A téboly ellen mindenki úgy védekezik, ahogy tud

Kiss Orsi | 2014. január 03. |

Anna Funder: Amivé lettünk (ford.: Kallai Nóra)

Európa Könyvkiadó, 2013, 496 oldal, 3052 HUF

het_konyve1_4.JPG

Egész Németország (és Európa, de akkor ezt még kevesen tudják vagy merik elhinni) recseg-ropog. Hitler átvette a hatalmat, az utcákon egyenruhások masíroznak, könyveket égetnek, embereket zárnak börtönbe, majd küldenek koncentrációs táborba. Az emigrációba kényszerített, jobbára baloldali értelmiségiek tehetetlenül szemlélik, ahogy a náci vezér totális hatalmat szerez Németország fölött, és közérzetüknek az sem tesz túl jót, hogy hamar kiderül: még az országhatárokon túl sincsenek biztonságban. Az ausztrál Anna Funder nagy ívű, a történelmi tényeket a fikcióval ötvöző regénye, az Amivé lettünk hazájában minden elképzelhető díjat besöpört. De korántsem emiatt lett nálunk most ez a hét könyve.

„Amikor Hitler hatalomra került, épp a kádban ültem.” 2013-ban nekem ez volt az év kezdőmondata, amely egyszeriben beleránt a regénybeli Ruth Becker mindenestül felforgatott hétköznapjaiba. 1933-ban járunk: Hitler lett Németország első embere, hatalmát pedig rövid úton arra használja, hogy totális kontrollt építsen ki az országban. A téboly ellen mindenki úgy védekezik, ahogy pillanatnyi lehetőségei engedik: Ruth egy vörös zászlót lógat ki az ablakon, míg férje a konyhában rendületlenül keveri tovább a mojitókat.

Azokban a napokban a másként gondolkodók közül sokakat ellehetetlenítenek: van, akit börtönbe vetnek, más vagy önszántából, vagy egyéb választása nem lévén, külföldre menekül. Így tesznek az Amivé lettünk hősei is. A polgári családból származó Ruth és férje, az újságíróként híressé vált Hans Wesemann évek óta aktívan politizálnak. A nő unokatestvére, az okos, gyönyörű és autonóm Dora Fabian révén került kapcsolatba a fiatal szocialistákkal, majd később az író-drámaíró Ernst Tollerrel. Egyikük számára sincs hely az új idők új Németországában: Tollert börtönbe vetik, Wesemannt vitriolos cikkei miatt beperelik: „Hans minél híresebb lett, annál botrányosabb cikkeket írt, és egyre több náci gyűlölte”. A fiatal másként gondolkodóknak nincsenek illúzióik, az utolsó előtti pillanatokban tehát menteni próbálják a menthetőt.

A Reichstag felgyújtása döntő fordulatot hoz: a bűncselekménnyel egy holland kommunistát gyanúsítanak („Van der Lubbe állítását, miszerint egyedül csinálta, egyszerűen nevetségesnek találtuk. Huszonnégy éves volt, félvak, és szellemi fogyatékos.”), Hitler pedig elérkezettnek látja az időt, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon politikai ellenlábasaival. Ruth és Hans egy bőrönddel és némi kézipoggyásszal külföldre menekül, az időközben illegalitásba vonult Dora pedig az akkor már Svájcban tartózkodó Toller iratait próbálja kimenekíteni a férfi lakásából – sikertelenül. Letartóztatás, fogda, és egy kellemetlen találkozás jut osztályrészéül. Végül mindannyian Londonban kötnek ki, ahol a brit kormány finoman szólva még nem igazán nyitott az emigránsok figyelmeztetéseire, olyannyira nem, hogy a politikailag aktív menekülteket pillanatok alatt kitoloncolhatják az országból.

Mi marad azonban ezek után Hans Wesemann-nak, akinek a nyilvánosság volt a lételeme, és mihez kezd magával Dora Fabian, aki számára elképzelhetetlen, hogy tétlenül ücsörögve szemlélje a nácik tombolását? Mindannyian másképp élik meg az emigráció sivár, reménytelen és totálisan kilátástalan időszakát. A tettetés, a hazudozás, az egymással szembeni bizalmatlanság át- meg átszövi mindennapjaikat, főleg, miután kiderül, hogy a Gestapo keze egészen Londonig elér: a szervezet számára nem okoz problémát, ha zárat kell törnie, vagy ismerőst behálóznia, mint ahogy az sem, ha egy-két izgága alakot kell elhallgattatnia. Erre is, arra is megvannak a módszerei és az emberei.

A hét könyvei voltak:

Timur Vermes: Nézd ki van itt

Roberto Bolaño: Vad nyomozók 

Iceberg Slim: Strici voltam

Kubiszyn Viktor: Foglaltház

Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? 

