A-
Aleksandar Zograf: Pszichonauta - Látomások a Balkánról
Nyitott Könyvműhely, 2006, 144 oldal, 2400 Ft.
Mivel én 2006 előtt csak Batmant, X-Ment, Dredd bírót és Sin Cityt olvastam, nem találkoztam sem Zograf Pszichonautájával, sem más, a kordzakósok által "etnikai önéletrajzi képregénynek" elkeresztelt cuccal. 2007-ben Marjane Satrapi Persepolisa mutatta meg, hogy az underground művészkedés is lehet egyszerre szórakoztató és társadalomkritikus, onnantól már imádtam a Persepolis 2-t meg a Maust is. A fesztiválos interjúnál viszont nem akartam beégetni magam Zograf előtt, hogy el se olvastam a korábbi kötetét, holott 4 évem lett volna rá, ezért gyorsan átpörgettem egy sör mellett a Pszichonautát. Ami veszettül jó, néhol még zseniális is, de mint minden mást, ezt is csak az első, legmeghatározóbb élményhez tudom hasonlítani. És bocs, Zograf, de önéletrajzi képregényben az iráni csaj még mindig verhetetlen.
A Pszichonauta és a Persepolis hasonlósága azért persze nem véletlen. Mindkét mű egy olvasmányosan összerakott, tudatos visszatekintés, amiben az író az egymás után sorakozó, rövid fejezetekben (ha úgy tetszik: képnovellákban) a meghatározó gyerekkori élményekről ír, bemutatja a várost, ahol felnőtt és ahol most él, és elmeséli, hogyan lett képregényrajzoló. Zografnál sincs ez másképp: az első történetben, a Gyerekkorom emlékképeiben a harminc körüli, menő underground képrgényszerzőt látjuk, ahogy a nagyszülei padlásán a régi lomok között megtalál egy 60-as évekből ottragadt reklámbrossúrát, ami elindítja benne a nosztalgiázhatnékot.
A Képeslap Pancevóból című sztori ezután bemutatja Zograf városát, a szellemjárta Pancevót, ahová minden útja után visszahúzza valami, a Szerb álmodozó és a Néhány emlékezetes álom pedig felkészítik az olvasót arra, hogy Zograftól nem áll távol az álomvilágban megtapasztalt furcsaságok "gyerekrajzokká konvertálása". (Erről az érdekes írástechnikáról, ami a pszichológiában hipnagogikus állapotnak nevezett, álom és ébrenlét közötti percekben lejegyzetelt furcsaságokra épít, Santito kolléga faggatta ki a szerzőt a Képregényfesztiválon. A villáminterjú a Literán olvasható).
A kötet visszaemlékezős-álmodós első felében szereplő, hoszabb sztorik (amelyekből néhányat Gordana Basta, Zograf felesége írt) és az azokat lezáró, a '91 és '95 közötti délszláv háborúról szóló Epilógus szépen megágyaznak a második felvonásba összegyűjtött Üdvözlet Szerbiából-gyűjteménynek, amikben Zograf gondosan dátumozott naplóbefjegyzésekbe, azaz egyoldalas képregényekbe sűríti mindazt a poklot, keserűséget és groteszk humort, ami átitatta a 99-es NATO-bombázás és újabb polgárháború vérgőzös mindennapjait: a szétlőtt gyárakat, a szünetelő buszjáratokat, a bombák típusát már a hangjukból azonnal azonosító átlagpolgárokat, és később a Milosevics-ellenes tüntetéseket.
Álmok és gyerekkori emlékek persze ezekbe a tusrajzokba is bőven keverednek, a kedvencem például a fenti, 1999. szeptember 5-i epizód, amiben Zograf Donald kacsa és más híres rajzfilmfigurák életét mutatja be a szétbombázott Szerbiában: "A bomba, amely ráesett Tom és Jerry házára, nem robbant fel, de szétzúzta az otthonukat. Tom és Jerry hajléktalan maradt, még a szomszédaik fél tonna robbanóanyag mellett kénytelenek élni. (Megtörtént Belgrádban)". Ez kérem, vérprofi tragicomic strip.
Zograf stílusa egyébként csak látszólag olyan, mint valami gyerekrajz. Nagyon sok képén látni, hogy mestere az anatómiának, és több történetébe is beleszőtte a rajziskolás vagy szobrásztanonc éveit. A kötet végén már színes képregényeket is olvashatunk tőle, amikbe beledolgozott mindenféle összeguberált régi fotót és plakátot: a Budapest című kollázsban egy "Csókollak" felirat harsog, miközben egy Bogart-Olivia De Havilland típusú pár mosolyog krizantémesőben, mellette pedig a Védd meg a proletárok hatalmát! plakát kalapácsos acélembere idézi fel a XX. század közepét. Zograf egyébként számos későbbi képregényét egy-egy bolhapiacon talált régi újság vagy fotó alapján készítette el - de ezekről majd az Elhasznált világ recenziójánál lesz szó.
