hálátlanabb meló.

A borító határozottan vevőcsalogatóbb a korábbiaknál, ami persze nem véletlen. A reklámbizniszben utazó Cserkuti Dávid tudta, mi kell ide egy iszapmikulás közelije, egy ronda szilikonmell vagy a zöld pizsamás, bizarr kis gnóm helyett: izmos hős nagy flintával, meg persze a Kinley- és Unicum Next-kampányok bombanői (a művész úr most már elkezdhetne akár képregényeket is gyártani, ötlete és tehetsége bőven lenne hozzá).

A címlapon feszítő kiberzombi amúgy a kötet nyitóképregényének főhőse: a Sea Zombies című kifordított Odüsszeiában ő és a kalóz cimborái - egy polippal összevarrt élőholt, egy dagadt kannibál és egy cowboykalapos rockzenész-féleség - próbálják túlélni a tengeri szörnyekkel, vulkánlakó gigaférgekkel, régi barátokkal és egy maga alá rondító, kizárólag hieroglifákban társalgó démonistennel való találkozásokat. A 14 oldalas képregény az antológia mintadarabja: Fórizs Gergely lendületes panelkezelése és visszafogott színvilága az oldszkúl akcióképregények legszebb hagyományait idézik, és bár Andok Tamás sztorija több helyen is megbicsaklik (gyakran ismétlődő, már elsőre is béna beszólások; a szép panorámát és a hajójukat emlegető szereplők egy panoráma és hajó nélküli panelen, stb., stb.), a kalózos-lövöldözős téma iránt fogékony olvasó egyértelműen kíváncsi folytatásra.

 

Bár a Pinkhell 7 is bűzlik a korábbi számok „Haver, van új képregényed? A téma mindegy, lehozzuk, csak küldjed!”-típusú szerkesztési elvétől, néhány markáns stílusú szerzőnek hála, valahol már körvonalazódni látszik egy sajátos Kockás-Vampi hibrid. A szépemlékű ifjúsági magazin örökségét a főállásban animációs műfajban utazó Fritz Zoli viszi tovább: Korhelyhajhászat című négyoldalasa szívmelengető rajzstílussal és humorral idézi fel a francia ifjúsági képregények hangulatát. Számomra ez volt a kötet legjobbja, egy szerencsésebb sorsú univerzumban simán ott lenne a helye a havi betevő Pifünk, Taraónk és Dr. Justice-ünk között.

A Vampi Komix Magazin csöcsökben, vérben és humorban tobzódó stílusa több Pinkhell-képregényben is visszaköszön. A legemlékezetesebb ezek közül Csordás Dániel tízoldalasa, A sátán pecsétje, ami zseniálisan ötvözi a 80-as évek magyar metálborítóinak karcos stílusát az alkimista-okkultista-ezoizé könyvek bizarr fametszeteivel.

Persze biztosan lesz olyan fanyalgó, aki morbidnak találja majd, hogy a patinás nevű Magyar Képregény Szövetség hivatalos fanzinjában a bőrkabátos ördögvillázók egy kleptomán, pult alá recskázó könyvtáros tatát készülnek feláldozni, de az legyen az ő bajuk.

Haránt Artúr A csomag című, katonás képregénye a Magyar Honvédség pályázatára készült, így kötelező jelleggel belekerült egy szájbarágós "Nagyon vigyázz, ha döglött állatot/eldobott ládát látsz az út szélén, mert a gonosz terroristák szeretik ezekbe rejteni a bombát!"-típusú lövészárok-kisokos, de a látványos rajzstílus, a jópofa narráció (kiskölyök nagyot kamuzik a katonáskodó bátyja kalandjairól) na meg az inváziós sci-fiket idéző harci robotok miatt ez is szépen besimul a kötet geek-képregényei közé. A másik Haránt-mű, a Fórizs Gergellyel és Koppányi Péterrel közösen jegyzett Bluestrip viszont nemcsak a címében, minden képkockájában agyzsibbasztó szóviccekkel sokkol, így hiába a látványos festmény-stílus, ez a képregény ide teljesen fölösleges volt.