Bereményi Géza: Vadnai Bébi

Borbély Szilárd: Nincstelenek

Charles Bukowski: Posta

Parti Nagy Lajos: Mi történt avagy sem

Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei

Thomas Pynchon: Beépített hiba

Herman Koch: A vacsora

Khaled Housseini: És a hegyek visszhangozzák

Jonathan Franzen: Erős rengés

Centauri: Jégvágó

Az események kibontakozásával (kitoloncolások, betörések, megfigyelések, gyilkosságok) a narrátor Ruth számára azonban már nem az a legégetőbb kérdés, hogy a legszűkebb környezetéből ki az, akiben valóban megbízhat. Ennél sokkal fontosabb, hogy ő valóban megtett-e mindent azért, hogy elejét vegye a szörnyűségeknek – és a vakság, a nem látás, a nem észrevevés (legyen bármi is ennek hátterében) vajon felmentést ad-e neki, és enyhít-e az őt kínzó lelkiismeret-furdaláson.

Mi, olvasóként pedig azon törhetjük a fejünket, hogy vajon valóban az igazság teljes szeletét kínálja-e fel nekünk az idős Ruth. Az ő és Toller elbeszéléséből bomlik ki ugyanis előttünk a történet. Mindketten a megbízhatatlan narrátorok iskolapéldái: hiába mondja ugyanis 2001-ben a sydney-i kórház orvosának a kilencvenvalahány éves Ruth, hogy ő nem egyre kevesebbre, hanem egyre többre emlékszik („Megtörtént dolgokra. Mintha tegnap lettek volna.”), a diagnózis szerint a nő időskori leépülésben szenved.

És ott van Toller, aki 1939-ben egy New York-i hotelszobában próbálja felidézni élete legfontosabb eseményeit, szubjektív visszaemlékezését azonban már csak a műfaj sajátosságai miatt sem lehet tárgyilagosnak nevezni („Az emlékirataim finoman, de szégyentelenül öntömjénezők. Abszolút a középpontba helyeztem magam, egyáltalán nem vallottam meg, hogy félnék vagy kételyeim volnának.”). És hihetünk-e Anna Fundernek, aki – ahogy utószavában írja – fosszilis töredékekből rekonstruálta az egykor történteket: „hasonlóképpen ahhoz, mint amikor egy kupac őslénycsontra húzzák rá az irhát vagy a tollazatot, hogy a szörnyeteg jobban látszódjon”.

Az Amivé lettünk egy furcsa hibrid, két okból is. Miközben valós személyek (Ernst Toller, Hans Wesemann, Dora Fabian, stb.) megidézésével, valós események hátterét igyekszik megfesteni, a fehér foltokat Anna Funder fikciós eszközökkel tölti ki („kapcsolódásokat hoztam létre és feltevésekkel éltem, cselekményt kreáltam és karaktereket hívtam életre, és ezek nem igazolhatók pusztán a történelmi dokumentumra való hivatkozással”). Nincs is ezzel semmi baj, hiszen Funder kimondottan szép-, nem pedig tényirodalmat ígér. A történet ott vesz egy újabb értelmezési csavart, amikor valós személyek (ismerjük személyazonosságukat, hiszen a szerző utószavában nevesíti is őket) fikciós figuraként kerülnek be a történetbe, majd tagozódnak be az író által rekonstruált cselekményfolyamba. (A narrátor Ruth Becker alakját például Ruth Blatt személye inspirálta, akinek Funder ajánlja is a művet, és aki egy ideig németre tanította az írónőt.)

Az Amivé lettünkben Anna Funder olyan sűrűre szőtte a fikció és a valóság szövetét, hogy nehéz kibogozni, hol ér véget az egyik, és kezdődik a másik. Kénytelenek vagyunk rá hagyatkozni, bízni benne, akárcsak a narrátoraiban, és abban, hogy az asszociációs gondolatokból előbukó emlékek végül kerek egésszé állnak össze. Ez ugyanis Anna Funder olvasata (még ha időnként önkényes is), annak azonban jó nagyon: logikusan felépített, következetesen végigvitt, klasszikus történetmeséléssel van dolgunk. A két narrátor (Toller és Ruth) mondandója bár nagyjából hetven év különbséggel hangzik el, a végére a két szál mégis szépen összesimul. Két nagyon távoli pontról közelítenek, fókuszuk mégis egy: az öntörvényű Dora Fabian, akinek a regényben eléggé hiányzott egy saját hang, ám a történeti tények ismeretében végül is nem meglepő, hogy az ő alakja csak és kizárólag mások által elevenedhetett meg a kötet lapjain.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!