A kulturálisan egyedi délszláv nő

Valuska László | 2011. január 04. |

B

Irina Vrkljan: Selyem, olló; Marina, avagy az életrajzról

Fordította: Radics Viktória, L'Harmattan-Bóra Könyvek, Budapest, 2010.

 

Van egy nő, beleágyazva a bajszos, tespedősen kényelmes patriarchális társadalomba és még sokféle, színes kulturális hagyományba. A nő megírja önmagát, nemcsak azért, hogy elbeszélje saját, tanulságos történetét, hanem hogy megteremtse önmagát és az általános nőt. Irina Vrkljan 1930-ban született írónő, gyerekkorát még a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban töltötte, de élt Tito Jugoszláviájában is, majd Nyugat-Berlinben. A férfivilágról és a benne megbújó, hangját és így személyiségét kereső nőkről szól Irina Vrkljan, a L'Harmattan Bóra Könyvek-sorozatában megjelent kötetének két írása, a Selyem, olló és a Marina, avagy az életrajzról című szöveg is.

A Selyem, olló történetének középpontjában álló nő mesél gyermekkoráról, házasságáról, kapcsolatairól, köztük a férjéről és apjáról, akik állandó nyomást jelentettek életében. Az elbeszélő a lánytestvérekről is mesél, akik ugyanúgy áldozatai lettek a férfihagyományoknak. A Vrkljan írta történet olyan passzív elnyomást ábrázol, amelyből nehezen és sok áldozattal lehet csak kitörni. A Marina, avagy az életrajzról című szöveg pedig vállaltan önéletrajzi írás, amely mindig is attól volt sokkal izgalmasabb számomra, mint a többi műfaj, hogy az önéletrajzi szövegekben mindig ott van az az olvasóval kötött szerződés, hogy ez, amit olvasunk, megtörtént. Innentől kezdve nem is érdekel, ha nem.

A Bóra Könyvek-sorozatban csak délszláv női prózát ad ki a L'Harmattan, vállalásuk fontos irodalmi és politikai aktus is. A könyvek által megismerjük azt a világot, amelybe pont közelsége miatt nem, vagy csak nagyon nehezen látunk bele, legyenek azok a volt Jugoszlávia társadalmi és politikai mechanizmusai, vagy a patriarchális viszonyok alól önként kilépő nők történetei.

A szerkesztők élénken fordulnak a délszláv próza felé, és a könyv elolvasása után én is még élénkebb lennék, ha megpróbáltak volna igazán képzbe hozni. Nem kapok teljes választ arra, miért igazán fontos Vrkljan, miért fontos a délszláv női önéletírás, és mit jelent ez számunkra Magyarországon. Azaz pontosítok, a választ az utolsó kérdésre meg tudjuk adni: a történelembe ágyazott, kulturálisan meghatározott, és ezért teljesen egyedi nő által felvetett problémák nálunk is jelenlévők.