Cormac McCarthy, az élő legenda

p.e | 2009. március 16. |

Magyarországra igazán tavaly robbant be Cormac McCarthy, és nem könyveivel hanem a Coen testvérek remek filmadaptációjával (Nem vénnek való vidék). Néhány szerencsés persze tudta, milyen íróval van dolgunk, de a legtöbben csak a film után vették kézbe McCarthy regényét, aminek folytatásaként most megjelent a Véres délkörök Bart IStván fordításában a Magvetőnél.

Olvass bele a regénybe>>

A Nem vénnek való vidéket meg így méltattuk>>

National Book Awarddal és Pulitzer-díjjal a háta mögött, Cormac McCarthy a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, sokak szerint Thomas Pynchon, Don DeLillo és Philip Roth mellett. Szikár szövegeit a kritikusok Melville, Faulkner, Hemingway, de már Shakespeare műveihez is hasonlították. Írásaiban a western, a thriller, a science fiction, vagy a posztapokaliptikus thriller műfajai elegyednek. Legendák keringenek a nyilvánosságtól való elzárkózásáról, és igénytelen életmódjáról. Keveseknek adatott meg az a lehetőség, hogy egy nagyobb lélegzetvételű interjú erejéig leültethették az írót. Ha viszont sikerült, akkor a riportereknek igencsak meg kellett dolgozniuk egy-egy személyes jellegű történetért, mert McCarthy mindenről szeret beszélni, csak épp magáról, vagy a könyveiről nem.

Csakúgy, mint a társadalom perifériájára szorult regényalakjai, McCarthy maga sem akart soha az amerikai kispolgár ideáltípusához igazodni. Mindig is tudta, hogy nem akar dolgozni: "Az élet túl rövid ahhoz, hogy azzal töltsük minden egyes napját, hogy valami olyasmit csinálunk, amit mások kényszerítenek ránk."- mondta Oprah Winfreynek, egy két évvel ezelőtti tv-interjúban. Sosem volt kétsége afelől, hogy tud írni, és inkább nyolc évig egy knoxville-i pajtában - egyik napról a másikra - élt, csak azt csinálhassa, amit szeret. Ami pedig az anyagiakat illeti, többször nyilatkozta, hogy sosem motiválta ilyesmi. Két dolgot tart csak fontosnak: hogy az embernek mindig legyen mit ennie, és legyen cipő a lábán. Évekig élt úgy, hogy sokszor semmi pénze sem volt, de a szerencse mindig a kezére játszott. Az Oprah-interjúban, nevetve mesélte, hogy az egész élete olyan, mint az a fogkrém eset, ami élete egyik nehéz időszakában esett meg vele. Akkoriban annyira szegény volt, hogy még arra sem volt pénze hogy a kiürült tubus helyett újat vegyen. A probléma viszont még aznap megoldódott, mert a postaládájában egy ingyenes fogkrém mintára lelt. "Nagyon naiv voltam, mindig úgy gondoltam, hogy majd csak lesz valahogy, és végül is mindig így történt. Az életem tele van csupa ilyen sztorival. Szerencsés voltam, mert ha zord idők jártak, előbb-utóbb valami mindig történt, ami kihúzott a kátyúból."

Az anyagiak mellett az sem érdekli, hogy hányan olvassák a könyveit. Három éve írt már aktívan, mikor elvitte egy kéziratát a Random House-nak, az egyetlen olyan kiadónak, melyet hallomásból ismert. Hiába nógatták évekig, hogy beszéljen a regényeiről, a válasz mindig olyasmi volt, hogy minden amit mondhatna, azt már megírta, meg hogy nem beszélni kell az írásról, hanem inkább művelni. Oprah Winfrey kérdésére pedig, miszerint mit szól ahhoz, hogy milliók olvassák a műveit, ő csak nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy: "So what? It's ok."

Leggyakrabban azt szokták a fejéhez vágni, hogy regényei csak úgy tocsognak a vértől, és hemzsegnek benne a nihilista erőszaktevők, a skalpolások és a sorozatgyilkosságok. McCarthy viszont azzal érvel, hogy az élet legfontosabb kérdése mellett nem lehet szó nélkül elmenni, és nem is tekinthetjük irodalomnak az olyan műveket, amelyek nem küzdenek meg ezzel a témával. "A legtöbb ember még sosem látott senkit sem meghalni. Annak idején, otthon, az ágyukban haltak meg az emberek, a családtagok pedig mind odagyűltek köré. A halál a legfontosabb dolog az egész világon, és nagyon furcsa, ha nem tudunk róla beszélni." - mondta a Vanity Fair-nek adott interjúban. Nem hisz a vérontás nélküli életben, szerinte a harmóniát hirdető társadalomelméletek csak az emberi szabadságot veszélyeztetik.

McCarthy, a feszes szerkezetű írásairól, tömör dialógusairól, minimalista központozásáról, valamint az olyan mondatairól híresült el, melyeket az "és" kötőszavakkal nyújt olyan valószerűtlenül hosszúvá, hogy így illeszkedhessen ahhoz a délnyugati végtelen tájhoz, amit rendre megír minden egyes regényében. Nem szabdalják a szövegeit vesszők, a tagolást csak a bekezdések és a mondatvégi pontok végzik el, így igazodhat maga az olvasás is a dinamikus cselekményvezetéshez. "Nincsen rá okom, hogy a szöveget telepakoljam mindenféle írásjellel. A központozás fontos, mert megkönnyíti az olvasást. Azért van, hogy leegyszerűsítsen, nem azért, hogy megnehezítse az olvasó dolgát. Én a mondatokban, a nagybetűkben és a kettőspontban hiszek, a vesszőkben viszont csak ritkán."

A sok vér mellett viszont McCarthynak nem szokása szexről, szerelemről házasságról írni, és női főszereplőinek egyike sem különösképpen hiteles. Mikor Oprah Winfrey ezt a kérdést feszegette, McCarthy, a fotelba süppedve csak annyit dörmögött, hogy az ő számára három feleség után a nők még mindig rejtélyesek, és nem igazán érti őket.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

Támogatók