Az egy képkockába jutó csöcs- és agyatlan lövöldözés-számláló a Geek-Varga Zsolt duó Atomókor című szösszenetében pörög az egekbe. Talán túlságosan is, és az azért már nagy szó, ha pont én panaszkodom az émelyítő mennyiségű lézernyaláb, ribanccsizma és popkulturális kikacsintás miatt. Kedvenc hazain gyártású sci-fi sorozataink szereplői egy XXX. századi, mészárolós valóságshowban tűnnek fel, de míg Rambo-Köbüki kényszeres rímes beszéde egy darabig vicces, Aladár pöcsvakarása vagy Pirx kapitány lelövése már egyáltalán nem az. Oké, értjük, itt most a napi nézettségcsúcsért az anyját is élő adásban megerőszakoló, embertelen mennyiségű mocskot a pofánkba hányó médiacézárok ekézése zajlik. De a Halászbástyát leamortizáló robotdinó meg a Duna-parti felhőkarcolók nálam az utóbbi évek legstílusosabb Pinkhell-képregénykockáinak számítanak, mert végre bemutatják, hogy Budapest is lehet jó scifi-helyszín. Ilyesmiből nyugodtan jöhetne több is, például a túllihegett poénkodás rovására.

Felvidéki Miklós legújabb Noname képregénye a rókafejű álmodozóval a főszerepben ígéretesen indul, aztán ordas klisébe hajlik. Miki túlságosan jól rajzol ahhoz, hogy a tehetségét egy "A veszedelmes dzsungel, ahol végre igazi, halászó-vadászó, természetet leigázó ősmacsó lehetsz, valójában csak egy virágbolt, te pedig felnőttként abbahagyhatnád végre a saját kis világodba menekülést!"-típusú, unalomig ismert történetre fecsérelje. Ráadásul a blogja tele van retro future rókákkal és Mike Mignola-hommage ponyvasztorikkal, úgyhogy legközelebb akár ezekből is leadhatna valamit a popularitást zászlajára tűző Pinkhellbe.

Ez kéne a Pinkhellbe! (forrás: keplegeny.blogspot.com)

Szabó Jenő és Fabe űrhajós sci-fije, a Fülledt világűr szintén ígéretesen indul. A rajzok rendben, hormontúltengő kapitány és leszbikus hajlamú női tisztek klausztrofób szituációja szintén rendben, aztán hirtelen vége mindennek. Sokszor leírtam már: nem sok értelmét látom a magyar antológiák kedvenc műfajának, az egylövetű sci-fi, fantasy és egyéb zsánertörténeteknek, hiszen ha nincs egy erős cliffhanger a sztorik végén, akkor mégis, mi készteti arra az olvasót, hogy megvegye a következő Pinkhellt? Ezt a hibát Vincze Nóra A maszk című négyoldalasában botrányosan csúnyán (filctollal?) kihúzott kontúrokkal, halálosan unalmas sztorival és némasággal tetézi. Nettó helypazarlás az egész, az olyan agyoneffektezett és szövegben is maximumon pörgő képregények mellett, mint az Atomókor, ez a pár oldal kifejezetten ronda és semmitmondó, úgyhogy ne is vesztegessünk rá több szót.

Itt vannak még a kötet comic stripjei is. Nagyon kilógnak a hetedik szám Kockás-Vampi-Zap szentháromságot idéző koncepciójából, de ami még rosszabb, meg sem közelítik az ismertebb külföldi vagy magyar egysorosok humorát. A Pen Clubra még talán rá lehet fogni, hogy vicces, a máskor zseniális Haragos-madaras Stripeken viszont még csak el sem mosolyodtam. A Mélypont pedig valóban a kötet mélypontja: modoroskodó, izzadt nagypapahumor, aminek a helyét nyugodtan ki lehetett volna tölteni valami kedélyes lövöldözéssel, vagy legalább Csordás Dani webcomicjaival, mert az utóbbiak tényleg fergetegesek, élükön a mostani Pinkhellben másodközölt Machetével.

A Pinkhell-stáb sajnos hét szám után sem tudta még eldönteni, hogy most akkor a 20-30 év körüli, képregényes kemény magot kiszolgáló, sci-fi/fantasy/horror sztorikban utazó tematikus geek-antológiát, vagy egy minden korosztály számára kellemes strandolvasmányt kínáló Kockás-örököst, esetleg továbbra is csak a haverok portfólióját hizlaló, belterjes kamukiadványt akarnak-e félévente összehozni. 2011-ben azért jó lenne a mostaninál letisztultabb koncepcióval feltámadni.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!