A-
Hihetetlen Pókember - Az új Bosszú Angyalai?
The Amazing Spider-Man #519-524.
Írta: J. Michael Straczynski, rajzolták: Mike Deodato, Joe Pimentel és Tom PalmerKingpin kiadó, 2009, 136 oldal, 2990 Ft.
Gyógyíthatatlan Babylon 5-rajongó vagy? 92-ben olvastál utoljára Pókembert? Akkor azonnal futás a legközelebbi könyvesboltba, mert a Kingpin Kiadó elhozta neked az utóbbi évek egyik legjobb Pókember-sztoriját a Babylon 5 atyja, J. Michael Straczynski tollából!
Szuperhősök meg felnőttképregények terén nálam a DC/Vertigo mindig is köröket vert a Marvelre. A DC-nél már a 80-as évektől rábízták Batmant és a többi nagy húzónevet az Alan Moore- és Grant Morrison-kaliberű brit írózsenikre, később pedig több tévés forgatókönyvírónak is szabad kezet adtak, többek között a Lostot jegyző Brian K. Vaughnnak és annak a Jeph Loebnek, aki fénykorában olyan gyöngyszemeket alkotott, mint Schwarzi Kommandója, meg a Long Halloween című Batman-klasszikus.
A Marvel-főnökség csak 2001 környékén rött rá, hogy a képegényrajongó sorozat-forgatókönyvírók valószínűleg jól értenek a karakerközpontú történetmeséléshez, a jól ismert szereplők jellemének elmélyítéséhez, meg az epizód végi giga-cliffhangerek bedobásához, ezért a Babylon 5 író-producerére, Michael Straczynskire bízták a legsikeresebb Pókember-sorozatot, a The Amazing Spider-Mant. Straczynski egészen 2007-ig írta a Hálószövő kalandjait, aztán átkerült vezető írónak a Thor képregényekhez, hogy valaki szedje végre ráncba a viharisten megtépázott hírnevét (az újításként beemelt hard fantasy-elemekkel elsöprő sikert aratott a rajongók körében, de erről majd máskor). A Kingpin nemrég egy kötetben jelentette meg az Amazing Spider-Man 519-524. számait.
De miben is rejlik Straczynski zsenialitása?
Az egyik fő erőssége a karakterábrázolás, főleg az, ahogy esendő emberként képes bemutatni a legnagyobb hősöket. Nála a szuperembereknek ugyanúgy vannak sötét titkaik, megromlott párkapcsolataik, vagy peches napjaik, mint a közönséges halandóknak. Straczynski ráadásul bármikor képes szembemenni a kőbe vésett Pókember-kánonnal, és egy jó sztori érdekében radikális változtatásokat bedobni. A Kingpin-kötet nyitó epizódjában például porig rombolja May néni otthonát, Peter szülőházát, majd miután nagynénistül-feleségestül beköltözteti a csóró Pókembert a Bosszú Angyalainak főhadiszállására (ez már ugye alapból szül egy csomó konfliktust), összehozza az örökké Ben bácsit gyászoló öreglányt a Stark-rezidencia inasával, Jarvissal! Ugyanakkor a komor hangulat és a komoly érzelmek bemutatása mellett bármikor képes viccet csinálni az egész szuperhőslétből, és brilliáns párbeszédekkel megtűzdelt sitcom-jelenetekben porig alázni olyan popkulturális ikonokat, mint Rozsomák:
Straczynski emellett fanatikus scifi-, James Bond- és ponyvarajongó. Az Új Bosszú Angyalai? sztorija a Csak kétszer élsz és a Moonraker legszebb hagyományait idézi: egy titkos terrorista mozgalom, a Hydra (akiknek ugyanúgy polip a jelképük, mint a Bond-filmekben a S.P.E.C.T.R.E. bűnszervezetnek!) egy doomdsay machine-nel el akarja pusztítani a fél világot, hogy aztán zsarnokként uralkodhasson a maradékon.
A tipikus hülye világvége-fegyver természetesen most is egy rakéta, tele tífusz, lépfene és pestis- vírusokkal, amit - ahogy az a Főgonosz Kötelező Monológjából kiderül - az Ogallala víztározóba akarnak lőni, megbénítva ezzel 8 szövetségi állam teljes vízellátását. Hogy a Nagy Terv kivitezése alatt távol tartsák az okvetetlenkedő szuperhősöket, a földalatti klónozótartályaikban elkészítik négy Bosszúangyal (Amerika kapitány, Vasember, Thor, és az addigra már halott Sólyomszem) szuperhasonmását.
A főhadiszállásra Indiana Jones-módjára egyedül lemerészkedő Pókember itt már nemcsak a szokásos hülye vicceit nyögi be, rajta keresztül parodizálja Straczynski az 60-as évek teljes ponyvaregény- és képregénykultuszát. Peter Parker például azon töpreng amikor először meglátja a terroristák titkos bázisát, hogy a gonoszok miért tudnak mindig hipp-hopp felépíteni egy komplett alagútrendszert, miközben New York városvezetése éveket tököl a metróbővítéssel. Máskor meg odakiabál Thor és Vasember zöld klónjának, hogy "Hahó, a gonosz ikertestvér téma már rég kiment a divatból!"
A retróhangulathoz Mike Deodato, Joe Pimentel, és Tom Palmer sallangmentes rajzai, valamint Matt Milla zöld, barna és sárga színei is nagyban hozzájárulnak. Itt nincs harsány színorgia meg csöcs- és izomtúltengés, mint Michael Turner Supergirl-füzeteiben (a SHIELD-ügynöknő, Rozsomák, valamint Peter Parker és Mary Jane félmeztelen jelenete egyáltalán nem öncélú, dramaturgiailag nagyon is indokolt), sem eltúlzott gumicukor-emberek, mint David Finch Bosszú Angyalai-rajzainál. A 136 oldalba sűrített hat Pókember-sztori hűvös és elegáns, de ha kell, humoros és érzelmektől forró - mint egy jól sikerült James Bond-epizód.
