Mi történik, ha egy pszichiátert érdekel a művészet, és fáradságot nem kímélve utánamegy a festmények történetének? A választ Gerevich József Teremtő vágyak című könyvében találjuk. Huszonöt kapcsolat került a könyvbe: megismerjük az alkotót, és az őt inspiráló másikat, akit nevezzünk múzsának. Középpontban pedig egy alkotás áll, ami elindítja a gondolkodást. Egy festményt, illetve szobrot látunk, amit talán ismerünk.
Találkozhattunk már Gauguin A holtak szelleme őrködik című képével, de talán nem gondolkodtunk el azon, hogy a képen látható lány mitől retteg ennyire? Egyáltalán, hogy került Gauguin Tahitire, és ki volt számára ez a bennszülött hölgy, Tehura? Vagy például ki a Gerda Wegener Lili Elbe című festményén látható gyönyörű nő és milyen kapcsolatban állt a festővel? Hogy alakult a kettőjük élete? Barátnők voltak talán?
Gerevich József: Teremtő vágyak
Noran Libro, 2016, 159 oldal, 4990 HUF
Első mondat: Két üres szék indította el bennem e könyv megírásának gondolatát, Vincent van Gogh látszólag békés székei.
A szerző a pszichológiai jelentésre helyezi a hangsúlyt, de ahová jutunk, messze túllépi a képzeletünk határát. Nem könnyű vagy felszínes olvasmányt kapunk, alapos, követhető, de sok adatot és tényt tartalmaz. Kis idő múlva ráérzünk a szerző gondolkodására, és magával ragad a lelkesedése, letehetetlenné válik a könyv. Egymás után olvassuk a történeteket, mintha leskelődnénk a művészek mindennapjaiban, leginkább szerelmi életében. Némely részletet ismertük eddig is, de olvasás közben jövünk rá, hogy igazából alig tudunk valamit. Egy kíváncsi pszichiáter munkáját tartjuk a kezünkben.
Nem gond, ha valaki nem ért a képzőművészethez. Az előszó és az utószó segít keretbe helyezni az olvasottakat. Átható és figyelmes magyarázatot kapunk, meghagyva a teret a saját megfigyeléseinknek. A szerző értő partnerként kezeli az olvasót, de van mit mesélnie. Mintha egy előadásba csöppennénk, olyanba, ami valójában is kísérte a könyv bemutatóját.
Gerevich művészettörténész családban nőtt fel, nem meglepő tehát az érdeklődése, gyakorló pszichiáterként és addiktológusként pedig az érdeklődésen túlmutató gondolkodása. Vannak pillanatok, mikor nem tudjuk, egy emberi kapcsolatokról szóló pszichológiai művet tartunk a kezünkben, vagy ez még mindig egy képzőművészeti album. Az biztos, hogy mindegyik történetben közös, hogy az alkotót a múzsával való kapcsolata segítette művészetének kiteljesedéséhez. Ez a kapcsolat lehetett időleges vagy hosszútávú, a múzsát idővel elfelejtő vagy egy egész életen át szerető. A könyv nagyon szép kivitelű, így a képeket élvezhető minőségben nézhetjük. Csodás ötvözete egy pszichológia szakkönyvnek és egy művészettörténeti albumnak.
Szerző: Pálfi Andrea
