Gigamellek csapdájában

B-
Superman és Batman: Supergirl - Egy lány a Kripton bolygóról
Írta: Jeph Loeb, rajzolta: Michael Turner

Képes kiadó, 2008, 136 oldal, 2990 Ft.

 

A Képes Kiadó a Hush után egy másik, csillogó-villogó Jeph Loeb-képregényt is kiadott tavaly, amiben ismét felvonul a DC-univerzum összes alsógatyás szupermacsója és Playmate-alkatú hősőnje. Csak sajnos annyi benne az eredetiség, mint egy D-kosaras szilikoncsöcsben.

A Supergirl - Egy lány a Kripton bolygóról sztorija bárgyúan egyszerű: a korábbi (nálunk még kiadatlan) részekben a Földre hullott kriptoni meteorok egyike egy miniűrhajót rejt, a fedélzetén Kara Zor-Ellel, Superman unokahúgával. A még kiforratlan személyiségű, de máris Pamela Anderson-mellekkel rendelkező tinilány ugyanolyan erős, és ugyanúgy képes repülni, átlátni a falakon, meg szétolvasztani mindent a szeméből kipattanó lézersugarakkal, mint a nagynevű rokon,  Clark Kent, így nem csoda, ha Darkseid (a gonoszok Húsvét-szigeteki kőszoborra emlékeztető ura) átcsábítja a Sötét Oldalra.

Supergirl eredendő jóságában egyedül a végletesen naiv Superman hisz, aki a szinte már paranoiásan kétkedő Batmannel, a visespóló versenyen erősen dobogóesélyes Wonder Womannal, valamint a láncbikini helyett teljesvértbe öltöztetett Big Bardával az oldalán átruccan az Apokolipszra, és szétrúgja a gyerekrabló kőóriás seggét.

Loeb sekélyes történetét csak a látvány adja el. Minden oldalra jut legalább két  lengeruhás, tökéletes testű Barbie-baba, hatalmas mangaszemekkel, és még hatalmasabb dudákkal. A maradék képkockákban pedig az izomhegy Superman feszít, miközben Rejtő-hősöket megszégyenítő pofonokkal tanítja meg repülni a nyakába özönlő amazonokat/klónozott szörnyeket. Azaz Loeb úgy tesz, mintha a 80-as évek brit írói soha nem mutatták volna meg, hogy egy képregényben a jó történet is ugyanolyan fontos, mint a látvány.

Tény, hogy a rajzoló, a tavaly csontrákban 37 évesen elhunyt Michael Turner mestere az alulöltözött nőalakoknak, de itt most a gigamellek csapdájába esett: mivel már az első pár oldalon  is csak egy széthasogatott lepedővel takarja Supergirl bájait, a kötet hátralévő részében folyamatosan emeli a tétet, és annyi kivillanó tangát meg dekoltázst zsúfol a képregénybe, ami egy fürdőruha katalógusba is sok lenne. Ráadásul sokszor figyelmetlen: Wonder Woman az egészoldalas képeken úgy domborít, mint a hónap lánya a Playboy közepén, de a kisebb képkockákban már laposabb, mint Uma Thurman a Ponyvaregényben.

Amit meg Batmannel művelt a Loeb-Turner páros, az maga a Denevérmítosz megerőszakolása. Az éjszaka magányos lovagjából egy denevér-bumerángokat dobáló Vasembert csináltak,  és felszerelték a Mattel-játékok legbénább pengepajzsaival meg rakétahajtóművével, sőt, az egyik duplaoldalon még egy csatabárdot is adtak a kezébe. Hol van már a Norm Breyfogle-féle komor, sírkertekben és gótikus vízköpők árnyékában monologizáló Batman, aki zseblámpával tör be a rendőrség irattárába, hogy lenyújon valami fontos bizonyítékot a nyomozáshoz, és mire az őrök feleszmélnek, ő már réges rég távozott a tetőablakon át?

Bár a Denevérember szuperképességek híján sosem lehet Superman egyenrangú társa, a jó Superman-Batman történet nem ördögtől való dolog, hiszen már a Semic-es időkben is olvashattunk ilyet magyarul (lásd: a közös vámpírvadászos, illetve a Sötét lovag Metropolis fölött című sztorik).

De hogy ne csak fikázásból álljon a poszt, mindenképp említsük meg, hogy Jeph Loeb sztorija az unalomig ismert szuperhős-bunyók és egyéb klisék mellett egyvalamiben azért erős: az aggódó apa bemutatásában. Batman lelkiismeret-furdalástól gyötört figura, aki egyszer már elveszítette a nevelt fiát, a Robin-jelmezben rohangáló Jason Toddot. Superman pedig tipikusan az a fajta apa, aki mindenkit a falhoz akar kenni, ha a gyereke hasra esik az óvodában, és aki duplacsövő puskával várja a lánya első udvarlóját. Loeb ebbe a 2004-es történetbe sűrítette bele minden aggodalmát a súlyos beteg fia iránt - a szintén képregényírással kacérkodó Sam Loeb egy évvel később hunyt el rákban.

Kiknek ajánljuk ennyi negatívum után a Képes Kiadó Superman & Batmanjét? A pixeles Doom helyett überlátványos akciójátékokon felnőtt mostani tinédzsereknek, akik ma már legfeljebb csak a bolhapiacon tudják megvenni a 90-es évek Batman és Superman füzeteit. És persze minden 30 körüli képregénygyűjtőnek, aki nem akarja, hogy fejre álljon a Képes Kiadó. Hátha a csöcsös Supergirl-kötetek bevételéből kijön végre a Fabulák 2!