Egy gótikus rémmese Irakból, melyben paradox módon Frankenstein a legkevésbé érdekes

Egy gótikus rémmese Irakból, melyben paradox módon Frankenstein a legkevésbé érdekes

Ruff Orsolya | 2019. május 19. |

Ahmed Szadavi könyvében tulajdonképpen minden benne van, amire az amerikai és európai olvasók felkapják a fejüket, hiszen már eleve a címmel egy olyan rendkívül erős kulturális fogódzót nyújt, amelybe könnyű belekapaszkodni. Szadavi nem is vezeti félre olvasóit, hiszen a Frankenstein Bagdadban egy széles körben ismert nyugati irodalmi toposzt ágyaz be egy – ebben a kultúrkörben – jobbára teljesen ismeretlen politikai, társadalmi és kulturális közegbe. Regény egy igazi gótikus rémmese, viszont ha lehántjuk róla a fikciós elemeket, egyben szomorú látlelete is azoknak az életveszélyes és politikailag képlékeny mindennapoknak, melyek Irakot az elmúlt bő tizenöt évben jellemezhették. Ez a hét könyve.

A Frankenstein Bagdadban cselekménye egy egészen gyomorforgató, elkeserítő és egyben szürreális élményből bomlott ki. Egy fiatalember ugyanis besétált egy iraki halottasházba, hogy kikérje a fivére holttestét, aki nem sokkal korábban egy bombatámadásban halt meg. A hozzátartozót bevezették egy terembe, ami tele volt leszakadt és szétroncsolódott testrészekkel, majd mutattak neki egy torzót. Amikor a lesokkolt férfi azt kérdezte, hogy hol találja a halott fivére többi testrészét, az empátiáját már rég elveszítő kísérő csak körbemutatott a termen, és azt javasolta: „Vigyen, amit akar, és állítson össze belőle egy testet”.

Ahmed Szadavi: Frankenstein Bagdadban

Fordította: Gellért Marcell, Athenaeum Kiadó, 2019, 343 oldal, 3999 HUF

 

Ahmed Szadavi a LitHub-nak idézte fel az esetet, ami aztán utóbb bele is került a regénybe. Mindez 2006-ban történt, és ez volt az a pont, amikor megszületett az iraki Frankenstein története. A 46 éves Szadavi jelenleg is Bagdadban él, jelent meg verseskötete, készített dokumentumfilmet, ez pedig már a harmadik regénye, ami aztán meg is hozta számára a kívánt áttörést: 2014-ben elnyerte vele az egyik legrangosabb arab irodalmi díjnak számító International Prize for Arabic Fictiont, a legújabb hír vele kapcsolatban pedig az, hogy jelölték az Arthur C. Clarke-díjra.

Ahmed Szadavi (forrás)

A tényleges sztori egészen akciófilmszerűen indul: hatalmas robbanás rázza meg Bagdad belvárosát, a pokolgépes merényletben sokan meghalnak, a légnyomás miatt pedig rengeteg környékbeli épület megrongálódik. A felfordulásban szinte fel sem tűnik az a jelentéktelen külsejű, szánalmas kis alak, aki hirtelen lehajol, és még azelőtt felkap valamit a véres aszfaltról, hogy a tűzoltók vízágyúval lemosnák az utakat.

Ő Hadi, az ócskás, aki apránként megalkotja a Rémet, amely aztán egész Bagdad fantáziáját mozgásba lendíti. Ha hűek maradnánk Mary Shelley klasszikusához, akkor valójában ő lenne Frankenstein, az ember, aki életet ad a holtaknak, Szadavi ugyanakkor tovább táplálva a téves interpretációt (vagy inkább behódolva annak?), a Rém és a Névtelen elnevezésekkel illetett teremtménynek adja ezt a nevet is („… pedig Mahmud váltig állította, hogy a mesélő és a történet hőse, a Rém, akit ő Frankensteinnek keresztelt, egy és ugyanaz a személy”). A Rémet egy másik pokolgépes támadásban megölt férfi bolyongó lelke kelti életre, és ezzel együtt életre kel egy legenda is egy természetfeletti lényről, akit nem fog a golyó, és akinek legfőbb tápláléka a bosszú – egészen pontosan az, hogy megbosszulja azoknak a halálát, akiknek a testrészeiből végső soron összefércelték.

