C
Jeles András: Füzetek – „Főúr, füzetek!”. Kalligram, 2007, 280 oldal, 2400 forint
Jeles András 2007-ben, immárom harmadszor is elérkezettnek látta az időt arra, hogy a színházi előadások színlapjai és a filmek stáblistái után a könyvesboltokba – és még inkább az olvasók könyvespolcaira – is odacsempéssze a nevét. Remélem, jól figyeltek: lehet, hogy ehhez hasonló mondat most került papírra utoljára: aligha lesz valaki, aki egy mondatban említené Jeles nem-irodalmi munkáit a Füzetekkel.
Aki életéből eltöltött már legalább néhány hetet úgy, hogy egyetlen lépést sem tett meg a zsebében lapuló toll és füzetke (jegyzettömb, sajtcédula etc.) nélkül, s azt néha előkapva feljegyezte agyán épp átsuhanó, akkor legalábbis magvasnak tűnő gondolatait, könnyen el tudja képzelni a (L’art pour L’Art társulat által egyébként már ellőtt poénnal, a) „Főúr, füzetek!” alcímmel ellátott kötetet. Kevesen vannak azonban, akik – legyenek bár mégoly gondolkodóak (úgymond: értelmiségiek) is – úgy gondolják, hogy a nyilvánosság tudna mit kezdeni ezekkel a cetlikkel (jegyzetekkel, füzetekkel). Jeles András egyike e keveseknek.
Ajánlott zene: Seress Rezső: Fizetek, főúr
A Füzetek látszólag szelekció nélkül, ömlesztve, csak valami tessék-lássék módon szerkesztve tárja az olvasó elé Jeles feljegyzéseit az élet egy-egy apró mozzanatáról, irodalmi művek egy-egy mondatáról; vagy néha Jeles félperces „egyperceseit”, netán mondattá burjánzó szóvirágait. Ezek közül némelyik észrevétel kifejezetten egyedi és tetszetős (pl. „A nagy szárazságban lefelé lógó fejjel állnak a napraforgók. Mint akik szégyellik a pusztulást.”), némelyik azonban semmivel sem több egy-egy olyan gondolatnál, amely legalább egyszer minden gondolkodó Homo Sapiensnek eszébe jutott már („ezer év és egyetlen pillantás madárként hussan el / a nyugalmas kő felett”).
Akad jó néhány „bejegyzés”, melyet talán jó lett volna, ha Jeles nem „intéz el” három-négy sorban, hanem inkább felhasználja valami nagyobb lélegzetű műben; s akad nem kevés, melyhez tökéletes ez a besorolhatatlan és minimalista (?) forma (pl. más szerzők kiragadott, kommentár nélküli idézetei esetében); és akad, amelyik egyszerűen elmegy az olvasó mellett anélkül, hogy bármi nyomot is hagyna benne. Ha figyelembe vesszük az idézetek sokféleségét és azt, hogy a Füzetekben több mint ezer gondolat fért el, talán nem lepődünk meg azon, hogy utóbbiból van a legtöbb. Ha valahová, hát ide illik a szólás: sok bába közt elvész a gyerek.
Nem állítjuk, hogy zavaró, rossz érzés volna kézbe venni a Füzeteket, és megismerni Jeles ezernyi gondolatát, ám nem állítjuk ennek ellenkezőjét sem – az aktus egész egyszerűen nem szül érzelmeket. Igen, Jeles neve újra megjelent a könyvespolcokon is, egy keményfedeles kötet gerincén – ám a portól hamar olvashatatlanná válik majd…
(Megjegyzés: A szöveget utólag szerkesztettem. Köszönet a figyelmet a hibámra felhívó kommentelőknek! – K. B.)
