Miklya Anna: EloldozásJelenkor kiadó, 2010, 133 oldal, 1615 Ft
Az Eloldozás Miklya Anna első kötete. A szerzőt korábban leginkább a versei alapján ismerhette az olvasóközönség, ez azonban most egy kisregény, vagy inkább hosszabb elbeszélés, amiben alig van nyoma lírai hangütésnek. Az Eloldozás kiérlelt, jól szerkesztett próza, pengeéles mondatokkal, hitelesen felrajzolt karakterekkel és ügyes dramaturgiával. Az elbeszélés középpontjában az emberek finoman megfogalmazott, bonyolult viszonyrendszere áll.
Az első személyű narrátor egy fiatal lány, Borka Janka, aki egy baleset következtében elveszítette azt a fiút, aki a legközelebb állt hozzá. Janka és Csicsi kapcsolatának érzelmi telítettségét jelzi, hogy a lány hiába is próbálkozik, ezen a fiún kívül képtelen egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatot kialakítani mással. Noha tudatában van az adottságainak, kivételesen szép, intelligens és érzékeny, mégsem képes megtalálni a kielégítő és helyénvaló szerepeket. Az elbeszélés formája szerint olyan naplófélének tűnik, ami párhuzamosan veszi számba a közelmúlt, a távolabbi múlt és a jelen eseményeit. A naplóhoz való hasonlítás abban az értelemben azonban mégsem áll meg teljesen, hogy az események - a párhuzamosan futó szálak történései - nem lineárisan rendeződnek el: a feljegyzések sorrendje sokkal inkább valamiféle intuitív, mögöttes szerkezeti logikát követ.
Ha előképekről akarnék beszélni, akkor talán Kaffka Margitot, meg Szabó Magdát említeném a könyvvel kapcsolatban. Az ő szövegeikből lehetnek ismerősek azok a jellegzetesen érzelmi rezonanciák, amelyek az Eloldozásra is olyan jellemzőek. Intenzitásában ugyanakkor rokonságot mutat a szöveg Bartis Attila sikerregényével, A Nyugalommal is, és ezt a párhuzamot csak erősíti az Eloldozás nyitójelenete. Itt is, ott is egy temetésről van szó, a hamvasztásos eljárás mindkét esetben negatív előjelű érzelmi reakciókat hív elő.
A könyv alig több, mint százharminc oldal, rövid szövegről van tehát szó, a történet ellenben meglehetősen tágas. Ez a körülmény magában hordozza ugyan a kockázatot, hogy a szűkre szabott szerkezet, mit egy satu, túlságosan összepréselje a cselekményt, ám a túlfeszítettség az egészséges határon belül marad. Intenzitás, nagyon erős sűrítettség jellemzi a kötetet, ami végeredményben jól hat az olvasására. Pörgős, gyors, lendületes olvasmány ez, ugyanakkor erős figyelmet igényel a finomszerkezetek megértése, a bonyolult utalásrendszerek felfejtése. A szöveg sűrítettsége képies, szinte filmszerű hatást eredményez. Az elbeszélő egyszerű, pontos leírásokat alkalmaz, a víziót az egyszeri rátekintés éles figyelme hitelesíti. Ha az elbeszélő azt mondja, hogy a kocsi, amibe be kell majd szállnia innen a második utcában parkol, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy ott van, nagyon is ott van, már látjuk magunk előtt.
Az Eloldozás elbeszélő főszereplője, komoly érzelmi problémákkal kerül szembe. Ezeket a problémákat azonban igyekszik figyelmen kívül hagyni, tulajdonképpen úgy tűnik, az élet kiélvezésén kívül más nem érdekli. A regény első mondata is ezt az ellentmondásos életprogramot rögzíti: „Mióta Csicsi meghalt, gondolkozom azon, mit jelent élni.” Borka Janka látszólag simán átgázol azokon, akiket szeret, és akiknek a szeretetét élvezi. Zavarodott, bulimiás, nagyvárosi királylány, aki első ránézésre ellenáll mindenféle morális alapon nyugvó megközelítésnek. Másrészt, ha figyelmesen olvasunk, látjuk, hogy a Borka Janka apjának kifejlett vallási fanatizmusa, és a lány nyomokban felsejlő istenhite ellenpontot jelent annak az őrületes szexuális szabadosságnak, amit egyébként produkál. A regényben kimondatlanul is a bűnhöz való viszonyulás és az erkölcsi felelősségvállalás kérdése kerül előtérbe, az, hogy mit követhetünk el sajátmagunkkal szemben, és mit engedhetünk meg a szeretteinkkel szemben. Meddig terjed a büntetlenség határa, és hol kezdjük el öntudatlanul is büntetni magunkat az elkötetett vétkekért.
Szerk.: Miklya Anna a könyvesblog utóbbi időben ritkán író, de kedves szerzője, és bár nem szoktunk ilyet tenni, írtunk a könyvéről, még pedig azért, mert szerettük az Eloldozást, ezért nem osztályoztunk.