A Frankenstein Bagdadban igazi erősségét azonban mégsem ez a szál adja – sőt, az az igazság, hogy pont ez az a plot, ahol Szadavi a legtöbbször megbotlik, ahol bizonyos motivációk hátterét a homályban hagyja, amikor az ok-okozati összefüggéseket túlságosan lezserül kezeli (csak egy példa: a one-man-show-ban utazó Rémnek hirtelen lesz egy komplett magánhadserege, de azonkívül, hogy követői kvázi istenként tisztelik, sokat nem tudunk meg a belső mozgatóikról). A Rémnél viszont százszor érdekesebbek azok a karakterek, akikkel Szadavi benépesíti a könyvét: ott van például a már említett ócskás, Hadi, aki a környék legnagyobb hantása és akinek már akkor sem hisznek az emberek, amikor az igazat mondja. Vagy az ő szomszédja, egy Elisva nevű asszír keresztény öregasszony, aki húsz éve várja az iráni-iraki háborúba kényszersorozással elvitt fiát.

A bagdadi Frankenstein napról napra újrateremti önmagát

Az amerikai megszállás idején, a háború alatt félig rommá lőtt Bagdad utcáin Hadi, a hullarabló ócskás összegyűjti a pokolgépek szétszaggatta emberek testrészeit, és összefércel belőlük egy ép holttestet. Saját bevallása szerint így próbálja rávenni a kormány illetékeseit, hogy a testrészeket is temetésre méltó földi maradványoknak tekintsék.

De Szadavi panoptikumában természetesen helyet kapnak a zavarosban halászók is: egy újság világfinak tűnő, meggyőző modorú, majd váratlanul külföldre távozó és sikkasztással gyanúsított tulajdonosa, egy szállodatulajdonos, aki a sorozatos háborúk és merényletek miatt már tényleg csak a csodában reménykedhet, a külföldre távozott rokonok, akik mindent megtennének, hogy kimenekítsék szerettüket az országból (még ha az illetőnek esze ágában sincs elhagyni Irakot), egy spekuláns, aki kíméletet nem ismerve teszi rá a kezét minden olyan ingatlanra, amiből pénzt csinálhatna, vagy az ambiciózus tábornok, aki céljai elérése érdekében nem riad vissza az okkultizmustól sem. A sorban természetesen helyet kell kapnia Mahmud al-Szavadinak is, aki Szadavi egyfajta irodalmi alteregója, a regényben pedig egy feltörekvő fiatal újságíró, akinek valami titok lappang a múltjában. Idealista, aki hisz abban, hogy kemény munkával egy szép napon majd abba a pozícióba kerülhet, mint főnöke, a világfi laptulajdonos, és talán még a szépséges középkorú filmrendezőnő figyelmét is magára vonhatja.

Mindannyiuk életében valamilyen szinten szerepet játszik a Rém, aki idővel kitűnő céltáblája lesz a várost közösen ellenőrző különböző katonai és politikai erőknek:

„Szadrvárosban vahhábita terroristaként, Adammíjában síita szélsőségesként emlegették. Az iraki kormány szóvivői külföldi hatalmak ügynökét látták benne, az amerikai külügyminisztérium szóvivője pedig azt terjesztette róla, hogy csupán egy agyafúrt bűnöző, a régi rezsim híve, akinek az a célja, hogy az akcióival meggyengítse az amerikaiak pozícióit Irakban.”

A Rém utáni hajsza olyan, mintha metsző reflektorfénnyel pásztáznák a várost, viszont paradox módon nem az a legérdekesebb benne, amikor a golyóálló, összefércelt, poszthumanoid teremtmény feltűnik benne, hanem maga Bagdad és annak lakói. Azok az emberek, akik a 2003-as iraki háborút követő években megpróbálnak élni és túlélni ebben a nagy történelmi múltú, de mára már életveszélyessé vált városban. Ezek az emberek egy olyan disztópiában léteznek, amely történetesen a jelenben játszódik. Élnek és boldogulnak – kinek hogy sikerül éppen. Van, akinek munkával, másnak ügyeskedéssel, hízelgéssel, hazugsággal, csalással, jóindulattal, imával, kinek-kinek természete szerint. Egy rendkívül összetett és ellentmondásos világ az, amelyben élnek és mozognak, ez pedig már önmagában annyira érdekes – és számunkra sok esetben még feltáratlan –, a bemutatása pedig annyira izgalmas, hogy bármiféle, elsőre figyelemfelkeltőnek tűnő, de igazából közhelyes irodalmi toposz beemelése a történetbe tulajdonképpen teljesen felesleges.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.