A napokban jelenik meg angolul George R.R. Martin új könyve, a Targaryen család 300 éves történetét felölelő Fire and Blood, ebből az alkalomból pedig az író hosszabb interjút adott a Guardiannek. Noha eredetileg szigorúan megszabták, hogy az újságíró nem kérdezheti A tűz és jég dala-ciklus évek óta húzódó hatodik kötetéről (The Winds of Winter), végül épp maga Martin hozta szóba a folytatást.
Az új könyv, a kétkötetesre tervezett Targaryen-história tulajdonképpen A tűz és a jég világa című kötetből nőtt ki, melyet a Westeros.org nevű rajongói oldal alapítói, Elio M. García Jr és Linda Antonsson hoztak össze. Martin nem tervezte, hogy külön regényt írna, csak azt gondolta, hogy majd besegít nekik és kitölti a királyokról és csatákról szóló sztorikban tátongó lyukakat, de annyira élvezte a munkát, hogy mire egyet nézett, hatalmasra dagadt a megírt anyag, amely a regényben a Fellegvár egyik mestere, Gyldayn hangján szólal majd meg.
Martin azt mondja, mindig is szerette a populáris történelmet, és a Trónok harcát részben a Rózsák háborújáról szóló beszámolók ihlették, mintaként pedig Thomas B. Costain négykötetes történelmi sorozata szolgált a Plantagenet-dinasztiáról. Szerinte Costaint a társadalmi-gazdasági trendek meg a kulturális változások elemezgetése helyett sokkal jobban érdekelték a gyilkosságok, merényletek, háborúk, árulások, röviden: a szaftos részletek. Martin szerint Costain csodálatos munkát végzett a Plantagenetekkel, és ő is erre törekedett a Targaryenekkel.
Martin azt mondja, ha 30 évvel fiatalabb lenne, akkor könnyűszerrel sorozatot írhatna a Targaryenek polgárháborújáról vagy megírhatná Aegon hódításának történetét. Szerinte Alysanne és Jaehaerys tizenhárom gyereke közül mindnek megvan a maga felemelkedésekről, bukásokról, győzelmekről és halálról szóló története, és sok örömet okozott neki, hogy alkotóként újra ebben a világban élhetett. A tűz és jég dala-ciklus régóta várt hatodik kötetéről maga is bevallja, hogy jó pár éve küzd már vele. A The Winds of Winter szerinte nem is annyira egy regény, sokkal inkább egy tucat, melynek mindnek megvan a maga hőse, ezek teljesen más mellékszereplői gárdával rendelkeznek, emellett más antihősök, szövetségesek, szeretők veszik körül őket, mindezek pedig nagyon bonyolult módon kapcsolódnak egymáshoz. Nagy kihívást jelent az írása, ezzel összehasonlítva pedig a Fire and Blood sokkal egyszerűbb volt.
Martin már gyerekként is írt, a szörnyes sztorijait pár pennyért árulta az osztálytársainak. A nagy áttörést Tolkien könyvei hozták az életébe. Azt mondja, óriási hatást gyakoroltak rá, Tolkien után mégis egy sötét kor kezdődött az epikus fantasyk történetében, amikor is rengeteg borzasztó Tolkien-imitáció jelent meg. Saját bevallása szerint a Trónok harca első fejezete szinte a semmiből született 1991-ben. Amikor belefogott, még fogalma sem volt, mi ez. Egy novellának indult, egyetlen fejezet volt, az, amelyikben a Starkok megtalálják a farkaskölyköket. Majd egyre mélyebbre hatolt ezeknek a családoknak a történetébe, és a világuk lassan életre kelt.
Az HBO-adaptáció sikere és népszerűsége persze elég nagy terhet pakol rá íróként, ám, amikor beleássa magát, akkor teljesen alá tud merülni ebben a világban. Ez történt most a Fire and Blood esetében is, amikor Aegonnal és Jaehaerysszel feküdt és kelt, és alig várta, hogy leüljön végre a gépe elé. A külvilág ilyenkor megszűnik számára létezni, nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz vacsorára, vagy hogy milyen filmek mennek a moziban, vagy ki haragszik rá éppen azért, mert csúszik a The Winds of Winter megjelenése. Ebben az időszakban kizárólag abban a világban létezik, amiről éppen ír. Ez már-már egy transzállapot, amibe azonban időnként elég nehezen tud ő maga is eljutni. Ennek nyilván az is az oka, hogy iszonyú sok projektben tevékenykedik. A könyvek mellett részt vesz a Trónok harca-előzményfilmek fejlesztésében, producerkedik Nnedi Okorafor Who Fears Dead című poszt-apokaliptikus regényének HBO-adaptációjában, kiveszi részét a Fekete lapok (Wild Cards) adaptálásából (kritikánk a könyvről ITT), és benne van még néhány olyan HBO-produkció fejlesztésében, amelyekről egyelőre „még nem beszélhet”.
