Vegyünk egy adag 18. századi debreceni Kollégiumot, vegyítsük hozzá a magyar Faust, Hatvani István elektromossággal és salétrommal végzett kísérleteit, csepegtessük bele egy angyalarcú, démonlelkű leány kapzsiságát, keverjük össze provinciális politikai áskálódásokkal, hintsük bele egy lébecoló jogászhallgató regényírói ambícióit, majd az egész kotyvalékot töltsük Csokonai csikóbőrös kulacsába. Kapjuk elő egy vénségesen ronda, nimfomán boszorkány üstjét, töltsük meg hiszékenységgel és babonasággal, majd gyújtsuk meg alatta a Pokol tüzét, ezt követően a hatalomvágy őrült gőzeiben rázzuk össze a varázsfőzetet, és íme, máris előttünk csahol a Sátán, fekete kutya képében, és addig csábít és fondorkodik három aldémon bajkeveréseivel súlyosbítva, hogy a végén már senki sem tudja, hogy fiú-e vagy lány.
Győrei Zsolt-Schlachtovszky Csaba: Magyariné szeretője - Ördögromán.
PESTI KALLIGRAM, 2019, 360 oldal, 3990 HUF
Valami ilyesféle benyomás kavarog az olvasó kicsit zúgó fejében, amikor nevetve és ámulva befejezi a Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba szerzőpáros újabb (azaz: második) regényét, a Magyariné szeretője címűt.
A pontos műfaji megnevezés: ördögromán. Román, hiszen abban a korszakban járunk, amikor kialakulnak a szaktudományok (és a modern értelemben vett irodalmi műfajok), és amikor a megismerés kitörő vágya még az ördöngösség árnyékában próbálgatta az erejét. Ennek a sajátos, kultúrtörténeti ambivalenciának hőse a mű főszereplője, Hatvani István. A korszak egyik, európai mércével is legnagyobb tudósával, aki az utrechti és leydeni egyetem elvégzése után visszatér szülővárosába, hogy annak nagyhírű Kollégiumában több, mint harminc évig oktasson, idősödő professzorként ismerkedünk meg. Diákjai gúnyolják, kollégái fúrják, feleségével elhidegültek egymástól – élvezetet immár csak a fizika, kémia és csillagászat tanulmányozásában lel. Ám váratlanul lesz egy kivételesen odaadó és tehetséges „magántanítványa”, a város tanácsnokának, Szelistyei Kálmánnak meseszép és zseniális leánya, a tizenhét éves Fruzinka. Mi sem természetesebb, mint hogy a peripatetikus vizsgálódások közepette, a generációnyi korkülönbségnek fittyet hányva emésztő erejű szenvedély ébred tanár és tanítvány között. Következik néminemű szentimentális epekedés, kétségbeesett házastársi pótszex, és sok-sok onánia, mígnem a leány apja és szülőháza egy rettenetes rablógyilkosság tűzvészében elpusztul. Úgy tűnik, Fruzinkát csak a helyi jegyző-jelölttel, Butykay Ákossal való kényszerházasság mentheti meg a teljes társadalmi lecsúszástól, amikor is a leány nem bírja tovább, és igaz szerelme keblére veti magát, Hatvani uram pedig megszövegezi válóperes beadványát.
A regény narrátora, a végzős, pesti joghallgató, Makai Sámuel ennek a bontópernek a vizsgálatát választja disszertációja tárgyául. Elutazik tehát Debrecenbe, hogy tájékozódjon a másfél évtizeddel korábban történt eseményekről, iratokból és még élő szemtanúktól. Feljegyzéseket készít, amelyek sehogyan sem akarnak doktori értekezéssé összeállni, sokkal inkább vérbő és szellemes-szerelmes történet kerekedik belőlük, román, ahogyan Makai ivócimborája és első olvasója-kritikusa, Csokonai Vitéz Mihály mondja. És míg a két ifjú szorgalmasan kocsmázik és látogatja a helyi bordélyházat, szép lassan kiderül, hogy a könyvecskének lett egy titkos rajongója, sőt társszerzője, Makai rút, öreg, büdös, koszos, túlzottan hagymás ételeket készítő szállásadónője, Rébi néni. Az immár önmagát literátornak tekintő románíró, újra és újra azt tapasztalja, hogy alkotás közben időnként transzállapotba kerül, amikor is démoni víziókat vet papírra, amelyek egyszerre ellenpontozzák és folytatják regényének fő cselekményszálát. Boszorkányszertartásokba keveredik, találkozik a Sátánnal, kap három kelletlen kisördögöt szolgálónak, és közben, józan pillanataiban egyre nagyobb gyanú ébred benne, hogy e mágikus-fantasztikus betétek Rébi néninek köszönhetőek. Ráadásul regénye cselekményében Hatvani majdnem máglyára kerül Fruzinka apja boszorkányság általi meggyilkolásának vádjával, és paradox módon csak úgy tudja magát megmenteni, ha valóban boszorkánymesterként viselkedik: elektromos villámokat varázsol, tetszhalottakat támaszt fel, mígnem csakugyan találkozik az ördöggel. Középkor és felvilágosodás attribútumainak észveszejtő körtánca közepette, Hatvani és szerelmi vetélytársa, az ifjú jegyző együtt nyomoznak Fruzinka apjának gyilkosa után, és miközben alaposan belegabalyodnak egy világutazó és egzotikumokat gyűjtő, vén földesúr Kollégiumból kirúgott fattyának cselekményszálába, fény derül a legidealizáltabb szereplő ördögien hazug természetére. A két csalódott szerelmes összeomlik, Hatvani ellene mond a Sátánnak és démonian kapzsi csábítójának, hogy utóbbi rettenetes tűzhalálával, és előbbi gyors és csendes kimúlásával záruljon az ördögromán.
Csakhogy az ifjú író, Makai, immár saját regényének részévé válik azáltal, hogy Rébi néni hathatós közreműködésével rájön, az alördögök révén Fruzinka lelke hajdanán éppen kisfiúkori önmagába költözött, Hatvani lelke pedig boszorkányszerű házvezetőnőjébe, Magyarinéba, aki természetesen nem más, mint elbeszélőnk szállásadónője. Az alakváltott szerelmesek a Kollégium könyvtárának tűzvészében találnak egymásra, hogy Hatvani-Magyariné a tűzhalált választva, Fruzinka-Makaira bízza porrá égett románuk újraírását, amelynek a megtört szívű alkotó(nő) neki is áll, megfogadván, hogy tartózkodni fog a mágia megidézésének mindenféle fajtájától.
Merthogy ördögrománunk hátterében egy másik varázslatos könyv áll, a Mágyika című; utóbbi a Sátán minden bűvészmutatványának leírását rejti, amelyet Rebi néni őriz, amelyre a Sátán vágyik, és amely Makai kéziratával egyetemben a tűzvész martalékává válik. Neki lehet tehát fogni egy tisztes, okos, takaros, mágiamentes román megírásának – de a mi ördögrománunknak itt a vége.
A regény káprázatosan szórakoztató: a stilizált 18. századi nyelvhasználat egyszerre archaizáló és vérbő, mégis probléma nélkül olvasható, a mágikus és „realista” szintek váltakozása izgalmas, a figurák elevenek és komplexek, a korszakismeret alapos és érdekes. Talán csak az utolsó oldalakon megjelenő időutazásos-reinkarnációs szálat érezhetjük kicsit már túlfeszítésnek. A szerzőpáros fölényes szakmai tudással, a gyönyörködtetés vállalt programjával, az értelmiségi lektűr magasiskoláját alkotta meg.
Szerző: Szarka Judit
