A nagy űrkékség titka [Vizesblokk-sorozat 4.]

-Szűcs Gyula- | 2010. augusztus 10. |

A-
Ocean
Írta: Warren Ellis, rajzolta: Chris Sprouse és Karl Story

DC/Wildstorm, 2004

40 fokban az ember legszívesebben flordai gyilkosságokról és vérszomjas kalózokról olvas. A Könyvesblog új, nyári sorozatába csupa olyan könyvet és képregényt szedtünk össze, amivel a légkondi zümmögése is majdnem olyan lesz, mint a tenger zúgása a fülünkhöz tapasztott kagylóban.

Warren Ellist a kisebb képregényes istenek között szokás számon tartani: ha létezik valahol kokainmámoros Olümposza a brit írózseniknek, akkor őt közvetlenül az Alan Moore - Neil Gaiman - Garth Ennis szentháromság aranytrónja mellett találjuk, a nem kevésbé tehetséges Grant Morrison és Jamie Delano társaságában. Ellis legnagyobb képregényes dobása egyértelműen a Transmetropolitan sorozat volt, amiben a főszereplő mocskos szájú sajtómunkás, Spider Jerusalem egy cyberpunk nagyváros nyomasztó forgatagában ír arról, mennyire rühelli a cyberpunk nagyvárosokat, az összes bezombult médiafogyasztóval együtt. Ellis ráadásul a szuperhős zsánert és a kötelező misztikus-nyomozós-világösszeesküvős toposzokat is kiforgatta az Authority és a Planetary című sorozataiban (ezeket majd Wostry kolléga magasztalja egy külön posztban), úgyhogy egyértelműen zseni a fickó.

A hatrészes minisorozatként megjelenő Ocean a fenti klasszikusokhoz képest csak egy könnyed ujjgyakorlat. De Ellis még az ilyeneket is istentelenül profi szinten nyomja: a scifi regényekből már jól ismert, jégpáncéllal borított Jupiter-holdra, az Európára viszi Spider Jerusalem és Samuel L. Jackson golyófejű, badass motherfucker szerelemgyerekét, Nathan Kane-t, aki az ENSZ fegyverzetellenőreként akciózik néhány bogaras űrtudós társaságában.

Mert akciózni kötelező. Az Európa jege alatti gigaakváriumban ugyanis több ezer, nagyjából 1 milliárd évesre becsült fémkoporsó úszkál, 99%-ban emberi DNS-sel rendelkező hullákkal. A nemzetközi tudóscsapat viszont nem piszkálgathatja a ládákat a saját tempójában, mert már a környéken szaglászik a jövő legrohadékabb csillagközi mamutvállalata, a Doors. Igen, a Windows-Doors áthallás nem véletlen, ennek a konzorciumnak is egy trágyahalom az oprendszere, mert naponta kétszer produkál kékhalált. De az űrjárgányaik tervezői sem feszültek meg a kreatív mítingeken: míg a divatdiktátor konstruktőrök az UFO-inváziós filmek csészealjait építették meg a bolygóközi buszozásokhoz, addig ők csak leporolták a Szojuz terveit (A golyófejű ENSZ-ellenőr szavaival élve: "Megérte a rengeteg technológiai fejlesztés nyolc űrhernyó miatt, amit végül az öreganyám seggéhez ragasztottak?").

Carpenter 82-es scifi klasszikusa, A dolog óta tudjuk, hogy egy jó író kezében aranyat érő helyszín a fagyos környezet és a világtól elzárt kutatóbázis. Ellis veszett jó író, és annak ellenére, hogy a Cold Harbor vegyes nemzetiségű dolgozóit kevés, de határozott ecsetvonással vázolja fel, Aziz parancsnok és az egymást cseszegető két női és egyszem férfi tudós jelenetei mindig csöpögnek a cinikus humortól.

Az egylövetű sztori nagy csavarját semmiképp sem lőném le, fényezem inkább egy kicsit a rajzolót. Chris Sprouse az amerikai realista stílus egyik ékköve: stílusa egyszerű és letisztult, nem jellemző rá sem Jim Lee és Michael Turner lufimell-fetisizmusa, sem David Finch Michelin-baba-függősége. Az oldalai leginkább egy pörgős sci-fi kiszínezett storyboardjára emlékeztetnek, főleg amiatt, mert előszeretettel használ széles képkockákat és egész oldalas paneleket (nem csoda, hogy a Warnernél 2013-ra már moziváltozatot terveznek az Oceanből). Sprouse egyébként korábban két Eisner Awardot is begyűjtött Alan Moore pulpképregényével, a Tom Strong sorozattal, amiben szintén erőteljes a filmes hatás: az okkult nácik ellen harcoló, hátirakétás hősöknek és Flash Goronnak állít emléket.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.