Nyúzott róka- és emberbőr [Valhalla-sorozat 4.]

B+
Howard Phillips Lovecraft:
A suttogó Cthulhu
Fordította: Kornya Zsolt

Valhalla Páholy, 2001

Új sorozat indult a Könyvesblogon: az Albatrosz- és a Galaktika-könyvek mellett kielemezzük egy nem kevésbé kultikus kiadó, az ezer nevű Valhalla köteteit is, a daliás 90-es évektől a 2001-es sírba szállásig.

Legutóbb a Stephen King-nevével eladott H.P. Lovecraft-novelláskötet mutattuk be a Valhalla-sorozatban. A pozitív visszajelzések miatt most felrúgjuk a kronológiát, és éveket ugrunk előre az időben. A 2001-es Suttogó Cthulhu volt ugyanis az egyik utolsó szög a Valhalla Páholy koporsójában: a kiadó előbb Val-ART-la, utóbb Árkádia Kiadóház néven futott, Novák Csanád pedig érdekházasságra lépett az egykori nagy ellenféllel, a szegedi Szukits kiadóval a hozományul kapott, brandmentő tőkeinjekció reményében. A "Hiánypótló scifi és fantasy klasszikusok, magyarul!"-elvet ekkorra már felváltotta az "Adjunk ki valamit kevés melóval sok pénzért, különben hó végén csődbe megyünk!"-hozzállás, így A suttogó Cthulhu már csak egy kétségbeesett és izzadságszagú újrahasznosítása lett a '93-as Cthulhu hívásának.

A Suttogás a sötétben, Cthulhu hívása, A sötétség lakója, A névtelen város és A kutya című novellák mellé (ezeket itt veséztük ki) mindössze a Patkányok a falban és A gonosz lelkész Kornya Zsolt-féle verziói kerültek be újdonságnak. Az igazi Lovecraft-rajongóknak azonban ez elég soványka kínálat volt, mivel a Patkányok a falban Máté J. György-féle fordítása már megjelent a '88-as Angolszász rémtörténetekben és a '95-ös Eryx falai köztben, míg Merényi Ágnes verziója a '89-es Lopakodó árnyakban volt olvasható, A gonosz lelkész pedig a kultikus 40. Galaktikában, Gálvölgyi Judit fordításában.

A Patkányok a falban egy 1924-es, korai Lovecraft-mű. Bár a középpontjában egy ősi, emberevő szekta áll, a novella nem kötődik szorosan a Cthulhu-mítoszhoz. Egyedül Nyarlathotep neve bukkan fel egy fél sorban, de Lovecraft itt még eléggé következetlen: azt írja róla, hogy egy vak, őrült isten, akit debil fuvolások ugrálnak körül az örök sötétségben - 11 évvel később ezt a leírást már Azathoth kapja meg A sötétség lakója című novellában. A főszereplő Delapore viszont már ízig-vérig lovecrafti hős: egy átlagember a ködös Massachusettsből, aki egyes szám első személyben mondja el, hogyan találkozott a földöntúli iszonyattal, miután visszaszerezte a régi, angliai családi birtokát, és egy régészekből és egyéb tudósokból szervezett csapattal a pincéjéből nyíló titkos ajtón át lemerészkedett a történelem előtti korok romjai közé.

A gonosz lelkész már egy jóval későbbi, 1933-as írás, ami szintén kilóg az életműből, mivel nem kötődik semmilyen szinten a Cthulhu-mítoszhoz. Valójában nem is novella, inkább részlet egy levélből, amiben Lovecraft részletesen leírta egy rémálmát a kevés barátai egyikének, Bernard Austin Dwyernek. Azért így is szépen felvonultatja a szokásos Lovecraft-kelléktárat: van egy okkult dolgokba fejest ugró narrátorunk, aki természetesen egyes szám első személyben meséli el, mi mindent látott az öreg ház padlásszobájában, ahová a helyiek csak vonakodva, meg persze egy csomó jótanáccsal ellátva engedték be kutakodni. A főhős először talál pár régi könyvet, a gerincükön olyan okkultista/alkimista húzónevekkel, mint Paracelsus, Albertus Magnus, Johannes Trithemius és Hermész Triszmegisztosz. Aztán felbukkannak mindenféle bizarr szertartást művelő kísértet-papok is, és miután az egyikükre a főhős rávilágít a magával hozott, radioaktív fényt kibocsátó "sugárvetítővel" (amit én 9 éve a nagy lelkesedés közepette simán sugárvetőnek olvastam), olyan átváltozás megy végbe, ami tökéletes lezárása egy sűrű és csapongó, lázálomból papírra vetett novellának.

A Valhalla egyébként még ugyanebben az évben belekezdett egy grandiózus vállalkozásba: a Szukits kiadóval karöltve, Kornya Zsolt szerkesztésével megjelentette a fanatikus gyűjtők számára készült három részes, keményborítós életműsorozat első kötetét, a féltéglányi H.P. Lovecraft összes művei 1-et. Aminek a folytatásait évekkel későb, a Valhalla megszűnése után a Szukits már egymaga volt kénytelen összefésülni.