Szvoren Edina: A szégyen az egyik legalapvetőbb társas képességünk

Szvoren Edina: A szégyen az egyik legalapvetőbb társas képességünk

Forgách Kinga | 2018. július 25. |

„Az a pszichológiai érzék és kíméletlenség, az a mindent átható tekintet, amely Szvoren Edinát jellemzi, egyszerre hatol be az ember és az emberi kapcsolatok legmélyére, és egyszerre képes bármit érzékeltetni a maga banalitásában is” – írja Kiss Tibor Noé a Verseimről. Bár a cím nem ezt sugallja Szvoren Edina ezúttal is novelláskötettel jelentkezett, amelyben – a jó versekhez hasonlóan – minden mondatnak tétje van.

Szégyen A szégyen, a bűntudat az egyik legalapvetőbb társas képességünk. Olyannyira velejárói az emberi létnek, hogy inkább a szégyentelenség és a lelkiismeretlenség ábrázolása szokott lenni az igazi írói kihívás. Azt hiszem egyébként, hogy a szégyen sok esetben kifejezetten hangsúlytalanul van jelen az írásaimban – ebben persze tévedhetek –, és az embereim éppenséggel úgy szégyenkeznek, mint ahogyan a szomjukat oltják, kinéznek az ablakon, vagy a járáshoz használják a lábukat. Ha pedig mégis hangsúlyosabban jelenne meg itt-ott, akkor a jelek szerint gyakran lyukadok oda ki, hogy – mint ennek az új kötetnek az egyik novellájában – szégyenkeznek ugyan a szereplőim, de bűntudatot érezni nem képesek. Holott gyanúm szerint az olvasó elvárná tőlük. Körmönfont dolog a fikció, egy írás sokszor úgy szól valamiről, úgy emel ezt-azt az úgynevezett témájává, hogy az olvasó hiányérzetei körülrajzolnak valamit, ami nincs is ott. Ez a fajta írásmód legalábbis, amire a kezem rááll, nagyon gyakran teszi témává az olvasó legsajátabb reakcióit.

Szvoren Edina: Verseim - Tizenhárom történet

Magvető Könyvkiadó, 2018, 206 oldal, 3299 HUF

 

Kíméletlenség Bevallom, tanácstalanul állok az olyan visszajelzések előtt, amik a szövegeim kíméletlenségéről, őszinteségéről beszélnek, vagy akár azt állítják, hogy az írásaim nyomasztóak vagy egyenesen traumaszövegek. Sosem cél kíméletlennek lenni, de gyengédnek és szórakoztatónak sem. Az írói perspektívából ezek nem lényeges kérdések, nem tudok velük mit kezdeni.

Trauma Én nem traumákat írok, de lehetséges, hogy az olvasó traumákat olvas. És jól teszi, miért ne – de ez az ő konstrukciója, az ő történetéből következő lelki immunitásnak az imitált összeomlása, nem az enyém. (Ó, az másmilyen lenne.) Egyébként sem gondolom, hogy létezne egy traumaméter, amin abszolút értékkel szerepelhetne a halál, a születés vagy bármilyen életesemény. Nyilván létezik olyan összefüggés, hogy ha egy írás intenzív – márpedig azt, hogy szinte mint egy versben, minden mondatnak tétje legyen, igazán fontosnak tartom, –, akkor az eseményei máris könnyebben olvashatók traumának. Ami pedig a szintén gyakran emlegetett őszinteséget illeti, ezt a szót én csak a való élet való tárgyaira és tudattartalmaira vonatkoztatva tudom értelmezni. Hazudni vagy őszintének lenni én legalábbis csak mint zenetanár, interjúalany, adófizetésre kötelezett természetes magánszemély vagyok képes.

