Kiss Gergő, Dobos Sándor (szerk.), Nedbál Miklós (szerk.), Serényi Péter (szerk.): Életem a játék - Egy háromszoros olimpiai bajnok küzdelmei vízben és parton
Libri Könyvkiadó, 2014, 450 oldal, 3192 HUF
Fotó: Viló Zsófia
„Amikor gondolkodom a pályafutásomról, sportolói karrieremről, folyton arra a következtetésre jutok: elég lett volna egyetlen perc, egyetlen szavazat, egyetlen méter, egyetlen igen vagy nem, egyetlen apró gól, és minden másként alakul” – ezekről a percekről, voksokról, méterekről, igenekről és nemekről, találatokról szól a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kiss Gergely július elején megjelent, Életem a játék című könyve.
A Nedbál Miklós, Dobos Sándor, Serényi Péter által jegyzett kötet legnagyobb része az elmúlt 20 évet öleli fel, és három szakaszból áll össze. Tárgyalja Kiss gyerekkorát, a sportolói pályafutása kezdetét és a válogatott éveket, valamint a 2012-es olimpia utáni időszakot. A kitartás erejét szeretné megmutatni, írja a sportoló az előszóban, és ez sikerült is neki. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy 36 évesen is az első osztályú bajnokság egyik legjobb játékosa. (A RacioNet Honvéd máig aktív klasszisa 1992 óta játszik az élvonalban, a Tungsram színeiben mutatkozott be az OB I-ben. A következő lesz felnőtt pályafutása 23. (!) szezonja.)
„Ha nagy leszek, Dr. Kiss Gergely, olimpiai bajnok jogász leszek”
- hangzott el a nyolcvanas évek közepén egy Klauzál téri lakásban. Hősünk úgy tűnik, túlteljesítette a tervet. A szó szoros és átvitt értelmében is a sportág történetének egyik legnagyobb alakja lett - még nem volt 18, amikor már elérte a 100 kilót, a könyv végén található függelékben pedig csak az eredményei négy oldalt foglalnak el. Háromszor nyert olimpiát, nem éppen laza elfoglaltságai mellett elvégezte a jogi egyetemet és a doktori cím is összejött neki. Könyvéből kiderül, hogy termete és tehetsége ellenére is szorongott, és 1996-ig, későbbi felesége, a szintén vízilabdázó Valkai Anna megismeréséig és a későbbi példátlan sikereket elérő Kemény Dénes-féle szupercsapat összeállásáig kishitű volt. (Erről a szorongásról korábban Kásás Tamás is mesélt a könyvében.) A múltba tekintve viszont láthatjuk, hogy ő volt a mindent megnyerő válogatott egyik legbiztosabb pontja, akinek szinte soha nem remegett meg a keze. Az a legendás balos, melyet csak a medencében használt, hiszen a parton mindent jobb kézzel csinál. Azzal a ballal három olimpia elődöntőjében és fináléjában összesen 16 (!) gólt lőtt.
A könyvben olyan nagyságok és korábbi csapattársak tartják Kisst az elmúlt 20 év legjobb balkezes játékosának, mint az olasz Carlo Silipo, a montenegrói Drasko Brguljan vagy az amerikai Tony Azevedo. Ezek a nyilatkozatok kiemelt részei a könyvnek. A legtöbbet mégsem a sportolótársak, hanem a 18 éve mellette lévő feleség, Ancsa mesél - olyan, eddig nem ismert személyes, bensőséges történeteket oszt meg az olvasóval, melyek nagyszerűen illeszkednek a történetbe. Kiderül, hogy Ancsa mindent a férje sikeres pályafutásának rendelt alá, megtudhatjuk, hogyan éltek több éven át Olaszországban, Montenegróban, és mivel jár egy világhírű sportoló párjának lenni. Kettejüknek köszönhetően megérthetjük, pólósunk miért igazolt aktuális klubjához, majd távozott egy-egy állomáshelyéről. (Kiss eddig 11 csapatban szerepelt) Élmény olvasni a kislányaikról szóló részeket, az egyetemi vizsgasztorikat, a honvédos évek leírását, a kotori emlékeket, a csapattársak (Benedek Tibor, a Steinmetz testvérek), szakírók (Csurka Gergely, Hajdú B. István, Török László), a barátok (Für Anikó, Gesztesi Károly, Simon Kornél) beszámolóit.
Az 5 legjobb sztori a könyvből
1. Zala György kisfia mértékegységet csinált Gergőből. Azt kérdezi, ha valami magasat lát: „Hány gergőnyi lehet?”
2. Egy jótékonysági bulin Gergő a YMCA slágerére táncolt
3. A Szabadság, szerelem c. film forgatási szüneteiben gördeszkázott a medenceparton a kamerakocsival
4. Skype-on tanult meg szerbhorvátul a feleségével együtt
5. A londoni olimpiáról hazatérve egy Ford Mustang várta otthon
Megtudhatjuk, hogy sikerült 15 éven át a csúcson lenni a válogatottal, megkapjuk több, Gergő nevéhez fűződő győztes gól történetét, és arra is fény derül, miért nem nyertek tornákat a pekingi és a londoni olimpia előtt. Megható, hogy az ötödik hellyel végződő 2012-es olimpián sírógörcsöt kapott a második csoportmeccs, a montenegróiaktól elszenvedett vereség után. Ahogy írja, az 1998-as perthi világbajnokság és a 2004-es athéni olimpia óta (ami után le akarta mondani a válogatottságot) akkor sírt harmadszor a póló miatt, de ez volt a legfájóbb mindközül. A negyeddöntőben az olaszoktól kapott ki Kemény Dénes csapata. „Úgy éltem meg az olaszok elleni vereséget, mintha előtte egyetlen olimpiai bajnoki címet sem szereztem volna.” – hangzik a könyv egyik kulcsmondata. Kiss ekkor volt 35 éves, és háromszoros olimpiai bajnokként, világbajnokként, kétszeres Európa-bajnokként, háromszoros BL-győztesként - mindenen túl - nem jutott a legjobb négybe a magyar vízilabda-válogatottal. Ez a néhány szó megmutatja a sikerek titkát.
1300 tétmeccs, 18 éven át tartó válogatottság, összesen 388 válogatott mérkőzés, és közben a háttérben történtek összefoglalását kapjuk meg ebben az igényes könyvben. Még legalább egy éven át biztosan láthatjuk Gergőt a medencében, miatta is érdemes vízilabdameccsekre járni. E könyv ismeretének birtokában pláne.
Szerző: Takács Marci