Szvoren Edina: A varródobozban nincs hely éjjeli állatoknak

Észrevettük, hogy a barátnőm jön az utcán, mert éppen az erkélyen álltunk. Béni remegett az izgalomtól, Anya, Anya, rikoltozott. Sok mindent engedek neki, mert elég nehezen jött össze. Hosszú tanakodás után egy közös barátunk spermáját fecskendeztük a barátnőm hüvelyébe.

Béni azt mondta, még mielőtt megláttuk volna Anyát, hogy mindenben rejtőzik egy bagoly. Ez új volt. Rámutatott a régi rádióra, aminek két beépített hangszórója is van az elülső oldalán, és megmagyarázta nekem, hogy ezek a kerek hangszórók a bagoly szemei. Aztán körbe kellett járni a lakásban, és megkeresni a többit. Mindet. Bagoly rejtőzött a kétfülű bögrében, de az ollókban is. Később kiálltam Bénivel az erkélyre, és utcai baglyokat kerestünk. A karomba vettem, hogy jobban lásson. Észrevettünk egy nénit, aki kétkerekű bevásárlókocsit húzott maga után. A néni fölnézett ránk, és nem értette, miért kiabál Béni. Tulajdonképpen én is élveztem a dolgot. Az autók alatt két bagoly is bújt, a kerekeken keresztül lestek kifelé. Jöttek-mentek a járművek, a kézi targoncák, a duplakontyos balettnövendékek. Kirajzottak a baglyok.

Aztán láttuk meg Anyát. Korábban jött a szokásosnál. Hozta a memóriapárnát, zacskóstul ölelte magához. Rögtön észrevettem, hogy nem stimmel vele valami, de nem jöttem rá, mi az. Amikor a barátnőm meghallotta Béni hangját, fölnézett ránk, és a szája elé tartotta a tenyerét. Csókokat helyezett rá, aztán sok-sok levegővel szélnek eresztette őket. Béni kérdezte, hogy mit csinál. Mondtam neki, hogy csókot hint nekünk.

Béni lekéredzkedett a karomból, és szaladt, hogy kinyissa az ajtót. A barátnőm gyalog caplatott föl a harmadik emeletre, amikor pedig belépett a lakásba, eltúlozta a fáradtsága mértékét. Jócskán rátett egy lapáttal, mert azt Béni is, én is szeretem. Úgy lógtak a karjai, mint a súlyos, vasból készült hajóhorgonyok. Segítettünk neki kipakolni. Vett kecsketejet és kakaóport, meg egy piros iratpapucsot Béni logopédiai holmijának. Kartonkártyák, színes munkafüzetek, filcek, posztókorongok. Béni ráállt Anya cipőjére, és megölelték egymást. Ne hátráltass, mondta a barátnőm, mert tudja, hogy Béni szereti ezt a szót. Néztem a barátnőm arcát pakolászás közben, de nem találtam rajta semmit, ami másképpen lett volna, mint reggel, amikor elment. Kivettem a kezéből néhány dolgot, lisztet, diabetikus lekvárt, hogy a kamrába vigyem. Kaptam egy puszit a számra. A zabpelyhes papírzacskó kihasadt, nejlonba kellett tenni.

Anya kibújt a szandáljából, és mosdani ment. Béni vele tartott, közben a csókhintést gyakorolta. Benéztem utánuk a fürdőszobába. A barátnőm térdig göngyölt nadrágban ült a kád káváján, és mosta a lábát. Néztem, mi a furcsa rajta, mi hiányzik a ruhájáról, de semmit nem találtam. Béni közben elszédült, megmarkolta a mosdót. Azt mondta, rengeteg levegő kell a csóknak, hogy messzire szálljon. Kicsit elszomorodott, amiért a csókokból ilyen hamar kifogyott. Aztán kiküldtem őt Anya papucsáért. A kádhoz léptem. Megsimogattam a barátnőm hasát, meg a mellét a póló és a melltartó kosarán keresztül, megpusziltam a nyakát ott, ahol az erek futnak. A szaga ugyanaz volt.

A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/.2 számában jelent meg. 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!